Happ Olivér: Sokat spóroltam azzal, hogy megfizettem a tanulópénzt

Happ Olivér szeretné, ha harminc év múlva a gyerekei vinnék tovább a vállalkozást. Addigra mindenképp elérné célját, hogy Magyarország legjelentősebb szállítmányozási cége között jegyezzék a Happ Kft.-t. Úgy érzi, a helyén van, erre készült gyerekkora óta. Ha érdekli, hogy Olivér mivel motiválja a kollégáit, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 395. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A BÉT50 részei lettünk, a Budapesti Értéktőzsde azon ötven vállalkozás közé választott minket egyik kiadványában, amelyik már tőzsdeérett. Szintén nagy pillanat volt, amikor a TOP 100 hazai fuvarozók listájába kerültünk. Mivel nagyon sok nagyvállalattal (Pepsi, Aldi, Lidl, Penny) dolgozunk együtt, nem egyes szerződések, hanem az évről évre javuló szolgáltatási minőségünk fontos számomra. Szintén nagy dolog a karrieremben, hogy a cég generációváltása sikeres volt, ügyvezetői posztra kerültem. Ezt évekig készítettük elő.

– Milyen távra tervez?

– Egy 30 éves családi vállalkozás második generációs vezetőjeként természetes, hogy újabb harminc év múlva szeretném, ha a gyermekeim vezetnék a céget.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– El fogjuk érni, hogy a tíz legnagyobb hazai szállítmányozó cég egyike legyünk. Ehhez dupláznunk kell – most az első húszban vagyunk. Nagyon hiszek abban, hogy bár a szektorunkban bizonyos szempontból elmaradt a digitalizációs forradalom, ez valójában csak azt jelenti, hogy később valósul meg. Fejlesztettünk egy saját e-CRM-rendszert, amely révén nem kell minden számla mellé fizikálisan papíralapú dokumentumot csatolni, ezáltal az ügyfél hamarabb tudja a teljesítést igazolni, nem kell megvárni, míg hazaér a papírral a kamion. Ez gyorsítja és egyszerűsíti a szállítással összefüggő adminisztrációs folyamatokat. Szeretnék minél több hasonló innovációt fejleszteni, ami az egész szektor hasznára válhat.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Az egyetemen a közgazdaságtan professzorom azt mondta, hogy bármit olvasunk vagy hallunk, mindig kételkedjünk, mert így születnek a legnagyobb felfedezések. A gondolkodás képes előre vinni az egész világot. Ez az egy mondat nagy hatással volt rám, és azóta is sokszor eszembe jut a munkám során.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Úgy látom, hogy a pénz után a második legfontosabb a munkahelyi környezet, a jó légkör. Nagyon fontos számomra az erős és pozitív cégkultúra, hogy jó emberekkel vegyük körbe magunkat. Nálunk nagyon fontos a jó hangulat, ezért olyanokkal dolgozunk, akik szeretnek is emberek között lenni és a munkát élvezettel végzik. Fontos minden cég életében az ember: fölismertük, hogy a legjobb erőforrásaink a kollégák: személyként, partnerként kezeljük őket, érdekel a történetük, életük és motivációik. A pozitív hangulathoz jó célt kell közösen kitűzni, a hangsúly pedig a jó mellett a közösen szón is van! Oda tudunk együtt eljutni, amivel mind azonosulni tudunk.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A helyemen vagyok, erre készültem gyermekkorom óta. Legelőször sofőr voltam, ismerem a feladatkört, a kihívásait, én a kalandot látom benne. Szerintem kiváltságos dolog sok helyre eljutni, úgy fogtam föl, hogy a munkám egyben utazási lehetőség is. A nyugdíjas terveim között, levezetésként, egy kikötő üzemeltetése szerepel. A víz, a hajók és az a környezet, amelyben egyszerre van jelen a természet nyugalma és hatalma, számomra kikapcsolódás és hasznos szolgálat is lenne.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Szeretek személyesen kapcsolatot építeni, nekem fontos, hogy beszéljünk egymással, találkozzunk, ismerjük meg a másik személyt. Tegyük ki az asztalra, hogy mi fontos, legyen világos, hogy a másik félnek és nekem melyek a céljaim, így egyenesen, könnyen tudunk üzletelni egymással.

– Mire sajnálja az idejét?

– A várakoztatást tartom a legnagyobb tiszteletlenségnek. Megvárakoztatni valakit, tehát kvázi a pótolhatatlan idejéből rabolni, egyenesen sértés. A másik, amire érzékeny vagyok, ha valaki változtatgatja a véleményét, sosem lehet tudni, él-e még a megállapodás, amire legutóbb jutottunk. Ha valamit megbeszéltünk, nem kell újra megállapodni róla, új helyzetig lehet rám számítani, de én számítok a másik félre.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A rosszindulat, pletykák, ártó szándékú áskálódás, kicsinyesség zavar a legjobban.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Most lesz egyéves a kisfiam, így különösen érzékeny vagyok mindenre, ami gyerekekkel kapcsolatos. Keresem a lehetőségét, hogyan tudnék a legjobb világot teremteni nekik, és tudom, hogy ez nem csupán a munkáról szól.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Tanulásra szívesen költök. Valójában nem onnan tudjuk meg, mi fontos igazán egy embernek, hogy mire költ sok pénzt, hanem az, hogy mire szenteli a legtöbb időt. Rendszeresen járok továbbképzésekre, erre nem sajnálom az időt. Ami talán furcsa lehet, de még az elbukott pénzt sem sajnálom: úgy értem, rengeteget spóroltam azzal, hogy megfizettem a tanulópénzt. Lehet, hogy valami vagy valaki nem hozza a várt eredményt, de így is tapasztalatot jelent. Valójában akkor veszítjük el a tanulópénzt, ha másodjára is belelépünk ugyanabba a csapdába.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Triatlonistaként az úszás, kerékpározás, futás hármasa bármikor kikapcsol és feltölt. Háromszoros Ironman vagyok, de nagyon élveztem azt is, mikor a Balatont négy nap alatt körbefutottam.

(Fotó: Happ Kft. és Pixabay)