A sovány esztendők után most valóban jól megy a gumiabroncsgyártóknak, de ez nem jelenti azt, hogy elkényelmesedhetnek – mondja Bakonyi Tamás, az Apollo Vredestein (Hungary) Sales Kft. ügyvezető igazgatója.
Az Európai Gumiabroncs- és Gumigyártók Szövetsége (European Tyre and Rubber Manufacturers’ Association – ETRMA) a napokban tette közzé tagjainak 2021. negyedik negyedéves, illetve egész évre vonatkozó gumiabroncs-eladási statisztikáit. Eszerint az iparág kifejezetten jó állapotban van, a szervezet főtitkára, Fazilet Cinaralp asszony szerint idén ismét elérjük a 2019-es kibocsátási volument. Meg tudja ezt erősíteni az Apollo nevében is?
Érdemes tisztázni, hogy Magyarországon két Apollo is működik: az egyik az Apollo Tyres (Hungary) Kft, ez a gyakorlatban a gyöngyöshalászi abroncsgyárat jelenti. Az Apollo Vredestein (Hungary) Sales Kft. – ennek vagyok én az ügyvezető igazgatója – pedig a hazánk mellett Szlovákiában és Csehországban történő értékesítést irányítja. A kérdésére válaszolva: márkafüggő, hogy kinek mennyire megy jól a szekér. Ami a piac egészére érvényes, nem biztos, hogy az egyes cégekre vonatkoztatva is megállja a helyét. Amit biztosan állíthatok: az Apollo és Vredestein abroncsokra is nagyon nagy, jelentős mértékben növekvő keresletet regisztráltunk.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az említett jelentés szerint különösen a tehergépjárműveken használt abroncsok iránt ugrott meg a kereslet.
Ezt meg tudom erősíteni, ebben a szegmensben egyenesen hiányról beszélhetünk. Ennek több oka is van: a távol-keleti gyárakból nagyon megnőtt az Európába irányuló szállítás költsége, ezért ismét előtérbe kerültek az európai helyszínek, de ezek kapacitása nyilván nem korlátlan. A Covid miatt sokan halasztották a jármű- illetve az abroncsbeszerzéseiket, és ezeket most pótolják; beindult a gazdaság, azon belül a járműgyártás is, amelyet csak a chiphiány fog vissza. Az emberek utazni akarnak, ismét többen autóznak. Valamennyi tényező hat az abroncsok iráni keresletre, a gyártók pedig – teljesen logikus módon – megpróbálják a korábban kiesett bevétel és nyereség egy részét pótolni.
Az iparági statisztikák szerint az Apollo a világ 15. legnagyobb abroncsgyártója. Hol van a magyarok helye ebben a szervezetben? Mi van a számok mögött?
Öt gyárunk van Indiában, egy Hollandiában, a hetedik pedig az ezer főt foglalkoztató gyöngyöshalászi üzem. A cégcsoport egésze egyébként összesen 20 ezer embernek ad közvetlenül munkát. A négy magyarországi abroncsüzem közül a mienk a legfiatalabb, itt 2017-ben indult a gyártás. A teherautó-abroncsok iránti európai keresletet Magyarországról elégítjük ki, és emellett arra is büszkék lehetünk, hogy az ebben a szegmensben folytatott K+F tevékenységet is fokozatosan hozzánk telepítik. Mindez egyértelműen az itt folyó munka elismerése.
A gyártók folyamatosan kommunikálják az újabb és újabb abroncsok előnyeit, de valóban tetten érhető a technológiai fejlődés ezen a téren? Mennyivel tud többet egy abroncs ma, mint mondjuk tíz éve? Mit érezhetek ebből én, mint autóvezető?
A gumiabroncsok címkézéséről szóló rendelet már 2012 óta érvényben van, és a gumiabroncsok gördülési ellenállásának, nedvestapadásának és külső gördülési zajának részletezésével Európa-szerte alapvető információkat nyújt a fogyasztóknak az üzemanyag-hatékonyságról, a biztonságról és a zajról. Ez a címkézési rendszer átlátható és objektív tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak az általuk vásárolt gumiabroncsok minőségéről. Erről elég jól kiolvasható, hogy merre tart az ipar, hiszen a feltüntetett értékek évről évre jobbak.
Ennek kapcsán többen is észrevételezték, hogy hiába keresnek olyan abroncsot, amelynek valamennyi paramétere kiváló, vagy legalábbis átlagon felüli. A fogyasztók nyilván azt szeretnék, ha az abroncs csöndes lenne, nem kopna, és persze jól tapadna.
A rövid válasz az, hogy ilyen abroncs nem létezik. Gondoljon a Forma 1-re! Az ott használt abroncsok tapadása hihetetlenül jó, ám egyetlen versenyen – ami mindössze néhányszáz kilométert jelent – többször is cserélni kell. Egyszerűen elkopnak. A technika mai állása szerint, ha javítom a felsorolt paraméterek valamelyikét, akkor a másik, vagy a másik kettő szükségszerűen romlik. A K+F munka egy része is arra irányul, hogy évről évre egyre kifinomultabb kompromisszumot találjunk.
A négy évszakos abroncsokról mi a véleménye? Az is egy hasonló gondolatmenetből kiindulva született kompromisszum?
Az egyik úttörő ezen a téren a Vredestein volt, már 2004-ben voltak négyévszakos abroncsaink. Szerintem jelenleg nekünk van a legnagyobb méret és sebességindex választékunk, még Y-jelölésű, vagyis 270 km/h sebességre hitelesített négy évszakos abroncsunk is van. De igen, ez a műfaj egy kompromisszum. Ruhából sincs olyan, amely a +35 és -20 fokban ugyanúgy betölti a szerepét. Ugyanakkor a globális felmelegedés miatt egyre kevesebb a hó, ritka a kemény hideg, és így egyre kevésbé van szükség a téli abroncsra, de ez hangsúlyozottan országfüggő. A fogyasztók Hollandiában és Spanyolország szeretik a négyévszakos abroncsot, de az én véleményem az, hogy a felhasználási körük korlátozott: bizonyos autókra, bizonyos vezetési stílushoz igen, elfogadható megoldás – még akkor is, ha a gumiszerelők mosolya a ritkuló szervizlátogatások miatt nem őszinte –, de azt gondolom, hogy télen a téli, nyáron pedig a nyári abroncs nyújtja a legjobb megoldást. Egyébként érdekes, hogy a nagy gyártók négyévszakos abroncsai is „húznak” valamerre: van, amelyik kicsit inkább a téli paramétereknek felel meg, és van, amelyik jobban hasonlít a nyári abroncsokra.
A Magyar Gumiabroncs Szövetség oldalán megjelent interjút Rozsnyai Gábor készítette.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.