Gyarmati Beáta: A világon mindenre van megoldás

Gyarmati Beáta a pályafutását közgazdászként és üzleti tanácsadóként kezdte, de hamar rájött, hogy nem ettől lesz boldog. Jött a váltás, az enteriőrtervező szakmát Madridban tanulta, a kreatív alkotóművészet azóta is az élete része. Ahogy elmaradhatatlan a kihívások keresése, és mindaz, ami szélsőségesen kibillenti a komfortzónájából: legyen az cápákkal úszás vagy hátizsákosan veszélyes kalandba keveredni. A sokszínűséget a munkába is átülteti, a Beatadesign cégcsoport tulajdonosaként és a Beatadesign Karrier Program alapítójaként. Élt és dolgozott három országban, megtervezett több száz ingatlan, majd 2022-ben belevágott a saját fejlesztésű akkreditált felnőttképzésbe. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 494. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– A Beatadesign Karrier Program akkreditált Felnőttképzési rendszerének megalkotását. Belsőépítészként és lakberendezőként családi házak és üzletek tervezésében részt venni nagyon izgalmas feladat. De számomra ennél még izgalmasabb, hálásabb és felemelőbb dolog másokat megtanítani a lakberendező szakmára, az üzletépítésre, életcélt és támogató kezet nyújtani szakmabeli társaimnak.

– Milyen távra tervez?

– Tervezőként fontosnak tartom a tervezést. :) Nemcsak a családi házak és ingatlanok megtervezésére gondolok, hanem az üzletem, a cégem és a jövőm megtervezésére is. Általában 3 éves tervekben gondolkozom, de egy évre előre szinte napra pontosan tervezek.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Szeretném Magyarország legjobb és leggyakorlatiasabb Lakberendező Mentor Programját létrehozni. Üzleti mentorként a bakancslistám tetején az áll, hogy a legmegbízhatóbb, leghitelesebb oktatóként és támogatóként gondoljanak rám, ha lakberendező karrier építéséről van szó. 

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szakmailag egy kedves amerikai mentoromtól tanultam a legtöbbet, aki az Egyesült Államokban milliárdos birodalmat vezetve mindig nagyon inspiráló és motiváló volt a számomra. Emberileg és lelki fejlődés terén – amellett, hogy több, mint egy évtizede járok rendszeresen önfejlesztő és spirituális továbbképzésekre – mégis a férjemtől tanultam a legtöbbet, akivel gimnazista korom óta együtt vagyunk jóban-rosszban. Ő az, aki minden helyzetben megmutatja nekem az érem másik oldalát, amiből rengeteget tudok tanulni. 

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A közös célokat és missziót nagyon fontosnak tartom. Mindaddig amíg vezetőként célt, iránymutatást és utat tudok mutatni, a munkatársaim érzik, hogy egy hajóban evezünk, egymást fejlesztjük, és hosszútávú jövőképért dolgozunk mindannyian. 

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen? 

– Erre nehéz válaszolni, mert minden érdekel. Borzasztó kíváncsi természet vagyok, és nagyon gyakran változtatok az életemen. Rengeteget utazom, eddig 3 országban éltem, kb. 12-szer költöztem, és közel 50 országot barangoltam be a hátizsákommal. Voltam már marketing menedzser, üzletviteli tanácsadó, lakberendező, oktató, de Londonban pincérnő is. Azt hiszem, ha most szakmát váltanék, talán utazó bloggerként folytatnám.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Leginkább úgy, hogy állandóan tanulok, folyamatosan részese vagyok egy újabb és újabb képzésnek vagy mentor programnak. A képzéseken hozzám hasonló, nyitott, tanulni vágyó vállalkozókkal ismerkedem meg, amiből gyakran születik egy-egy izgalmas munkakapcsolat. Emellett fontosnak tartom a szakmai rendezvényeken való részvételt, konferenciákat és szakmai kiállításokat, ahol nagyon könnyen ismerkedem. 

– Mire sajnálja az idejét?

– Egyrészt a passzív pihenésre, másrész a rutin adminisztrációra. Nem vagyok az a „tévé előtt üldögélő, vagy kanapén regényt olvasgató típus”. Ha pihenek, akkor általában valami önfejlesztő képzést hallgatok, önfejlesztő vagy vállalkozásfejlesztő könyvet olvasok, néha még nyaralás alatt is. Nehezen tudok passzív maradni. Ezen kívül a rutin adminisztrációk nagyon megterhelőek számomra: minden olyan feladat típust nehezen végzek el, ami nincs extra hatékonyságúra fejlesztve vagy automatizálva.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Felbosszant, ha valaki túl hamar feladja. Úgy gondolom, hogy a világon mindenre van megoldás, csak több oldalról kell megközelíteni, és kitartóan addig menni, amíg nem születik meg az eredmény. Emberek tekintetében pedig a megbízhatatlan vagy nem őszinte viselkedés. De ez utóbbi talán inkább elszomorít, mint bosszant.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Bármit, amivel gyerekeknek tudok segíteni – nem feltétlen anyagilag, inkább tanítás és fejlődés terén. Szívesen oktatnék vagy tartanék foglalkozásokat gyerekeknek. A szegény családban élő vagy nehéz sorsú gyermekek számára nem a pénzhiány a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy nincs jövőképük. Nincs kire felnézni, nincs hova tartani. Jövőkép és életcélok hiányában pedig sokkal könnyebb „rossz útra térni” és „feladni” az életet.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Oktatásra és önfejlesztésre minden mennyiségben tudok költeni. Talán ezekre költöttem a legtöbbet életemben. Számomra egy új képzés, új tanfolyam, új mentorprogram mindig a legjobb befektetés. Azt hiszem, a tudás mindig is a legnagyobb bástyám és védőpajzsom volt az életemben.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Magasan a világjárás vezet, azon belül az izgalmas utazások kapcsolnak ki a legjobban. Országról országra barangolni egy hátiszákkal az elhagyatottabb, turistáktól mentes részeken, veszélyes kalandokba keveredni. Felfedezni új kultúrákat, új vallásokat; egy tengeri kajakkal járni a lakatlan szigeteket, motorozni a dzsungelben, cápákkal úszni, megtapasztalni egy kitörő vulkánt, kikötni egy hurrikán sújtotta szigeten, vagy belépni egy idegen vallású templomba, ahol le kell vennem a lábbelit, és fel kell kötnöm egy szarongot... :) Az hiszem, az egyetlen dolog, ami teljesen kikapcsol, az a komfort zónámból való szélsőséges kizökkentés.

(Fotók: Fodor Nóra)