Mikor kötünk szerencseszerződést? – Akkor is, amikor nem is gondolnánk

Mit értünk szerencseszerződés alatt?

Szerencseszerződésnek rendszerint az olyan szerződéseket nevezzük, melyekben valamely lényeges szerződési elem olyan bizonytalan eseménytől, feltételtől függ, amelyre a feleknek nincs ráhatásuk. Innen a szerencsére utaló elnevezés, mivel e feltételek bekövetkezése, a bekövetkezés ideje, adott esetben még az esemény tartalma is bizonytalan. Ezért nem szerencseszerződés például a határozatlan időre kötött bérlet. Bár az ilyen bérleti szerződést nem határozott időre kötötték, de a felek saját döntésük alapján felmondhatják azt.

A szerencse elem gyakran a szerződésben foglalt szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének bizonytalanságában van. A szerencse elem megjelenhet például magában a szerződésben vállalt szolgáltatás tárgyában is, tehát magának a szolgáltatásnak a létrejötte is lehet bizonytalan.

A szerencseszerződés legtipikusabb következménye, hogy maga a szerencse elem rendszerint nem támadható benne. Például, ha a szerencseszerződésben bizonytalan a szolgáltatás vagy az ellenszolgáltatás értéke, akkor az ilyen szerződés nem támadható a szolgáltatás-ellenszolgáltatás értékének feltűnő aránytalansága miatt. Ugyanis a szerződés szerencse jellegéből következik, hogy a szerződő felek tisztában voltak azzal, hogy értékaránytalanság létrejöhet.

Tartási, életjáradéki és öröklési szerződések: ezek is szerencseszerződések?

Legtipikusabb szerencseszerződésként a tartási és életjáradéki szerződéseket, valamint az öröklési szerződést szokták említeni.

• A tartási szerződés alapján az eltartó fél azt vállalja, hogy az eltartottat haláláig ellenérték fejében eltartja. A tartási kötelezettséghez tartozik mindaz, amire az eltartott körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátásához és gondozásához szükség van. Így rendszerint ide tartozik például az élelmezés, a lakhatás biztosítása, a takarítás, az eltartott ruházattal való ellátása, betegség esetén ápolása, és az eltartott illő eltemettetése.  Az eltartott a tartásért a szerződésben foglalt ellenértéket adja, amely nagyon gyakran ingatlan, de lehet más értékes ingóság, pénz vagy akár átruházható jog is.
• Az életjáradéki szerződés abban különbözik a tartási szerződéstől, hogy a kötelezett nem tartást nyújt a vele szerződőnek, hanem rendszeresen – általában havonta – életjáradékot fizet. Az életjáradék szinte mindig pénzösszeg, de nem kizárt más helyettesíthető dolog visszatérő átadása sem.
• Az öröklési szerződésben az örökhagyóval szerződő fél szintén tartási vagy életjáradék fizetési kötelezettséget vállal. Ennek ellenében az örökhagyó pedig azt vállalja, hogy a vele szerződőt örökösévé teszi, akár az egész vagyona, akár annak egy része tekintetében.

E szerződések szerencse eleme abban rejlik, hogy nem lehet előre tudni, hogy a tartást vagy életjáradékot meddig kell teljesíteni. Így bizonytalan, hogy a jogosult halálig a nyújtott szolgáltatás fedezi-e az ellenértéket, például az eltartóra átruházott ingatlan értékét. Azonban a szerencse jellegből eredően nem támadható meg e szerződés értékaránytalanság miatt. Nem támadható meg például azon az alapon, hogy az eltartott 5 éven belül elhunyt, és az addig nyújtott tartás értéke nem arányos az ellenszolgáltatásként kapott ingatlan értékével.

Egyéb szerencseszerződések

A tartási, életjáradéki és öröklési szerződések mellett előfordulnak más szerencse elemet tartalmazó szerződések is.

• Ide sorolható például, ha valaki egy jövőbeli követelését ruházza át másra, azaz jövőbeli követelést engedményez. Ebben az esetben szerencse elem lehet, ha a követelés létrejötte vagy annak összege bizonytalan.
• Szerencseszerződésnek tekinthetők egyes spekulációs és tőzsdei ügyletek is.

dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda