Jásdi István: A szőlő megújulásához még évtizedek kellenek

Jásdi István nyerte el 2017-ben a Borászok Borásza díjat. Mégis arról beszél, hogy soha nem érezte magát a csúcson, mert az a következő feladattal mindig előtte áll. A Jásdi családnál úgy tartják, hogy Csopakon az olaszrizling csodákra képes. Az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozata következő részéhez jó szívvel kínálnánk egy pohár nagyon szép Jásdi bort.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nem építek karriert. Nem gondolom, hogy magasabban voltam, amikor 3000 főt foglalkoztató vállalatcsoportban voltam társtulajdonos és első vezető, mint most, amikor feleségemmel tízen dolgozunk a családi szőlőbirtok és borászat sikereiért. Nem volt számomra fontosabb a Gazdasági Kamara vagy az Eurochambers alelnöki pozíciója, mint a 35 tagú borász-szervezet, A Pannon Bormíves Céh vezetése. Soha nem éreztem, hogy most éppen a csúcson lennék. A csúcs mindig előttem van. Még meg kell mászni.

– Milyen távra tervez?

– Tervezek holnapra – pontosan, megtervezem az idei tennivalókat egy üzleti terv pontosságával és – miután a szőlészet megköveteli – rendelkezem vízióval a következő negyven-ötven évre. Hogy pontosak voltak-e az utóbbiak, azt nem fogom látni, de ez zavar a legkevésbé.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Az, hogy minden évjáratban tovább lépjünk minőségben és a fogyasztók szemében, és ha valamiért nem sikerül, legalább azzal legyünk tisztában – miért? Szóval azt szeretném folytatni, amivel most foglalkozom.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Id. Figula Mihálytól, hogy a nagy bor csendesen és tisztán szól. Diófási Lajostól, hogy a jól művelt szőlő szép is. Berecz Stephanietól, hogy mindig jó kérdéseket tegyünk föl magunknak és azokra becsületesen válaszoljunk. Mészáros Gabitól, hogy a nagy borok kóstolására időt, olykor napokat kell szánni. Lőrincz Gyuritól, hogy amikor minden összedőlni látszik is, van kire számítani. stb. stb.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– A magyar szőlészet és borászat túlélt negyven-ötven év kommunista tömegtermelést és igénytelenséget. A borászat alig negyed század után behozta a lemaradását. Az alapja azonban mindennek a szőlő. A szőlő megújulásához még évtizedek kellenek. Hatalmasak a tartalékok.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Személyes tapasztalataim alapján tudom, hogy pénzünket, megtakarításainkat csak olyasmibe szabad fektetnünk, aminek működésébe, piaci törvényeibe napi betekintésünk van. Ha ilyen nincsen, akkor állampapír.

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?

Bürokráciával. Abban felülmúlhatatlanok vagyunk.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Egy családi borászatnak személyes, sokszor baráti kapcsolatban kell lennie fogyasztóival. A többiek a barátaink barátai. Szerencsére a mi nagyságrendünkben nem mindenkinek kell tetszeni, megfelelni. Akinek tetszik, amit csinálunk, megtalál bennünket.

– Mire sajnálja az idejét?

– Unatkozásra.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Jó borokra, finom ebédekre, érdekes könyvekre és jó zenére. Időnként persze kell egy-egy új, és gyors vitorla is és van még egy-két hektár szőlő, aminek örülnék.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Évtizedek óta a Heim Pál Gyermekkórház alapítványát támogatjuk.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Jó beszélgetések, jó zene, jó könyvek, írás, jó borok, vitorlázás.

Szerdahelyi Csaba