Somogyi Zsolt: Nincsenek megoldhatatlan szituációk az iparágunkban

Somogyi Zsoltot fiatal korától érdeklik a számítógépes hálózatok és digitális megoldások. Számos informatikai és technológiai projekt megvalósítója, a tervezéstől, – ha kell – a szerelésig átlátja a részleteket. Mindig van valami elképzelése, amivel okosítani lehet a hétköznapi dolgokat. Egyik ilyen ötletének eredményeként jött létre a Parkl, ami a parkolás megreformálásával és az e-mobilitási kihívások megoldásával törekszik az élhetőbb nagyvárosok kialakítására. Zsolt további terveiről az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 157. interjújában olvashat.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nem tudnék egyetlen konkrét momentumot meghatározni a karrierutamból, amikor azt éreztem, hogy ez a csúcs. Ugyanakkor, ha az elmúlt pár évre visszatekintek, elégedetten látom, hogy a Parkl és egyben a szakmai pályám is folyamatosan növekvő görbét ír le. A cég fejlődésének üteme és dinamikája – azaz, hogy 3 év alatt egy 2-3 fős projektből mára egy 20 fős csapat alakult ki – bizonyítja számomra, hogy jó úton haladunk a siker felé.

– Milyen távra tervez?

– Szeretek mindenre vízió szinten tekinteni és hosszú távon tervezni. Gondolok itt a szolgáltatásra, valamint a kollégáimra, akikkel együtt dolgozom. A digitalizáció gyorsan halad előre, a Parklnél pedig célunk, hogy tartsuk a tempót és fejlesztéseinkkel még jó pár évig ott legyünk az élvonalban.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A következő nagy mérföldkő a Parkl és egyúttal az én szakmai életemben is, a külföldi piacra lépés. Jelenleg gőzerővel dolgozunk azon, hogy megteremtsük ennek a technikai és üzleti alapjait.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– A Parkl megalapításától kezdve rengeteg szakmai iránymutatást kaptam tulajdonostársaimtól. Professzionalizmusuk és az üzleti életben szerzett tapasztalatuk nagyban hozzájárult a cég fejlődéséhez.

– Mivel motiválja a kollégáit, társait?

– Próbálom átadni nekik azt a gondolkodásmódot, ami engem is hajt előre minden nap: nincsenek megoldhatatlan szituációk, főképp a mi iparágunkban, ahol a technológia lehetőségei korlátlanok. Ezenfelül próbálunk inspiráló munkakörnyezetet biztosítani és közösséget formálni, ami mindenkinek felturbózza az egyéni és szakmai fejlődését. 

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A gimnáziumi éveim alatt versenyszinten sportoltam és bár felnőtt koromra más irányba sodort az élet, mindig is kíváncsi voltam arra, hogy milyen lett volna, ha professzionális szinten folytatom a sportolást.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Hiszem azt, hogy az üzleti kapcsolatok nem cégek, hanem emberek közt jönnek létre, amit a mai világban sajnos sok mindenki hajlamos elfelejteni. Üzleti kapcsolataimat emiatt mindig próbálom úgy kezelni és építeni, hogy azok hosszú távon és ne csak egy-egy projekt erejéig álljanak fent.

– Mire sajnálja az idejét?

– Magamat inkább alkotó, feltaláló embernek gondolom, emiatt az operatív feladatok nem tartoznak a legkedveltebb teendőim közé. A legmegfelelőbb kifejezés rám a „happiest kid in the lab”, mivel, ha tehetném, naphosszat a fejlesztőkkel dolgoznék és a rendszerünket, eszközeinket machinálnám. Cégvezetőként azonban elengedhetetlen, hogy minden területen otthonosan mozogjak és belelássak a folyamatokba.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A környezetemben élők és dolgozók tudják, hogy nem vagyok ideges típus, nagyon nehezen lehet kihozni a sodromból. Minden problémára és helyzetre, ami felbosszanthatna úgy tekintek, hogy biztosan létezik rá megoldás, ezért nehéz fogást találni rajtam. Az idegeskedés engem nem spanol fel, nem visz előre.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen tanítanék általános iskolában informatikát vagy fizikát.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Úgy gondolom, ahhoz, hogy minőségi szolgáltatást tudjunk fejleszteni, minőségi környezetre és megoldásokra van szükség. Emiatt ezekre nem sajnálom a pénzt, hosszú távon úgyis kifizetődnek.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Ha olyan országban vagyok, ahol nincs folyamatos internet kapcsolat vagy térerő. Bár ezt idő hiányában nagyon kevésszer tehetem meg, kell egy évben néhány nap, amikor átadom a stafétát és valamennyire elszakadok a külvilágtól.