Bezárt a Nálunk, vidéken című kiállítás a Kieselbach Galériában

Kieselbach Tamás azzal a szándékkal tervezte meg az eseménysorozat egyes lépéseit, hogy a kortárs magyar festészet kevesek által ismert világát megnyissa a nagyobb közösség előtt is – olvasható a galéria tájékoztatásában.

Bukta Imre személyisége és művészete tökéletesen alkalmasnak bizonyult erre: szerethető emberi karaktere, festményeinek gondolati sokszínűsége és kimeríthetetlen érzéki karaktere olyan gazdag interpretációs mezőt nyit meg, amely szinte mindenki számára csatlakozási pontokat kínál.

A kiállítás témájának kiválasztása túlmutat a képzőművészet világán. Bukta Imre egy apró Heves megyei községben, Mezőszemerén él, ott dolgozik, képeinek témáját is abból a közegből meríti. Nem csak fizikailag, de szellemi értelemben is ott találta meg a helyét: nála hatásosabban és komplexebben senki sem tudja megjeleníteni a magyar falusi élet hétköznapjait, miközben a művészet eszközével széppé és szerethetővé formálja e sajátos közeg sokszor kényelmetlen és lepusztult látványát.

Kieselbach Tamás fontosnak tartotta azt, hogy ez az üzenet hangsúlyosan megjelenjen a kiállítás látogatói és a tárlatról olvasó nagyközönség előtt. A jellegzetes, konfliktusokkal terhelt magyar múlt feldolgozásához hozzájárul a látvánnyal, a kézzel fogható tárgyi örökséggel való kritikus, de megértő együttélés, az elfogadás, a rejtett szépségek szüntelen keresése és meglátása.

Bukta Imre a hétköznapi konfliktusokon felülálló, szeretetteljes alkotói attitűdje sokakban szimpátiára talált és jelentősen hozzájárult a tárlat sikeréhez.

A kiállítás idején minden szombaton nagy sikerű, nem egyszer több száz látogatót vonzó tárlatvezetés volt: maga az alkotó, Bukta Imre, drMáriás festőművész, Gulyás Gábor múzeumigazgató, a színházcsináló Pintér Béla, végül Topor Tünde és Winkler Nóra osztotta meg gondolatait a Kieselbach Galéria közönségével.

A kiállítás kapcsán megjelent, Bukta Imre művészetéről szóló kötetet hasonló elvek szerint szerkesztették. A képzőművészeti monográfiák távolságtartó stílusa helyett inkább a személyes hang dominál benne: művésztársak, műgyűjtők, művészettörténészek, barátok és tisztelők rövid írásai, Földényi F. László, Feuer András, Jerger Krisztina, Kollár Lajos, Kónya Réka, Kozák Gábor, Pataki János és Szirtes János szövegei segítik megnyitni a művészet felé vezető utakat az olvasók számára is.