Gulyás Sándor: Vissza kell szereznünk a szakmánk presztízsét!

Gulyás Sándor szerint szakmájának ma méltatlanul alacsony a presztízse Magyarországon. A debreceni cég munkaruhákat gyárt, az alacsony fizetés miatt szerintem őket is fenyegeti, hogy a szakképzett munkásokat külföldre csábítják. Gulyás úr a napi hullámvölgyeket kisimítva szeret hosszútávra tervezni, így erre a problémára is koncentrál. A legjobb gondolatok talán síelés és motorozás közben jutnak az eszébe. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 61. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nagy eredménynek tartom a könnyűiparban dolgozó cégként, hogy olyan világcégnek szállítottunk munkaruhákat, mint a Lego nyíregyházi gyárába. De mi voltunk évekig a Magyar Közút Nonprofit Zrt. alapbeszállítói is. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Hajdú-Bihar megyei elnökeként is dolgoztam hét évig, többször választottak az Év vállalkozójának, 2015-ben pedig megkaptam a Magyar Gazdaságért Díjat, amire szintén nagyon büszke vagyok.

– Milyen távra tervez?

– Soha nem kizárólag a mai napban gondolkodom, inkább hosszú távra tervezek. Azt szoktam mondani a kollégáimnak, hogy a környezetünket, földünket, az életünket kölcsön kaptuk az utánunk következőktől. Vagyis nekünk kell vigyázni arra, hogy utódaink biztonságban élhessenek majd, meg kell nekik őriznünk a természet értékeit. Így aztán a cégnél is hosszú távú feladatokat állítok magam elé. Igaz, rugalmas vagyok, hiszen a szakmánkban nem ritkán fordulnak elő hullámvölgyek, amelyeket a napi munkával kell kisimítani.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Ahhoz még fiatalnak érzem magam, hogy csak egy dolgot írjak rá. Van több minden is, de a legfontosabb célnak most azt tartom, hogy a szakmánknak visszaszerezzük a presztízsét. Nem is kell körbenéznünk, mindenki tudja, hogy milyen fontos az öltözet, legyen az munkaruha, hétköznapi viselet vagy akár nagyestélyi. Nem járunk meztelenül, de a szakmánk megbecsülése szerintem eléggé le lett csupaszítva.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– A VOSZ néhai elnökétől, Demján Sándortól rengeteget tanultam mind a szakmáról, az emberek irányításáról, a célkitűzésekről ugyanúgy, mint emberségről és tisztességről. Sajnos kevés idő adatott meg, hogy közösen dolgozzunk, de halála után is a példaképemnek tartom. Az élet szintén folyamatos tanításra késztet. Alapvetően mindenkitől tudok tanulni a legkülönbözőbb hétköznapi helyzetekben, akár egy feszült közlekedési konfliktus megoldásakor vagy egy üzleti tárgyalásból, esetleg a másiknak odavágott rossz mondatból.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Itthon nagyon sokat kellene fejlődnünk, úgy fejben, mint szakmaiságban. Nem tudom különválasztani az itthoni és a külföldi fejlődési lehetőséget, az viszont száz százalékig biztos, hogy külföldön sokkal jobban megfizetik a munkaerőt és a terméket is, mint Magyarországon. A határon túli tudatosságot és gyakorlatias szemléletet igyekszem átültetni a cégünk életébe, mert ezzel látványos versenyelőnyre lehet szert tenni a piacon.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Új vállalkozáson ugyan nem gondolkodom, de a jelenlegi bővítésén és minőségi javításán mindenképp. Eljött az ideje, hogy a gyártás mellett a szolgáltatásainkat is fejlesszük. Demján úr is mindig hangsúlyozta, hogy mennyire lényeges a hozzáadott érték minden termék és szolgáltatás esetében. Tökéletesen igaza volt.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti kapcsolatait?

– A személyes kapcsolatokban, tárgyalásokban, ismerkedésben hiszek. Emellett nagyon sokat olvasok (nem csak szakirodalmat) és különböző előadásokra járok, olykor nem csak hallgatóként. Lehet, hogy a mai virtuális világban már nem nevezhető korszerűnek, de sokkal tartalmasabb valakivel személyesen beszélgetni, mint például a neten chatelni.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az értékteremtésre és az értékek átadására soha nem sajnálom, legyen az bármilyen terület. Arra viszont nagyon sajnálom, ha a megoldás keresése helyett csupán a problémák felhánytorgatására fecsérelünk el megbeszéléseket. Igyekszem minél gyorsabban lezárni a különböző problémás helyzeteket. Egy pont után már elég a mérlegelésből, dönteni kell, és nem azon tűnődni, hogy mi lenne ha…

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A jövőbe szeretnék befektetni, és nem csak a saját jövőmbe. Így a dolgozóimtól sem sajnálom a fizetést, hiszen az ő munkájuk is hozzájárul a közös megélhetésünkhöz. A kultúrára ugyancsak szívesen áldozok, a gyerekektől, mivel ők jelentik a jövőt, pedig végképp nem sajnálok semmit.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A húzom-halasztom, tötyörészős magatartást nagyon nem szeretem. Ezt a kollégáim is jól tudják, elvárom tőlük, hogy megoldásokat hozzanak, és ne a problémákat sorolgassák.

– Milyen területen vállalna önkéntes munkát?

– Eddig is sok önkéntes munkám volt, ebbe a körbe tartozik a már említett megyei elnöki pozíció a VOSZ-nál. A napi munka mellett kimondottan szerettem, hogy minden évben a megyei Príma Díj jelölésekor milyen parázs viták alakultak ki, hogy kiket jutalmazzunk. Lényegesen több remek vállalkozót ismerek, mint ahányról a megyében vagy az országban tudnak. Görög katolikus vallású vagyok, egy alapítványnál jelenleg is elnökségi tagként dolgozom.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Minden sikeres ember mögött van egy család, amely mindenben segíti, a velük töltött idő kikapcsolódás a legjobb feltöltődés. Ezenfelül a síelés, illetve a motorozás az, ami tökéletesen kiszellőzteti a fejemet. Magamra vagyok hagyva, koncentrálnom kell, mégis ez kapcsol ki. Úgy pihentet, hogy közben sok mindent átgondolhatok. Vasárnaponként szeretek egy-egy órát eltölteni a templomban, természetesen az másfajta lelki feltöltődést jelent. Az egyik kedves barátom a műhelye falára Ludwig van Beethoven egyik gondolatát írta fel: „Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.” Igyekszem ennek a szellemében élni.