Stagflációhoz vezethet az orosz-ukrán krízis

Felborította a koronavírus-járványból lassú kilábalásban lévő globális gazdasági folyamatokat az orosz-ukrán válság, amelynek eredményeként teljesen át kell írni a korábbi előrejelzéseket és várakozásokat a Coface hitelbiztosító friss elemzése szerint.

Masszív drágulás az alapanyag- és energiapiacon

Oroszország a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője és a második legnagyobb földgázkitermelő, valamint az első ötben szerepel az acél, a nikkel és az alumínium esetében is. Emellett pedig a világ legnagyobb búzaexportőre, hiszen a globális kereskedelem majdnem 20 százalékát biztosítja. Ukrajna a napraforgó-termelést nézve világelső, emellett a hatodik legjelentősebb kukoricatermelő, a búzapiacon pedig a hetedik helyen áll, de az első tízben szerepel a cukorrépa, az árpa, a szója és a repce esetében is.

Az invázió első napján a pénzügyi piacok zuhanásnak indultak, az olaj, a földgáz, a fémek, és az élelmiszer termékek ára pedig az egekbe szökött. A további fejlemények hatására a Brent olaj hordónkénti ára 2014 óta először átlépte a 100 dollárt, majd utána tovább drágult, március elején 120 dollár felett is megfordult az árfolyam. Közben az európai gáztőzsdén TTF) március 4-én 192 eurós árfolyammal rekordot döntött a gázár.

Azzal együtt, hogy a magas alapanyagárak már korábban is jelentős kockázatot jelentettek a gazdasági fellendülésre nézve, a krízis eszkalálódása jelentősen növeli az esélyét annak, hogy az árak sokkal tovább magasak maradnak. Ez pedig növeli az esélyét a hosszantartó inflációnak, ami pedig emeli a stagfláció és a társadalmi elégedetlenség kockázatát a fejlett és a fejlődő országokban is – áll a Coface elemzésében.

Az autógyártás, a szállítmányozás és a vegyipar a legsebezhetőbb

A válság nyilvánvalóan súlyosan érinti a már egyébként is megtépázott autógyártást az alapanyaghiány és az olyan speciális alapanyagok és nyersanyagok magas ára miatt, mint a fémek, félvezetők, kobalt, lítium, vagy a magnézium. Az ukrán autógyárak a nagy nyugat-európai márkáknak szállítanak be: közülük többen is bejelentették az európai gyárak leállítását, mások szerte a világban pedig a chiphiány miatti újabb és hosszabb kimaradásokra készülnek.

A légitársaságok és a tengeri szállítmányozók szintén a magas olajárak miatt fognak szenvedni – különösen a légitársaságok vannak veszélyben. Egyrészt esetükben az üzemanyag teszi ki a költségeik nagyjából egyharmadát, másrészt pedig az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada megtiltotta az orosz légitársaságok részére a légtér használatát, amire Oroszország is hasonló szankciókkal válaszolt.

Ez tovább növeli a költségeket, mivel a légitársaságoknak kerülőúton kell közlekedni. Végül pedig a légitársaságoknak kevés eszközük maradt a magas árak elleni védekezésre, mivel a járvány miatt továbbra is alacsonyabb forgalommal és bevétellel kell számolniuk.

A válság a vasúti szállításra is hatással lesz: az európai szállítók nem üzletelhetnek az orosz vasúttal, ami zavarokat okoz majd az Európa és Ázsia között Oroszországon keresztül történő szállításban. A Coface-nál arra számítanak, hogy a vegyipari alapanyagok is drágulnak majd, az elszállt földgázárak pedig a műtrágyapiacra is hatással lesznek, ezen keresztül pedig az egész mezőgazdaságra és élelmiszeriparra.

Mély recesszió felé tart az orosz gazdaság

Az orosz gazdaságra hatalmas nehézségek várnak 2022-ben és mély recesszióba süllyed majd. A Coface a március elején ismert gazdasági folyamatok alapján arra számít, hogy Oroszországban súlyos recesszió lesz, az orosz GDP 2022-ben 7,5 százalékkal csökkenhet az előző évi fellendülést követően. Ennek következtében az orosz országkockázati besorolást B-ről két lépésben D-re módosította a hitelbiztosító – ez azt jelenti, hogy nagyon magas kockázatúnak tartják az orosz gazdaságot, szemben a korábbi mérsékelt rizikóval.

A gazdasági szankciók kiemelt célpontjai a nagyobb orosz bankok, az orosz jegybank, az államadósság, bizonyos kormányzati tisztviselők és oligarchák, valamint a high-tech ipari termékek oroszországi exportja. A szankciók jelentős lefelé tartó spirálba lökték az orosz rubelt, aminek árfolyama a mélybe zuhant, ami a fogyasztói árak gyors emelkedéséhez vezet majd.

Oroszország viszonylag erős pénzügyi rendszert épített ki: alacsony a külső államadósság, folyamatos a folyó fizetési mérleg többlet és jelentősek a devizatartalékok, amelyek körülbelül 640 milliárd dollárra tehetőek.

Az úgynevezett letétes országok azonban befagyasztották a hozzáférést, ami megakadályozza az orosz jegybankot abban, hogy ezt a tartalékot felhasználja, ezzel jelentősen csökkentve a pénzügyi mozgásterét.

Az orosz gazdaságnak jól jön az alapanyagárak emelkedése, különösen az energiaexport miatt, az uniós országok azonban már bejelentették, hogy csökkenteni akarják az orosz importot. Az ipari termelésben a nyugati félvezetőkhöz, számítógépekhez, telekommunikációs eszközökhöz, automatizációs és információbiztonsági megoldásokhoz való hozzáférés korlátozása komoly károkat okoz majd, mivel az orosz bányászat és feldolgozóipar nagy mértékben épít ezekre.

Komoly kockázat Európában

Az orosz olajtól és gáztól való függés miatt a krízis leginkább az európai gazdaságokat érinti. Az orosz gáz helyettesítése rövid és középtávon sem lehetséges, a jelenlegi árak pedig nagyon komoly hatással lesznek az inflációra. A Coface várakozásai szerint átlagosan további 1,5 százalékpontos infláció várható 2022-ben, ami csökkenti majd a lakossági fogyasztást és a befektetések és az export várható visszaesésével együtt 1 százalékponttal kisebb GDP növekedéshez vezet majd.

Habár Németország, Olaszország vagy néhány kelet- és közép európai ország jobban függ az orosz gáztól, az eurózóna gazdaságainak összefonódása miatt a lassulás várhatóan általános lesz.

Ezen felül, amennyiben Európa esetlegesen orosz gáz nélkül maradna, az további 4 százalékpontos lassulást jelentene 2022-ben, ami a GDP növekedést nullához közelítheti, vagy, a keresletcsökkenést kezelő lépések függvényében akár negatívba is fordíthatná. A negatív következmények minden régióban érzékelhetőek lesznek, az importált infláció és a globális kereskedelemben kialakult problémák miatt.

A világ többi részén a válság gazdasági következményei elsősorban az alapanyagárak emelkedésében jelennek majd meg, ami tovább növeli az inflációs nyomást. Mint minden olyan esetben, amikor az alapanyagárak emelkednek, az energia- és élelmiszer-importőr gazdaságokra gyakorolt hatás jelentősebb lesz, a krízis még további eszkalálódása pedig a kínálat súlyos zavaraival fenyeget. Az európai kereslet csökkenése szintén visszafogja majd a globális kereskedelmet.