Botos Andrej: Környezetünk megóvása a legsürgetőbb feladatunk

Botos Andrej tudja, hogy a pandémiás, inflációs időszak nem igazán kedvez a hosszú távú tervezésnek, de erről mégsem tett le, legfeljebb a tervezést az ambíció szóra cserélte fel. Eddigi tapasztalatai arra ösztönözték, hogy elmélyítse műszaki ismereteit, tiszteli a kétkezi munkát, így akár kőművesként, villany- vagy vízszerelőként is kipróbálná magát. Ha az is érdekli, hogy Andrejt mi tudja a legjobban kikapcsolni, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 433. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Úgy gondolom, hogy a klasszikus értelemben vett „csúcstól” még messze vagyok, és ha odaérnék, akkor sem tudnám feltétlenül, hogy ott voltam. A csúcson levés lehet egy pillanat, ami sok esetben akkor tudatosul, ha már messze elhagytuk. Ha azonban olyan pillanatokat kutatok a múltamban, ami büszkeséggel és jó érzéssel töltött el szakmai pályafutásom alatt, akkor egy-egy elismerés a partnereinktől, kollégáktól vagy vásárlóktól érkező pozitív visszajelzés alkalmával élem meg a munkám eredményének csúcsát, csúcsait.

– Milyen távra tervez?

– Már a pandémia, háború, infláció és ellátási problémákat megelőzően is csak 2-3 évre előre tudtam tervezni, de a gyakorlatban a célok eléréséhez vezető alkalmazkodó-képesség és a cél további aktualitása határozta meg az adott cél időtávját. Természetesen hosszú távú vízióim és ambícióim is vannak, de a jelenkor ismeretében nem tudnám célokká konvertálni azokat.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Lerágott csont ugyan az élethosszig tartó tanulás, de szeretném a cégalapítás-felfuttatás-exit teljes ciklusát sikeresen megtapasztalni 40 éves korom előtt. A szakmai zsűrik által nyújtott díjak gyűjtői szenvedélyének hiányában ilyen jellegű ambícióim viszont például nincsenek.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Talán sablonosnak tűnik, de szakmailag és emberileg egyaránt a szüleimtől tanultam a legtöbbet, az ő példájuk nyomán szeretném, ha a gyermekeim is hasonlóképpen vélekednének. A vállalati tapasztalatszerzéseim mindegyike valamilyen negatív eseményhez köthető. Ezek számosságának csökkenése, azt gondolom, hogy a szakmai fejlődésem irányába mutatnak.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Korábban többször előfordult, hogy a felvételi folyamatot követően több elvárást támasztottam néhány munkatársammal szemben, mint amit aztán a gyakorlatban meg tudott valósítani. Ilyenkor igyekeztem támogatni a fejlődésüket, de ezek általában részleges eredménnyel jártak. Ebből okulva az a legfontosabb számomra, hogy olyan felvételi eljáráson menjen keresztül a leendő kolléga, amiből mindketten megbizonyosodhatunk róla, hogy a szervezetünk megfelelő helyén kamatoztathatja tudását és tapasztalatait. A motiváltság nálam munkakörtől függetlenül kulcskérdés.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A különböző beruházásaink, fejlesztéseink kapcsán megrendelői oldalról szerzett tapasztalatok arra sarkaltak, hogy elmélyítsem műszaki ismereteim, legyen szó építész, villamos, gépész, gyengeáramú vagy IT rendszerekről. Vonzódom azon szakirányokhoz, ahol a tervezést és megvalósítást követően elmondhatom, hogy a két kezem munkája van benne, ezért a kőműves, villanyszerelő, vízszerelő, IT területek mindegyikében szívesen kipróbálnám magam.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A networking munkámból adódóan vezetői kapcsolatteremtésre orientált, de gyakorlatias emberként a végrehajtásban részt vevő kollégák és partnerek mindegyikével igyekszem kapcsolatot tartani, mert érdekelnek a részletek, és azt teljes igénnyel csak a megvalósításban résztvevőktől tudom megismerni.

– Mire sajnálja az idejét?

– Talán ez a legnehezebb kérdés, mert az idővel való jó gazdálkodás az időnk végessége miatt a legfontosabb képességünknek kellene lennie. Ebből fakadóan sajnálom az időt minden olyan dologra, ami nem visz előre. Igyekszem megszűntetni a környezetemben minden olyat, ami kontraproduktív, hogy ne kelljen rá időt pazarolnom.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Fiatalabb koromban a tolerancia képességemet sokat tréningeztem, ezért ma már olyan dolgok nem bosszantanak fel, amelyek felett nincsen befolyásom. Óhatatlanul előfordulnak hibák bármelyik kollégánál, amin korábban rendszeresen bosszankodtam és saját magam hibáztattam, mert úgy gondoltam, hogy nem szabályoztuk megfelelően a munkafolyamatot, hogy ez ne történhessen meg. Ma már nem bosszantanak fel azok a dolgok, amikből valójában tanulni lehet.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Környezetünk megóvása a legsürgetőbb feladatunk, hiszen a globális felmelegedés jelentette kihívásokra nem vagyunk felkészülve. Megszervezett szemétgyűjtési akciókban szívesen részt veszek, de szakmai tapasztalatcserét is gyakran folytatok más vállalkozásokkal az ökológiai lábnyomuk csökkentése érdekében.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A jó minőségű ételre, sportra és így az egészségünkre, a betegségek megelőzésére, ami egy mindig megtérülő hosszú távú befektetés. Ugyanezt a szemléletet vállalati szinten is ösztönözni kívánjuk éves szűrővizsgálatok formájában.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Kisgyermekes apukaként a békésen alvó gyermekek nyújtotta nyugalom mellett, a gyönyörű tájakon megtett hosszabb távú kerékpártúrák kapcsolnak ki igazán. Szükségem van a természet közelségére, de szeretem, ha a környezet folyamatosan változik. Ennek a kettősségnek tökéletesen megfelel a kerékpározás.

(Fotó: Bonus)