Belasics Edit: A mostani HELYemet nem adnám oda az előzőért

Belasics Edit 2007-ben egy tréning utolsó napján képzelte el, hogy öt év múlva majd egy sárga, klasszicista kastély ablakából integet a távozó gyerekeknek. Két évvel később Belasics Edit eljutott Tolna megyébe, a Bölcske melletti Szentandráspusztára, ahol korábban soha nem járt. Állt ott egy romos sárga, klasszicista kastély. Így kezdődött a történet. S hogy azóta mi minden változott, arról olvashat az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 63. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Ez attól függ, mit tartunk karriernek? Ha árbevételről, dolgozói létszámról, hírnévről gondolkozunk, akkor nem a mostani. 
Ugyanakkor a mostani HELYemet nem adnám oda az előzőért. 
Azt gondolom, hogy a karrier tartalma is sokfélét jelenthet és mostanában ez is változóban van, mint az élet annyi sok területén.
(Talán a VÁLTOZÁS manapság a legfontosabb kifejezés!) A karrier számomra az, amikor tulajdonképpen nem is munkáról beszélünk, hanem egy létformáról, amiben, akik részt vesznek, kiteljesednek, minden nap „többek” lesznek és minden nap tudnak adni valamit a világnak magukból, hogy az, ha csak egy parányit is, de jobb legyen, változzon. Nekem ezt a Szent András Kastély-beli létem adja meg.

– Milyen távra tervez?

– Semmilyenre. Egyre inkább a szívem irányít. (Bár ma már a tudomány is igazolta, hogy ezzel mindenki így van, ha nem ismerjük el, akkor is.) Figyelem, mit jelez, és arra megyek. Igaz, ez sokszor hosszú távú iránymutatás, de azonnal változtatok, ha úgy érzem. A mostani „szolgálati helyem”, a Szent András Kastély, úgy érzem, hosszú távú küldetés. Ez az első olyan „munkám”, ahol azt érzem, megérkeztem. Nem is tekintem munkának. Egyszerűen a HELYemen vagyok, és teszem, ami a dolgom.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Nincs semmilyen bakancslistám

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Nem tudok egy személyt megjelölni. Azoktól tanultam, akik önismeretet, belső mélységeket mutattak nekem, hogy találjam meg a belső utamat. Nem tudok ennél izgalmasabbat vagy hasznosabbat.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Külföldön már sokkal inkább kialakult az a fajta látásmód, ahogy én gondolkozom a kastélyok és környezetük működéséről, hatásáról. Magyarországon ez még éppen csak születőben van. Vagyunk néhányan, akik hasonlóan gondolkozunk. Például Fehérvárcsurgón a Károlyi család, vagy Iszkaszentgyörgyön Ari Kupsus.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– A Szent András Kastély rekonstrukciója és folyamatos fejlesztése, amit most csinálok, egész életemre elegendő feladatot ad. Nem gondolkodom új vállalkozásban, folyamatosan alakítom a mostanit.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Szívesen beszélek arról, amivel foglalkozom, amit fontosnak tartok és megkeresem azokat, akiket potenciális partnernek tartok, de legtöbbször csak úgy „beesünk” egymás életébe.

– Mire sajnálja az idejét?

– Hajlamos vagyok kizsigerelni magam, így gyakran nem eszem, mert sajnálom rá az időt. (Bár értem, hogy nem erre gondolt a kérdéssel…)

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Attól függ, mire gondol, ha a magánéletemre, akkor a magam fejlődésére.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Egyre kevésbé lehet, de  leginkább azzal, ha hülyének néznek, bár született szőke vagyok.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Sokszor segítek vállalkozásokkal kapcsolatos területeken, gondolkozunk egy olyan programon, amiben értékrendekkel, etikettel, viselkedéssel foglalkoznánk gyerekekkel.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Jó beszélgetés, ücsörgés a vízparton, zene, tangó – ebben a sorrendben.