Bártfai Endre: A Kárpát-medencébe kalauzoló turisztikai és élménykártya létrehozásán dolgozom

Bártfai Endre papíron augusztus 31-én nyugdíjba vonul, de hihetetlenül sok munka vár rá a következő években is. Nem véletlen, hogy három fontos tétel szerepel a szakmai bakancslistáján, többek között egy könyv megírása a magyar szállodatörténelemről. A színes sztorik közé talán még az is belefér majd, hogy beszámoljon nagyváradi, manchesteri vagy éppen mongóliai élményeiről. A nagy horgász, s álmaiban olykor űrhajósként a kék bolygót csodáló mesteroktató a jövőben is a „Mit kíván a Bártfai?” listával kezdi a szemesztereket, csakhogy a hallgatók tisztában legyenek az elvárásaival. Megjegyzem: az Üzletem tavaly decemberben indult 12 kérdés – 12 válasz sorozata a 100. interjúhoz érkezett! Örülök, hogy a mini jubileumon Bártfai úr gondolatait ajánlhatom az Olvasó figyelmébe.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Karrieremet több részre kell bontani. Van egy szakmai 1973 szeptemberétől 1996 augusztusáig, és van egy oktatási 1996 szeptemberétől a mai napig. A szakmaiban – szállodaipar, gyermekkori álmok – azok a vezetői pozíciók voltak a csúcspontok, amiket a Pannonia Hotelsnél értem el: főportás a balatonföldvári Neptun szállodában, az első budapesti Novotel szállodában a BAH csomópontnál, és a Centrum Kft. két szállodájában, korábbi tanulóhelyemen a Park szállodában és a Hunor szállodában. Ezek közben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola elvégzése esti tagozaton, az I.C.I. Portástovábbképző Intézet diplomájának megszerzése, melyek az oktatási terület felé vezettek el, hiszen itt találkoztam későbbi kollégáimmal, Hegedüs Ernővel és Csizmadia Lászlóval, akik hívó szavára megérkeztem tanítani a főiskolára 1996 szeptemberében. A KVIF-en Bocsák Lászlótól vettem át a Szállodai alapismeretek oktatását, és e tantárgy mellett oktattam az angol nyelvű képzésen is szállodai és éttermi tárgyakat. Első karrier csúcsot a Szállodai alapismeretek könyv megírása jelentette a főiskolán, melynek most már okos változatát használják a vizsgára felkészüléshez hallgatóink. A következő kiemelkedő eseményt 2000 nyarán a bangkoki Budapest étterem megnyitása jelentette, ahol együtt dolgozhattam Légrádi Lászlóval és Lukács Istvánnal, a magyar vendéglátás két meghatározó szakemberével. 2002. és 2004. között részt vettem a magyar delegáció tagjaként egy EU-s program – Sustainable Professionalisation Common Vocational Qualification Project – keretében a Front Office Manager szakmai és oktatási követelményeket kidolgozó csapat munkájában, és a főiskolán e képzés keretében több tucatnyi szakembert képeztünk ki. 2004-ben Pro Turismo díjat kaptam szakmai, oktatási és kamarai munkámért. Külön kell megemlíteni a külföldön végzett oktatási tevékenységemet, mint karrierem állomásait. Tartottam órákat Manchesterben a Metropolitan University, a Székelyudvarhelyi Egyetem Központ (korábban MÜTF), a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem hallgatóinak. Van egy különös csúcs is az életemben, ez egy volt mongol hallgatónknak köszönhető. 2004-ben és 2008-ban Mongóliában tartottam kurzusokat szállodaigazgatóknak és turisztikai szakembereknek.

– Milyen távra tervez?

– Ez most az én esetemben egy kicsit különleges, hiszen ez év augusztus 31-ével nyugdíjba vonulok, de óraadóként minden héten ismét bemegyek majd az Alkotmány utcába. Rövid távon és hosszú távon is tervezek. Rövid távon az oktatás fejlesztése, a mai kornak megfelelő módszerek bevezetése a cél. Ezek mellett a hallgatók aktivizálása kutatási területen, konferenciákon való részvételre ösztönzés, mint például a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK), a KEP rendezvényein való aktív megjelenés. Hosszabb távon pedig olyan tananyagok elkészítése, amelyek iránymutatóak mások számára is. A korábban már említett okos tankönyv naprakész változatainak elkészítése, folyamatos fejlesztése évekig fog munkát adni részemre. Tervezem a BKIK Turizmus és vendéglátás osztályában a munkát, valamint a BKIK Oktatási Kollégiumában egy jó, napjaink elvárásainak megfelelő szakképzés kidolgozását célzó tevékenységet.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Listámon az első helyen egy oktató video elkészítése áll, amely már túl van a kezdeti szakaszon. A film hiánypótló alkotás lesz, a szállodai munkát mutatja be különböző képzési szinteken a szakközépiskoláktól az egyetemi képzésig. A projekt mellé beállt támogatóként az Accor-Pannonia Zrt. pénzügyi és forgatási helyszínek biztosításával. Terveim szerint ez év decemberére el is készül a film.

Második helyen egy – elképzeléseimben „Kis magyar szállodatörténelem” címmel szereplő –, a magyar szállodaipar történetét bemutató könyv áll. Több mint 15 év kutatómunkáját fogja majd tartalmazni a kezdetektől napjainkig színes történetekkel és adatokkal a hazai szállodák vonatkozásában.

Van még egy álmom, amin szintén dolgozunk már. Egy olyan turisztikai és élménykártyát szeretnénk létrehozni Gál Gábor „HUNGARYCARD Magyar Turizmus Kártya” és a BGE KVIK Gundel Károly Közgazdasági Szakkollégiuma segítségével, amely a Kárpát-medencében Szlovákia, Kárpátalja, Románia, Szerbia magyar lakta területeire „vinné” el az érdeklődőket, és ehhez térképezzük fel a látnivalókat, a turisztikai szolgáltatókat.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Elég hosszú listát kellene most felsorolnom, és mindenkitől elnézést kérni, aki kimarad. A szakmából szeretném kiemelni Poszlovszky Józsefet, Kopácsy Zoltánt, Dombóvári Zsuzsát, akiktől a szállodás szakmát tanultam meg a budapesti Park szállodában. A Neptunból igazgatómat, Nemes Tamást, aki a vezetési ismeretekből adott számomra sokat. A főiskoláról Hegedüs Ernőt, ő sajnos nemrég elhunyt, akitől az oktatásban használható „trükköket” tanultam el. Nem szabad elfelejteni a családomat sem, akiktől sok, a hétköznapokban használható ismeretet tanultam meg. Kiemelnék két angol kollégát, Liz Inesont és John Hobsont, akik inspiráltak a THM képzés anyagainak kidolgozásában, gyakorlati tanácsokkal kutatás és publikációk területén. 

– A szakterületén hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Amióta bekerültem a főiskolára, azóta mondom hallgatóimnak: néhány év külföldön, ott megtanulni a nyelvet, nyelveket és megszerezni azokat a tapasztalatokat, amelyeket itthon lehet hasznosítani. Egyébként ma már nehéz ezt megmondani, hiszen a jelentősebb láncok jelen vannak a hazai piacon is.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Ne vegye komolytalannak a válaszom, de űrhajós lennék szívesen, hiszen akkor nagy eséllyel látogathatnék meg a közeljövőben űrszállodát, amelynek ablakából bámulhatnám a „kék bolygót”.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– Számomra nagyon fontosak a konferenciák, szakmai kiállítások belföldön és külföldön, hiszen itt lehet találkozni olyan kollégákkal, akik később kapcsolati tőkét jelentenek számomra, valamint hallgatóim számára is rajtam keresztül. Sokat jelent nekem ezen a területen a BKIK, ahol sok vállalkozás, vállalat vezetőjével van lehetőségem találkozni, kapcsolatokat kiépíteni.

– Mire sajnálja az idejét?

– Amire szerintem mindenki más: sorban állás, adminisztráció, cél nélküli beszélgetés… Azért azt el kell mondanom, hogy az ilyen időt ki szoktam én is használni, hiszen ilyenkor van idő gondolkodni, megoldásokat keresni problémákra. Papír, toll mindig van nálam. Amire viszont mindig kell időt szakítani, azok a hallgatók, na és a kollégák. Kérdéseik, felvetéseik saját fejlődésemet is segítik.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Utazásra, könyvekre. Ilyenkor nem igazán gondolkodom, azonnal döntök, és tervezzük a részleteket.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Értetlenség, nem akarás, talán ezek azok, amik leginkább fel tudnak bosszantani. A hétköznapokban gyakran találkozunk ezekkel, sajnos. Zavar még a pontatlanság, a határidők elmulasztása – én még régi vágású vagyok ezen a téren. Oktatás közben nem igazán örülök, ha a hallgatók használják mobiljukat, esznek-isznak az órán, hiszen ebben a szakmában ezek zavarók a vendéggel való kapcsolattartásban. A sikeres egymás mellett élés érdekében van egy „Mit kíván a Bártfai?” listám, amit az első órákon, gyakorlatokon elmondok a hallgatóimnak a szemeszter kezdetén, ami azokat az elvárásokat ismerteti, ami a szakmában majd vár rájuk.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Vállalok, hiszen Kárpátalján, Baranya megyében gyakran megjelenek zsűrizni gasztronómiai rendezvényeken, főzőversenyeken. Ezek mellett szívesen vállalnék önkéntes oktatási, ismeretterjesztési munkát a turisztikai kártya kapcsán már említett területeken.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Baráti beszélgetések, családi programok, utazás és a horgászat. Hegedüs Ernő ismertette meg velem az Esztergomhoz közeli Búbánat-völgyben lévő Kerek-tavat, ahová korábban őt elkísérő barátként, ma már, mint a Vasas Horgász Egyesület tagja megyek havonta többször élményeket gyűjteni.