Koltai Vera: Öröm, amikor a tanácsadásunk révén egy vállalat sokkal sikeresebb lesz

Koltai Vera bakancslistája folyamatosan bővül, most például nagyon izgatja az a kérdés, hogyan fog kinézni a munka világa a COVID hatására. Az üzleti tanácsadást olyan munkának tartja, ahol folyamatosan kell tanulni, új skilleket felszedni. Ezért aztán gyakran előfordul, hogy a legfiatalabb kollégáktól is sokat tanul. Ha kíváncsi rá, hogy Vera leginkább mire sajnálja az idejét, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 314. interjújában.

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Remélem, még felszálló ágban vagyok. Az eddigi karrieremben nagy sikernek éreztem azt, amikor láttam, hogy a csapatomban lévő kollégáim valamiben fejlődtek, vagy ők maguk is vezetővé váltak. De ugyanakkora sikernek érzem, amikor az ügyfeleinknél nagy változást tudunk elősegíteni, amikor a gondosan, de papíron felvázolt megoldási javaslatok életre kelnek és a megvalósítás révén a vállalat sokkal sikeresebb lesz.

– Milyen távra tervez?

– Hosszútávra tervezek mindig, de a COVID megtanította sokunk számára, hogy nagyon fontos a hosszútávú tervek mellett az agilitás és a rugalmasság. Amikor tanácsot adunk, akkor is erre helyezzük a hangsúlyt, érdemes egy világos, kihívó, de elérhető célrendszert felállítani 3-5 éves időhorizonton, azon belül pedig rugalmasan haladni.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szerencsére a bakancslistám is folyamatosan bővül, aktuálisan nagyon izgat, hogyan fog kinézni a munka világa a COVID hatására. Minél több olyan projektben szeretnénk közreműködni, ahol ezt tudjuk tovább gondolni.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Az IFUA egy tanulóközösség, ahol kortól és pozíciótól függetlenül mindenki tanít és tanul is. A tanácsadás pedig egy olyan munka, ahol folyamatosan kell tanulni, új skilleket felszedni. Így megesik, hogy a legfiatalabb kollégáktól is nagyon sokat tudunk tanulni. Talán akkor vagyok a legboldogabb, amikor bekerül egy junior kolléga a csapatba és kiderül, hogy olyan ismeretei vannak, amelyekre figyelni kell, amelyekkel új színfoltot hoz be a közösségbe. De nagyon sokat tanulok az ügyfeleinktől is, számos példamutató vezetővel dolgoztam együtt, akik valamiben a legjobbak voltak. Mindig próbálom magamba szívni azokat a praktikákat, hozzáállást, amelyekkel ezen vezetők bírnak.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Szerintem olyan környezetet kell teremteni, ahol a kollégák a legjobban tudnak fejlődni. Mindenkit más hajt és máshogy fejlődik, így vezetőként ezeket az egyedi jellemzőket veszem figyelembe. Maximálisan bízom a kollégáimban és az értékítéletükben, önismeretükben, igyekszem nagy mozgásteret és önállóságot adni, akkor és abban segíteni, amiben ők szükségesnek látják. Van, akinek eleinte a nagyobb operatív támogatás a megnyugtató, van, akinek a nagyobb felelősség, ezt amennyire lehet, igyekszem figyelembe venni. Amikor a gyerekeim elkezdtek nőni, rájöttem, hogy kétféle szülő van. Az egyik leveszi a gyereknek azokat a tárgyakat, amelyekért nyúl, vagy megtartja a kicsit, hogy biztosan le tudja venni a játékot.  A másik próbálja úgy alakítani a környezetet, hogy kis erőfeszítéssel, de a gyerek önállóan érje el a tárgyakat. Én ez utóbbiban jobban hiszek. Igyekszem úgy alakítani a környezetet, hogy az megfelelően motiváló legyen a kollégák számára.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Amikor egy-egy ügyfelünknél látok nagy váltásokat, mindig rájövök, hogy mennyire szeretem a munkám. Ha egyszer váltanék, akkor biztos olyan területen érezném jól magam, amely valamilyen nagy társadalmi kérdésre ad választ.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Szerintem minden üzleti folyamat a kölcsönösségen alapul, a tanácsadás egy bizalmi kapcsolat, ahol a csapat szaktudásával, a maximális ügyfél felé fordulással lehet a legjobban építkezni. Azok a projektek a legsikeresebbek, ahol nem ügyfél és tanácsadó van, hanem egy probléma, amit közösen oldunk meg.  A legfontosabb a munkánk során, hogy bele tudjunk helyezkedni az ügyfél helyzetébe, de külső „szemként” és átfogó szakismeretünkkel próbáljuk megoldani a kérdéseket. Sokszor új megközelítést hozzunk be, amivel teljesen más megvilágításba helyezük az adott problémát, ilyenkor érezni kell az ügyfél igényét, reakcióját is és együtt keresni a megoldást.

– Mire sajnálja az idejét?

– Folyamatszervezőként sokszor érzem azt, hogy – hasonlóan a lean menedzsmenthez –, a hétköznapi életben is jó lenne végiggondolni, milyen mudák, azaz vesztességforrások keletkeznek, így sokkal több időnk jutna értékteremtő feladatokra. Egy hivatali ügyintézés, orvosi rendelőben való várakozás során sokunkban felmerülhet, hogy mi lenne, ha nem kérnének be felesleges adatokat, ha nem kellene várakozni.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Azzal, ha olyan igazságtalansággal, egyenlőtlenséggel találkozom, amin nem tudok változtatni.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Nagyon izgatnak a társadalmi kérdések, problémák, ebből kifolyólag az önkéntes munkát mindig is nagyon fontosnak tartottam. Már középiskolás koromban is támogattam helyi közösségeket, és a férjemet is egy civil szervezetben ismertem meg. Nagy felelősségünk van abban, hogy a rászorulókat, lemaradó közösségeket milyen módon segítjük. Különösen jó érzés, hogy az IFUA is hasonlóan fontos kérdésnek tartja ezt, ezért jött létre az IFUA Nonprofit Partner, amely nonprofit szervezeteket támogat menedzsment tanácsadással, szakmai önkéntesekkel, képzésekkel. Vagyis azzal segítünk, amihez a legjobban értünk, s így a nonprofit szervezetek hatékonyabbak, eredményesebbek lehetnek, és társadalmi hatásuk nő. Vannak már vállalati partnereink is, amelyek szintén részt vesznek ebben a segítő munkában. Így sikerült az IFUA Nonprofit Partnerrel számos projektet támogatnunk az elmúlt időszakban.

– Mire, kire nem sajnálja a pénzt?

– A gyerekeimre.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A családommal és a barátaimmal lenni.