A KPMG legfrissebb globális vezérigazgatói felmérése szerint a világ vezető vállalatainak CEO-i az agilitást jelölték meg a jövő legfontosabb „valutájának”.
A kutatás szerint a CEO-k 84 százaléka ugyan hisz az agilitás elvében, a hibák gyors felismerésére és a tervek újragondolására építő céges kultúrában, de ez a szemlélet csak a vállalatok 56 százalékának működésükben jelenik meg. Érdekes, hogy az agilis működés mára alapvető követelménnyé vált, és nem csupán a gyorsan növekvő szervezetek számára, hanem azoknak is, amelyek egyszerűen fenn szeretnének tartani jelenlegi piacukat közép és hosszú távon is – kezdi friss bejegyzését Szabó István, a KPMG fenntarthatósággal és vállalati felelősségvállalással foglalkozó csoportjának vezetője.
Vajon elképzelhető-e egy agilis szervezet, amelyben a harmadik védelmi vonal szerepét betöltő belső ellenőrzés nem agilisan működik? Meglátásom szerint nem. Sőt, ha az agilitás a szervezet létezése szempontjából élet-halál kérdéssé vált, a belső ellenőrzés az agilitást is vizsgálhatja, és kötelessége is vizsgálni! De hogyan teszi ezt hitelesen, ha ő nem eszerint működik?
A hitelességen túl fontos tényező, hogy a belső ellenőrzési funkció kihívásai is változnak:
Röviden: a belső ellenőrzésnek is meg kell újulnia.
Építve az agilis gondolkodás módszertanára, a belső ellenőrzés növekvő támogatást nyújthat a vállalati kitettségekkel szemben. Hatékonyabban, célzottabban és időszerűbben hívhatja fel a figyelmet a lehetséges üzleti kockázatokra és hatékony biztosítékokat építhet ki, fokozva ezzel üzleti relevanciáját és értékteremtő képességét.
Az agilis koncepció bevezetéséhez szükséges, hogy a belső ellenőrzési csoport tudjon azonosulni az újfajta gondolkodásmóddal, és erre támaszkodva változtasson az audit folyamatokon. Így javíthat erőforrás felhasználásán, prioritásba helyezve a kritikus kockázati területeket, valamint csökkentve dokumentációs igényét.
Az agilis metódus hatékony megoldást kínál, ha kevés az idő az auditálás lefolytatásához, magas fokú bizonytalanság jellemzi az adott területet, vagy az auditált tevékenység gyors ütemben változik. Ilyen esetekben rugalmas tervezéssel, gyakori iterációkkal a magas kockázatú területek felé fordul az ellenőrzési csoport figyelme, kiemelve a sürgős beavatkozást igénylő területeket.
Mik az agilitás előnyei?
Mi jellemzi az agilis belső ellenőrzést?
Miként értelmezhetők az agilitás terminus technicusai a belső ellenőrzési területén?
Júliusban részt vehettem a kaliforniai IIA globális konferenciáján, ahol több világcég (pl. Walmart, Siemens) belső ellenőrzési vezetője is arról számolt be, hogy lépésről lépésre elkezdték bevezetni vagy az elmúlt 2-3 év alatt már be is vezették az agilis módszertanokat. A legfőbb érvük az üzleti relevancia és az értékteremtési szándék volt.
Az agilitás bizonyára kihívás elé állítja a szakmát, viszont az előnyei megkérdőjelezhetetlenek. Ha még nem történt meg, akkor érdemes megismerni a módszert és eszközöket, hogy ez is segítse a stratégiai szerep megőrzését és fejlesztését, valamint a belső ellenőrzési szakma dinamikus megújulását.
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.