Okányi Attila: Értékelem a hosszú távú üzleti kapcsolatokat

Okányi Attila saját vállalkozással, majd másfél évtizedes, a járműiparban és az online kereskedelemben szerzett értékesítői, valamint vezetői tapasztalattal a háta mögött lett a merXu magyarországi és romániai operációjának vezetője. A kis- és középvállalkozások beszerzési igényeire online megoldást nyújtó európai B2B piactéren több mint 15 ezer közép- és kelet-közép-európai, valamint baltikumi regisztrált cég van jelen. Az utóbbi tíz évben pénzügyi eredményekért közvetlenül felelős pozíciókban dolgozó szakember filozófiából szerzett egyetemi oklevelet. Leginkább arra a képességére büszke, hogy ugyanúgy meg tudja találni a megfelelő tárgyalási hangnemet üzleti partnereivel, mint saját munkatársaival. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 363. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A teherautófelépítményeket, pótkocsikat és félpótkocsikat gyártó Schwarzmüller-csoport romániai leányvállalatának átszervezését és nyereségessé tételét. Hat évvel a távozásom után úgy lettem újra a cég ügyvezetője, hogy az közben visszatérően veszteséget termelt, ráadásul hatalmas vízfejjel működött. A teljes létszám negyedét érintő reorganizáció nagyon fájdalmas volt ugyan, a maradók motiválása pedig rettentő nehéz, de másfél év megfeszített munkája nyomán a cég ismét nyereségessé vált és azóta is eredményesen működik.

– Milyen távra tervez?

– Korábban maximum két év volt a jellemző, és az is inkább csak a legfontosabb sarokszámokra vonatkozóan. Most ez leszűkült egy évre, hiszen a merXu startup. Ráadásul a B2B online piactér vadonatúj terület, amelyen nem igazán van követhető „példakép”: szinte mindent a piac, azaz ügyfeleink aktuális igényei szerint találunk ki és valósítunk meg.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretnék valamikor ismét a hobbimmal, a motorokkal foglalkozni hivatásszerűen. Több mint húsz évvel ezelőtt volt már egy kis motoralkatrész boltom, de aztán más irányt vett a karrierem, a vállalkozást pedig a testvérem viszi azóta is. Szeretnék majd a motorozással kapcsolatos területen dolgozni, akár értékesítésben, akár túraszervezésben.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Pierre Maiontól, aki Belgiumban látta meg a napvilágot, miután a szülei 1956 után elmenekültek Magyarországról. Trénerként tanította meg nekem, a Michelin Magyarország Kft. romániai területi értékesítőjének – egyben a Michelin első romániai alkalmazottjának – az értékesítés alapjait, és vezetett be a nyugati üzletfejlesztési mentalitásba. Igazi mentorom volt, akivel azóta is szoros barátságot ápolok.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Igyekszem a cég terveit és céljait olyan közeli dimenzióba helyezni, amely már személyes motivációként is működik. Ehhez azt kell elfogadtatni velük, hogy az elképzelések ne csak a cégvezetés által „megálmodott” számok vagy eredmények legyenek, hanem közös célkitűzések. Olyanok, amelyek megvalósítása, azaz a siker mindannyiunkon múlik. Ehhez persze létfontosságú a jó és közvetlen hangulat, ezért ezt igyekszem fenntartani a cégen belül.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Fiatalkoromban kamionsofőr szerettem volna lenni, azt bármikor kipróbálnám. Tudom, mennyire nehéz ez a szakma, hiszen több mint tíz évig foglalkoztam teherjárműértékesítéssel. A képhez még az is hozzátartozik, hogy nem csupán egy 17 méteres és 40 tonnás jármű vezetését tartom érdekesnek: ennél sokkal nagyobb kihívás az adott árut biztonságosan, gazdaságosan, azaz a legkisebb üzemanyagfogyasztással, hatékonyan és időben eljuttatni A-ból B-be.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Alapvetően nem vagyok ugyan egy könnyen szocializálódó típus, a szakmán belül nem is kifejezetten törekszem barátságok kialakítására, de keresem és értékelem a hosszú távú üzleti kapcsolatokat. A legfontosabbnak az üzleti életben is a kölcsönös bizalmat tartom: erre alapozva építek kapcsolatokat, ügyelve arra, hogy a privátszféra és a szakma ne folyjon össze.

– Mire sajnálja az idejét?

– A felesleges, céltalan és jellemzően parttalan vitákra, akár magántermészetűekről, akár szakmai jellegűekről van szó.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Butasággal, főleg az olyan emberek részéről megnyilvánuló ostobasággal, akiktől többet várnék el, valamint a rosszindulatú magatartással.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Szívesen segítek mindenben, amivel konkrétan hozzájárulok a közösség érdekeihez, amelyben élek vagy dolgozom. Lehet szó rászorulókról vagy környezetvédelemről, a lényeg csupán az: ne legyen semmiféle politikai felhangja vagy háttere a dolognak.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Főként utazásra, illetve olyan élményekre, amelyekről előre tudom, hogy meghatározóak lesznek. Ilyen lehet egy élmény- vagy sétarepülés, a bungee jumping, vagy a síelés – az élen pedig egyértelműen a hétéves fiam, Róbert áll.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A motorozás és a sport, akár úszásról, akár kerékpározásról, akár evezésről van szó.

(Fotók: merXu)