Szilágyi-Bécsi Tímea: Támogatni szeretném a jelenlegi és a jövő generációjának női vezetőit

Szilágyi-Bécsi Tímea nem szereti, ha többször kell „körbetáncolni” egy faladatot. Szereti viszont a rugalmas munkaidőt, az egyéni képzéseket és a kellemes csapatépítő programokat. Ha az is érdekli, hogy Tímea mit gondol a pályaelhagyó virágról, olvassa el az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 265. interjúját!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Az egyik legnagyobb lépés az volt a karrierem során, amikor az alkalmazotti létből átléptem a vállalkozói világba. Több hegyet megmásztam azóta, több kisebb-nagyobb csúcson is jártam, s remélem még számos áll előttem. Ha ki kell emelnem egy dolgot az eddigi pályámból, akkor talán az lenne, amikor egyedüli tulajdonosa lettem a cégemnek és elkezdtem újraépíteni az alapoktól kezdve.

– Milyen távra tervez?

– Vannak hosszabb távú terveim, amelyek 10-15 évre tekintenek ki, s ebből lebontva készítek 5 éves, 3 éves és 1 éves terveket. Az 1 évest tovább bontva vannak negyedéves célkitűzéseim, s ezekből áll össze a napi teendők listája, ami megmutatja, hogy ma mit kell tennem azért, hogy megvalósuljanak a céljaim.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Két nagyobb célkitűzésem van. Az egyik, hogy támogassam a jelenlegi és a jövő generációjának női vezetőit abban, hogy úgy tudjanak a vezetői szerepben működni, hogy közben nem vesztik el önmagukat és nem vesznek fel olyan vonásokat, amik nem a sajátjuk. A másik célom, hogy kialakítsak egy olyan rehabilitációs programot, aminek a segítségével vissza tudnak illeszkedni azon személyek a munka világába, akik korábban akár hosszú évekre kiszorultak a perifériára (például hajléktalanok, közmunkások, tartós munkanélküliek). Ebben az esetben elsősorban a belső hajtóerőt kell megteremteni arra, hogy jobb életre vágyjanak.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Imádok olvasni, gyűjtöm a szakmai könyveket, amelyek a vezetéshez kapcsolódnak. Emellett szívesen járok képzésekre, szakmai konferenciákra, ahol ha mást nem, egy mondatot mindenképp haza viszek magammal, amiből építkezni tudok. (Azért általában többet kapok, mint egy mondat.) Ha a szakmai könyveket nézem, akkor Lencioni, Stephen Covey, John C. Maxwell az, akitől sokat tanultam. Ha az előadásokra, tréningekre tekintek vissza, akkor Bagdy Emőke, Mérő László, Görög Ibolya, Avidor András, Pongor-Juhász Attila, Piroska Gyula nevét kell mindenképp megemlítenem. Tőlük számos hasznos gondolatot, technikát, eszközt kaptam, amit be tudtam építeni a vállalkozásaim működtetésébe, építésébe és önmagam fejlesztésébe.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Nos, ez nagyon érdekes kérdés. Manapság számos eszköz áll rendelkezésre, hogy kívülről motiváljunk valakit. Azonban ez a belső mozgató rugó nélkül sajnos hosszú távon nem maradhat fent. Éppen ezért egyrészt olyan munkatársakkal szeretek együtt dolgozni, akik képesek megtalálni magunkban azt az örömöt, ami a munka irányába hajtja őket. Másrészről pedig igyekszem megtalálni mindenkinél azt a pontot, amivel én tudom őt támogatni ebben. Éppen ezért mindenkinél más-más eszköz lesz: rugalmasabb munkaidő, home office, egyéni képzések, egy kellemes csapatépítő, gyerkőc sulijának támogatása. Természetesen vannak pénzhez kapcsolódó motivációs eszközök is, azonban a tapasztalat az, hogy ez csak időszakosan működik.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Amikor a munka- és szervezetpszichológia mesterképzést csináltam 10 évvel ezelőtt, ott volt egy gyakorlat, a pályaelhagyó virág. A csoporttársak mindenki virágjára felírták, hogy ha nem azt csinálná, amit, akkor miben tudják elképzelni az illetőt. Mivel sokan katonásnak tartották a stílusom (azóta már finomodtam), ezért olyanok szerepeltek ott, mint katona, rendőrtiszt. Na, ezekben egyébként biztos nem próbálnám ki magam. Amiben viszont igen, az talán a pilóta szerepkör. Egy hatalmas gépet biztonságosan vezetni a levegőben, majd finoman a földre tenni, nagyon izgalmas kihívás.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Szívesen járok konferenciákra, illetve tagja vagyok a Premium Social Club for Business üzleti csoportnak, ahol folyamatosan lehetőségem van más cégvezetőktől tanulni, inspirálódni. Szeretem a jól szervezett networking eseményeket, amit például a BNI csinál (Nemzetközi Networking Hét). Izgalmas előadások, érdekes cégvezetők és értékes kapcsolatok vannak egy-egy ilyen rendezvényen.

– Mire sajnálja az idejét?

– Igazából nem szeretem, amikor ötször kell ugyanazt a dolgot meghallgatnom, miközben egyszer már rövidre zártuk a dolgot. Nem szeretek többször körbetáncolni egy feladatot, s ha valaki miatt mégis muszáj, akkor azt elvesztegetett időnek érzem. Ilyen a vita is. Gyorsan megbeszélni a dolgokat, azt jobban szeretem, mint órákig merengeni egy dolgon. Sajnálom az időt arra is, ha többször kell ugyanazt a dolgot elmagyaráznom.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Több dolog is van, de az egyik talán az, ha úgy jönnek oda hozzám, hogy van egy probléma, s tőlem várják a megoldást, miközben az illető addig semmit nem tett, hogy megoldja a dolgot. De bosszantó az is, amikor visszaélnek a jó indulatommal és a bizalmammal. 

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Az önkéntesség a szívügyem, oly annyira, hogy két kedves barátommal erre létre is hoztunk egy applikációt, amivel segíteni akarjuk az önkéntes munka könnyebb megtalálását olyan formán, hogy az mind az önkéntesnek, mind pedig a szervezetnek hasznára legyen, ahol az önkéntes munka zajlik. A GLOCOVO az a felület, ahol összehozzuk ezt a két oldalt. Egyébként Nyíregyházán van egy különleges kávézó, a LaborCafe, amit önkéntesek működtetnek és adományokból tartja fenn magát immár 5 éve. Itt szoktam élettervezéshez, önfejlesztéshez kapcsolódó adományozást ösztönző tréningeket tartani.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Egyrészt a szeretteimre, másrészt pedig a fejlesztésre, képzésekre. Egyik fontos alapelvem, hogy ami nem növekszik, az csökken, s ez igaz a tudásra is.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Nagyon szeretek olvasni. Szívesen belemerülök egy-egy jó könyvbe, legyen az történelmi regény, krimi vagy sci-fi. Egy-egy fárasztó nap után a főzés is kikapcsol. Örömmel tölt el, ha látom, hogy ízlik az étel, amit készítettem.