Mire szolgál a szindikátusi szerződés?

A létesítő okirat

A gazdasági társaságok létesítő okirata (társasági szerződés, alapszabály) olyan alapvető dokumentum, ami a társaság alapításának, szervezetének és működésének legfontosabb szabályait tartalmazza.

Ennek megfelelően például a korlátolt felelősségű társaságot létrehozó társasági szerződés tartalmazza többek között:

• a törzstőke mértékét és összetételét,
• az üzletrészekre vonatkozó szabályokat,
• a társaság belső szervezetére és vezető tisztségviselőire vonatkozó rendelkezéseket
• a tagok alapvető jogait és kötelezettségeit (szavazatok, osztalék, vagyoni hozzájárulási kötelezettség stb.).

A Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi, hogy a gazdasági társaságok törvényben foglalt szabályaitól a tagok a létesítő okiratban eltérjenek. Kivételt képez, ha a törvény kifejezetten tiltja az eltérést, vagy ha a törvénytől való eltérés a társaság hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sértené. Nem lehet eltérni a törvénytől akkor sem, ha az eltérés a társaság törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.

A szindikátusi szerződés  

A gazdasági társaság létesítő okirata nyilvános, tehát annak tartalmát a cégbíróságon keresztül bárki megtekintheti és megismerheti. Előfordulhat, hogy a tagok akár egymás közötti viszonyukban, akár a társasággal fennálló kapcsolatukban olyan megállapodásokat is kívánnak kötni, amelyeket nem kívánnak a nyilvános létesítő okirat részévé tenni.

Ekkor a tagok a létesítő okiraton kívül is megállapodhatnak egymással. Az ilyen szerződéseket szokás szindikátusi szerződéseknek nevezni. A szindikátusi szerződés egy rendhagyó szerződéstípus, amelynek külön szabályait hiába keressük a Polgári Törvénykönyvben. A törvény e szerződést nem szabályozza a külön nevesített szerződések között.

A szindikátusi szerződésben sokféle megállapodás köthető. Így a például a tagok kötelezettséget vállalhatnak jövőbeli tőkebefektetésekre, ezek ütemezésére. A szindikátusi szerződés tartalmazhat a társaság működésére vonatkozó stratégiai, versenytilalmi, titoktartási vagy – épp ellenkezőleg – információ megosztási kötelezettségeket. Az ilyen típusú szerződések gyakran tartalmaznak a befektetők vagy az alapítók érdekeinek védelmét szolgáló háttér megállapodásokat, mint például a társasági részesedésekre vonatkozó együttértékesítési jogot vagy kötelezettséget (ún. tag-along vagy drag-along jog).

Összességében elmondható, hogy a tagok számára jogi szempontból sokkal biztosabb, ha e megállapodásokat a társasági szerződésben rögzítik, mivel ebben az esetben jogi eszközökkel való kikényszerítésük is jóval biztosabb. A szindikátusi szerződéshez inkább olyan esetekben érdemes fordulni, ha valóban fontos a megállapodás titokban tartása, vagy ha a megállapodás olyan kérdéseket rendez, amelyekről a törvény egyébként sem rendelkezik a társasági szabályok között.

A szindikátusi szerződés kikényszeríthetősége

A szindikátusi szerződés egyik alapvető kérdése, hogy miként érhető el az abban foglalt kötelezettségek kikényszerítése, ha az érintett tag a kötelezettségét megsérti. A szindikátusi szerződés ugyanis nem része a társaság létesítő okiratának. Ezért a társasági jog eszközeivel nem is lehet a tartalmát közvetlenül kikényszeríteni. Ehelyett a polgári jogi szerződésekre vonatkozó egyéb biztosítékok és más közvetett eszközök jöhetnek szóba.

A tipikus eszköz a szindikátusi szerződésben foglalt kötelezettség kikényszerítésére a kártérítés. Ez leggyakrabban kötbér formájában jelenik meg. Ebben az esetben, ha a tag megszegi a szerződésben foglaltakat, köteles kötbért fizetni a többi tag részére. A kötelezettség megszegése esetére szóba jöhet például olyan megállapodás is, hogy az érintett tag kötelezettsége ennek hatására még terhesebbé válik vagy elveszít valamely jogot, amelyet addig a szerződés biztosított számára. Az is lehetséges, hogy amíg az érintett tag nem teljesít, addig a többi tag is mentesül valamely kötelezettsége alól e taggal szemben.

dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda