Hogyan érhetjük utol Ausztriát?

A VOSZ krédója, hogy a versenyképesebb gazdaság a munkaadónak, a munkavállalónak és a kormányzatnak is több bevételt termel, amely a közvetlen gyarapodás mellett az állami bevételeket is növeli (adók és járulékok formájában). A nagyobb állami bevételek, a közösségi költéseken keresztül a társadalom minden tagjának – az inaktívaknak, elesetteknek, támogatásra szorulóknak is – nagyobb jólétet eredményez.

A versenyképességet sok minden befolyásolhatja, de a termelékenységet – vagyis az egy alkalmazott által létrehozott új érték nagyságát – a legjelentősebb tényezőnek tekinthetjük. A gazdaság egészét vizsgálva tehát az egy alkalmazottra eső GDP adódik a termelékenység általános mérőszámaként. Egy ország életszínvonalát pedig jól jellemzi az egy főre jutó GDP nagysága, amelyet megfelelő alapnak tartanak az egyes országok közti különbségek érzékeltetésére is. A globalizáció világában az OECD országok termelékenységi és jóléti mutatói megfelelő alapot biztosítanak a vizsgálatra, hiszen az európai országok mellett a Föld legfejlettebb gazdaságai (USA, Japán) ugyanúgy megtalálhatóak köztük, mint néhány távolabbi, fejlődő térség (pl. Chile).

Vajon a „hatékonyabb munka – jobb élet” tétel igazságát a statisztikai adatok mennyiben igazolják vissza? Megvizsgálva az OECD tagországoknál az egy alkalmazottra jutó GDP (mint termelékenységi mutató) és az egy lakosra jutó GDP (mint jóléti mutató) nagyságát, azt találtuk, hogy a kettő közötti kapcsolat igen szoros. A kapcsolat mérőszáma a korrelációs együttható (matematikai kifejezése az „R négyzet”), amelynek értéke 0 és 1 között lehet. A 0-hoz közelebbi értékek két adathalmaz közötti gyenge kapcsolatot, még az 1-hez közelebbi értékek szorosabb kapcsolatot jeleznek. Az OECD tagországok 2019. évi termelékenységi és jóléti adatait vizsgálva ez az érték 0,82-t eredményezett, ami tehát igen erős kapcsolatot jelez. Ez tehát azt jelenti, hogy a termelékenység és a társadalmi jólét az utóbbi évtizedben is szorosan összefüggött: nagyobb termelékenység és gazdagabb társadalom együtt jártak. A gyakorlat tehát visszaigazolja az elméletet.

Az 1. ábrán az OECD-tagországok termelékenységi- és jóléti mutatói által elfoglalt helye látható. Az ábrából az is leolvasható, hogy országunk (H, piros pont jelöli) termelékenységben és egy főre eső GDP-ben hol áll az OECD országok táborában, illetve hol áll az EU átlagos szintjéhez (EU-val jelölt fekete pont) és Ausztriához (A) képest.

Meg kell állapítanunk, hogy termelékenységben az OECD országok közül csak Kolumbiát (CO), Mexikót (MEX), Chilét (RCH) és Lettországot (LV) előzzük meg (a függőleges piros szaggatott vonaltól balra eső pontok), a többi EU-tagállam – köztük a V4-ek – sajnos megelőz minket. Az Amerikai Egyesült Államok (USA) termelékenységben előzi Belgiumot (B), Svájcot (CH) és Norvégiát (N) is, életszínvonalban azonban az utóbbi két európai ország jobb eredményeket produkált tavaly. A legfejlettebb országok ebben a kimutatásban, a többi országtól elszakadó, kimagasló eredményekkel Írország (IRL) és Luxemburg (L).

A társadalmi jólét, vagyis az egy lakosra jutó GDP tekintetében kissé jobban állunk, mint a termelékenységet tekintve, hiszen megelőzzük Görögországot, Törökországot és még Lengyelországot is (a vízszintes piros szaggatott vonal alatti pontokkal jelölt országok). Szlovákia 34 183 dolláros teljesítménnyel a 33 975 dolláros magyar érték fölé került tavaly. Mindez az elmúlt 10 évben végbement extenzív magyar növekedési pályának köszönhető, vagyis annak, hogy jelentősen nőtt a foglalkoztatottság, így ma sokkal többen dolgoznak, mint 10 éve, és a nagyobb társadalmi jólét elsősorban a nagy tömegben bevont munkaerőből, nem pedig a hatékonyságnövelésből ered.

Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy 10 éve honnan indultunk, hogy ne csak egy pillanatfelvételt lássunk, hanem a tendenciákról is legyen információnk. A 2010. évi adatok alapján a 2. ábrán látható az eredmény.

Meglepő lehet, de termelékenységben relatíve jobban álltunk tíz évvel ezelőtt, mint most, hiszen 10 éve Kolumbia, Chile, Lettország és Mexikó mellett megelőztük Észtországot (EST), Litvániát (LT) és Lengyelországot (PL) is. A számok mögé nézve inkább úgy kell fogalmaznunk, hogy az említett 3 ország 10 éve még rosszabbul állt nálunk, de 10 év alatt az észtek, litvánok és lengyelek jobban fejlődtek nálunk termelékenységben, és mára elhagytak bennünket. Az egy főre eső GDP tekintetében ugyanakkor a relatív helyzetünk nem sokat változott.

Az EU átlagos termelékenységi fejlődése 10 év alatt 34 százalék volt és az egy főre jutó GDP 40 százalékkal nőtt. Ehhez hasonló növekedéseket tudhat magénak Németország és Ausztria is. Figyelmet érdemel Írország, amely 2010-ben még az igen erős svájci–norvég–belga–amerikai csoporthoz tartozott, de 10 év alatt 82 százalékos termelékenység- és 104 százalékos jóléti fejlődéssel elhúzott a többiektől, termelékenységben még a korábban toronymagasan vezető Luxemburgtól is.

Végül nézzük meg, hogy közvetlen versenytársaink – a V4 országok –, továbbá az EU és Ausztria helyzete hogyan változott és ebben a társaságban mi hogyan szerepeltünk (3. ábra):

A fejlődési utakat bemutató 3. ábrán a 2010. évi (induló) értéket mutatja a zárójellel jelölt pont, még a 2019-es értéket a zárójel nélküli országjelzés (változatlanul dollárban, folyó áron és vásárlóerő-paritáson). Ausztria (A), Csehország (CZ) és Lengyelország (PL) is dinamikus utat járt be, miközben az EU átlagában is nőtt a termelékenység és az egy főre jutó GDP értéke is. Ahogy az ábra is mutatja, Csehország kiváló teljesítménye arra volt elég, hogy 2019-re körülbelül elérje a 2010-es osztrák szintet. Kiválóan teljesített Lengyelország (PL) is. Csakhogy közben az EU is és Ausztria is dinamikusan fejlődött. Csehország közelíteni tudott az EU átlagához mind termelékenységben, mind egy főre jutó GDP-ben. Lengyelország az egy alkalmazottra eső GDP-ben tudott valamit lefaragni a különbségből az EU átlaghoz képest, ami azért még így is jelentős. Ausztria ugyanakkor a V4 éllovasaival szemben is, tovább növelte előnyét az elmúlt évtizedben, mindkét mutatóban.

Rövidebb szakasz (vektor) látható, vagyis kisebb mértékű fejlődést mutat Szlovákia (SK) és sajnos hazánk (H) is. Ezek után nem meglepő, hogy a távolság Magyarország és Ausztria között az elmúlt évtizedben sajnos nőtt és az EU-s átlag is távolabbra került.

A vektorok meredekségében is szembeötlő a különbség Magyarország és a többi ország között. Ennek oka a korábban már említett fejlődési szerkezetben keresendő: ahogy korábban már láthattuk, az EU-ban a 40%-os átlagos életszínvonal-emelkedéshez 34 százalékos termelékenység-bővülés társult, vagyis a termelékenység javulása csak kissé maradt el az egy főre jutó hozzáadott érték növekedési ütemétől. Ez az arány Ausztriára (35–41 százalék), Csehországra (47–56 százalék) és Lengyelországra (52–63 százalék) is elmondható. Szlovákiában volt ebben az évtizedben a legalacsonyabb (22 százalék) a termelékenység-bővülés, ehhez azonban relatíve dinamikusabb (37 százalék) egy főre jutó GDP növekmény társult – a szlovák vektor ezért kissé meredekebb. Magyarországon a szerénynek mondható, összesen 28 százalékos hatékonyság-növekmény több, mint kétszeresével nőtt az egy főre jutó GDP (57 százalékkal). Itt is visszaköszön a növekvő foglalkoztatottság és a csökkenő lakosságszám.

A 2019. év elején megismert versenyképességi stratégia azt üzeni, hogy Magyarország akkor kerülhet a győztesek közé, ha életszínvonalban 2030-ra eléri az osztrák szint 70–80 százalékát. A felzárkózáshoz Magyarországnak – még ha jó úton is jár az utóbbi néhány évben – még nagyon sokat kell tennie, mindenek előtt a termelékenység javításáért. Az utóbbi néhány évben javult a mutató értéke, de a magunk mögött hagyott 2010-2019-es évtizedet tekintve még nem közeledtünk – sőt, inkább kissé távolodtunk – a vágyott Ausztriához.

Ahhoz, hogy a 2020–2029-es évtizedben érdemi közeledést tudjunk véghez vinni az EU-hoz és Ausztriához, valóban gyökeres és rendkívül erőteljes versenyképességi fordulatra lenne szükség!

Ha Írországnak sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne?

Perlusz László
főtitkár
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége