Berényi Benjamin: A maximalizmus teljes mértékben a céges kultúránk része lett

Berényi Benjamin szívesen kipróbálná magát valamikor a sportok üzleti világában is, bár ez viszonylag távol áll a pénzügyi szektortól. Jelenleg egy 12 fős csapatot irányít, de a tervek alapján biztosnak látszik a növekedés. Ha arra is kíváncsi, hogy Benjamin milyen önkéntes munkát vállalna, azt is megtudhatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 271. interjújából.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Számomra az eddigi legnagyobb siker, amit a Péntechnél vállalatfinanszírozási téren elértünk az elmúlt 1,5-2 évben Magyarországon. Sikerült a nulláról egy olyan platformot felépítenünk, ahol mostanra több mint 600 vállalkozás regisztrált és tudja pénzügyeit egyszerűen és digitálisan intézni. Ügyfeleink pozitív visszajelzései, valamint számos díj és szakmai elismerés, amikben az elmúlt években részesültünk, azt mutatja, jó úton járunk.

– Milyen távra tervez?

– Vannak távlati céljaink és elképzeléseink, hogy hol szeretnénk tartani 3 év múlva ilyenkor. Viszont digitális vállalkozásként, főleg a mostani helyzetben a hosszú távú tervek nem feltétlenül célravezetőek, betarthatóak. Negyedéves etapokban tervezünk és határozzuk meg célmutatóinkat. Ezeket a mutatókat természetesen a hosszú távú céljaink alapján határozzuk meg. Így építkezünk negyedévről negyedévre, reagálva piaci trendekre és változásokra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Startup-ügyvezetőként minden nap új és érdekes kihívásokkal találom szemben magamat. A problémák sokrétűségét és komplexitását kifejezetten élvezem. Jelenleg egy 12 fős csapatot vezetek, a növekedési terveinkkel összhangban ki szeretném magamat próbálni egy nagyobb cég élén, amely határokon átívelően folytatja tevékenységét. A jelenlegi terveink szerint ez egyébként akár belátható időn belül be is következhet.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Korábban menedzsmenttanácsadóként dolgoztam Nyugat-Európában és részben Amerikában, ahol elsősorban multinacionális pénzügyi cégek digitalizációjával foglalkoztam. Ez a két év olyan tudással és tapasztalattal vértezett fel, amely alapján magabiztosan bele tudtam vágni a cégalapításba. Egyébként azóta is folyamatos a tanulás, hiszen a vállalkozói lét sem szól másról, mint a lehető legtöbb információ felszívásáról és hasznosításáról. Úgy gondolom, ebben az időszakban pedig alapítótársammal, Réti Bálinttal nap mint nap tanulunk valamit egymástól.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Szerencsére a kollégákat nem gyakran kell külön motiválni, mindenkiben ég a tenni akarás, a maximalizmus pedig teljes mértékben a céges kultúránk része lett. Ha egy olyan környezetet tudunk felépíteni, amelynek a bizalom, a kétirányú visszajelzések, a tudásmegosztás és az egymás iránti tisztelet az alapja, a többi magától jön. Természetesen vezetőként ebben a rendszerben jó példával kell elől járni, különben az egész vállalkozás hiteltelen lesz. A kérdésre válaszolva, azzal motiválom a kollégákat, hogy igyekszem jó példát mutatni és úgy végezni a munkámat, ahogy azt bármelyik kollégámtól elvárnám.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nagyon vonz a versenysportok világa. Fiatalkoromban 10 évig karatéztam versenyszerűen, de ebből nehezen lehet megélni. Emellett focifanatikus vagyok, szeretek teniszezni, síelni, vitorlázni. Szívesen kipróbálnám magamat valamikor a sportok üzleti világában is, bár ez viszonylag távol áll a pénzügyi szektortól.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Az üzleti kapcsolatok ugyanolyan emberi kapcsolatok, mint akár egy barátság, sőt sokszor még bizalmasabbak is lehetnek. Részemről a szimpátia és a szakmai és/vagy üzletfilozófiai kapcsolódási pontok jelentik egy üzleti kapcsolat alapjait. Nagyon szeretek különböző hátterű emberekkel beszélgetni, ugyanazt a problémát vagy kérdéskört más-más szempontból is megvizsgálni. Számomra ez az innováció és a sikeres cégvezetés alapja a mai világban.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az olyan emberekre, akik nem képesek vagy nem hajlandóak a fejlődésre. Sajnos bármennyire odafigyelünk HR-folyamatainkban vagy a partnereink kiválasztásában, megesik, hogy olyan emberbe ütközünk, akinek a status-quo megfelel és nem kíván a fejlődés útjára lépni. Az ilyen emberektől igyekszem magamat és a céget is távol tartani.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Nehezen viselem a hatékonytalanságot, céltalanságot. Ha egy projekten vagy megbeszélésen újra és újra ugyanazok, korábban már lezárt témák kerülnek elő, az tud frusztrációt okozni.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Hiszek abban, hogy vissza kell adni a világnak abból, amit kaptunk. Az önkéntességre igyekszem az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektetni mind szakmai, mind személyes szinten. Szakmai oldalon számos fiatal vállalkozónak, egyetemistának segítek ötleteik validálásban. Személyes oldalon pedig feleségemmel a havi bevételeink és időnk egy fix százalékát allokáljuk kifejezetten önkéntes/jótékonysági célra.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Nagyon szeretek utazni, így az elmúlt években jó néhány távolabbi országot sikerült bejárnom. Ezen felül fontosnak tartom az önfejlesztést mind szellemi, mind fizikai értelemben. Így könyvekre, tanulásra és a sportra költök többet. A síelés például nem egy olcsó szórakozás, de gyakorlatilag amióta járni tudok, síelek. Sajnos az elmúlt 1 évben a koronavírus miatt erre nem volt lehetőség, de remélem, hamarosan megint lécen állhatok.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az aktív pihenésben hiszek, imádok sportolni, elsősorban focizni és teniszezni szoktam. Ezen kívül pedig a családommal és barátaimmal töltött idő tud a legjobban feltölteni.