Bessenyei István: Sok tervem van, amelyek tartalmassá tudják tenni a következő 10 évet

Bessenyei István Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán (GAMF) szerzett diplomát 1979-ben, innen származik az informatika iránti elkötelezettsége is. Mivel édesapja és nagyapja is kereskedő volt, „szinte törvényszerű”, hogy kereskedelmi szoftverek fejlesztésével kezdett foglalkozni. Már programozói karrierje elején is több díjazott megoldást hozott létre munkatársaival ezen a területen. Nagy állami vállalatok (Videoton, SZÜV) alkalmazottjaként is perfekcionista volt, versengő szellem lévén pedig hamar rájött: tud ő ennél jobbat is.

1993 tavaszán több kollégájával megalapította a Laurelt, amely mára számos hazai és nemzetközi elismeréssel rendelkező, a saját területén piacvezető vállalkozássá nőtt. A kereskedelmi rendszerek fejlesztésében, honosításában, bevezetésében, üzemeltetés-támogatásában szerzett tapasztalataikat mára mintegy 16 ezer értékesítési végpont-referencia igazolja. Közben a cég első embereként az alapításkor lefektetett elveket sosem tévesztette szem elől: a cél mindig is az volt, hogy munkájukkal, innovációikkal hatékonyabbá, versenyképesebbé tegyék partnereiket. Mára több országban is céget alapított, jelentős tudást exportálva a nemzetközi piacokra. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 185. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Szerencsére nincs egyetlen „csúcs”, ami egyértelműen felülmúlta a többit, de van néhány projekt, amire méltán lehetünk büszkék. Közös vonásuk, hogy valamilyen szempontból mindegyikben olyan kihívásokat vállaltunk a kollégáimmal, amelyhez nekünk magunknak is fel kellett nőnünk, fejlődtünk általuk, a megvalósításuk közben. Időrendben elsőként az első hazai webáruház, a Fotexnet rendszerét említeném. Egy új kereskedelmi műfaj jött vele létre Magyarországon. Más jellegű kihívást tartogatott a Coop Informatika projekt megnyerése, megvalósítása. Úgy gondolom, hogy máig ez a legátfogóbb, legösszetettebb, folyamatosan fejlődő retail-informatikai megoldás az országban, de a hazai fejlesztésűek közül egészen biztosan így van. Ezen felül a nevünkhöz fűződik az első hazai online kassza megoldás is, ami mindenben megfelelt az összetett és némileg képlékeny kormányzati elvárásoknak. Itt a feladat összetettsége és a rövid határidők együtt állása volt nehéz, miközben a munkának szintén nem volt hazai előzménye. Végül a közelmúltból nagyon büszkék vagyunk az első teljesen hazai fejlesztésű önkiszolgáló kasszára, amely stabilitásával és árával a kis boltok számára is elérhetővé tette ezt a lehetőséget.

– Milyen távra tervez?

– Nem nagyon foglalkozom a korral vagy az idővel, ezek csak számok. Sok tervem van, amelyek tartalmassá tudják tenni a következő 10 évet, úgyhogy addig tervezek, ameddig egyértelmű értéket tudok adni, és amíg ez nekem megadja a belső kiteljesedést.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Mint mondtam, sok tervem van, de amire most leginkább koncentrálok, az, hogy olyan értéket tudjunk letenni nemzetközi szinten is, amire felfigyelnek, ami valós igényeket elégít ki, így nagy referenciákat tudunk majd belőle felmutatni, számos kontinensen és országban. Már körvonalazódik, hogy mi lesz az, ami ilyen sikeres lehet a felhasználók legszélesebb körében, de nem szeretném elkiabálni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Amikor kollégáimmal elkezdtük ezt a szakmát, nemhogy a retail informatika, de a mai értelemben vett informatika is újdonságnak számított, úgyhogy nem nagyon voltak a látóterünkben olyan ikonikus figurák, szakemberek vagy megoldások, ahonnan tanulni lehetett volna. Bonyolult kérdés, hogy ez szerencse vagy sem, de tény, hogy alapvetően a könyvek és az „élet” volt a tanítóm. A saját hibáim mindenesetre nagyon sokat segítettek. Vallom, hogyha valakivel együtt utazom a repülőn és beszélgetünk, arra a néhány órára ő a „mesterem”; a gyengéiből éppúgy igyekszem tanulni, mint az erényeiből.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Egyrészt próbálok példát mutatni minden nap, nemcsak teljesítménnyel, hanem szorgalommal, elkötelezettséggel is, és igyekszem ezt észrevenni és elismerni mindenki másban is. Másrészt olyan célokat tűzünk ki közösen, amelyek nagyon komoly, próbára tevő, de nem lehetetlen kihívások, így ha teljesülnek, méltán lehet magára büszke az, aki részt vett benne. Ebben mindig ott van a kudarc lehetősége is, de épp ezért értékes a siker.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nagyon szeretem a szakmámat, tele vagyok tervekkel és célokkal a saját területemen, úgyhogy ezen még nem gondolkodtam. De azt hiszem, hogy egy kisiklott céget rendbe hozni, vagy lépésről lépésre felépíteni egy nagy üzletet izgalmas feladat lehet.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Több mint 25 éve működünk a szegmensben, piacvezetőként egy viszonylag kis piacon, úgyhogy belföldön már ritkán kell bemutatkoznunk. Egyrészt az ügyfeleink örömmel ajánlanak másoknak, másrészt a jó hírnevünk miatt sokan megkeresnek. Ezzel együtt nyilván van olyan eset, amikor mi keresünk meg egy-egy leendő, „idegen” partnert, de ilyenkor is nyitottak velünk a vállalkozások, mindig érdemben meghallgatnak. Azt hiszem, ennél több nem várható.

– Mire sajnálja az idejét?

– Azt szeretem, akkor érzem jól magam, ha az, amit éppen csinálok, valamiért hasznos. Ebbe sok minden belefér, mert az is hasznos, ami „csak” boldoggá tesz, de például üres, tartalmatlan beszélgetésekre sajnálom az időt, ahogy kerülöm azokat a helyzeteket is, amelyek nem visznek előbbre. Például tévézni sem szeretek.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ritkán bosszankodom, alapvetően nyugodt természetű vagyok. Tudom, hogy a világ nem ideális semmilyen téren, nem is várom el tőle. Körülmények vannak, amelyekkel számolni kell, és célok, amelyeket igyekszünk megvalósítani az adott körülmények között. Arra koncentrálok, amire hatással tudok lenni, azokra az összetevőkre, amelyek rajtam múlnak, kezelve a kedvezőtlen helyzeteket is.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Konkrétan nem tudom, de olyat, ahol segíthetek az embereken, új szempontokat, tanácsokat adhatok nekik, amelyekkel jobb lesz az életük, könnyebben boldogulnak. Új, életképesebb, hasznosabb személetet adnék át szívesen. Nem ködös általánosságokra gondolok, hanem olyan készségekre, megoldási módokra, amelyek megkönnyítik a helyzetüket.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az üzleti döntésekben igyekszem szigorúan racionális lenni, de azon kívül nem szoktam sajnálni a pénzt. Szívesen költök olyasmire, ami szebbé, boldogabbá teszi az életemet, a lakó- vagy más környezetemet, meg persze a körülöttem lévőkét is. Néha az is elég, ha valami örömet okoz, ha jobban érzi tőle magát az ember, de hétköznapi tárgyaknál is értékelem a minőséget.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Azzal foglalkozom, ami a legjobban érdekel, ezért nem mindig könnyű „kikapcsolni” belőle, de azért néha érdemes, nemcsak magam miatt. A család körében lenni mindig pihentető és örömforrás, de szeretek közösen sportolni, mozogni is. Ezen kívül sokat utazunk, nemcsak munkaügyben. Ez is pihentet.