Dr. Imreh-Tóth Mónika: A folyamatos kis sikerek visznek előre

Dr. Imreh-Tóth Mónika a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Vállalkozásfejlesztési mesterszakán néhány évvel ezelőtt indította el a Női vállalkozók kurzust, célja a Női vállalkozók kutatóműhely kialakítása. Rajong a könyvekért, hisz a lifelong learningben. Úgy látja, egy üzleti reggelin nem csak megrendelések, hanem barátságok is születhetnek. Mint mondja: arra biztos szakítana időt, ha „önkéntes babasimogatókat” keresnének. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 450. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Nem hiszek a csúcspontokban, a folyamatos kis sikerekben annál inkább. Engem ezek töltenek fel, ezek visznek előre. Nem az adjunktusi kinevezésemre vagyok a legbüszkébb, hanem az olyan hallgatói visszajelzésekre, miszerint az én kurzusomat szerették a legjobban az egyetemi évek alatt. Vállalkozása sok embernek van, nekem is. Sőt, a mi cégünk nem is tartozik a legnagyobbak közé, de a mindennapi pozitív visszajelzések, amelyeket a partnereinktől kapunk, mégis különlegessé teszi számomra. Emellett – és erre különösen büszke vagyok – eljutottunk oda, hogy pontosan azt csináljuk, amit szeretnénk. Szerintem ez a legfontosabb, és nem mérhető csúcsokban. De ha egy dolgot mindenképpen ki kellene emelnem, akkor talán az, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Női Vállalkozói Szekciójának az alapító tagja lettem. Ez a felkérés számomra csúcspontnak nevezhető.

– Milyen távra tervez?

– Tudom, hogy itt nagyon hosszú időtávokat illene feltüntetni, de az utóbbi néhány év eseményei, úgy gondolom, hogy ezt felülírták. Ha a jövő évemet nagyjából látom, akkor már boldog vagyok. Valószínűleg ez is a „sodródással” függ össze, legjobb tudásunk szerint tesszük a dolgunkat. Mindig jönnek új kihívások és eredmények.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Az utóbbi időben a kutatási témám a női vállalkozók irányába mozdult el. Ehhez kapcsolódnak jövőbeni terveim is. A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Vállalkozásfejlesztési mesterszakán néhány éve elindítottam a Női vállalkozók című kurzust, de a célom a Női vállalkozók kutatóműhely kialakítása, illetve 2023 végére egy, a témához kapcsolódó könyv megjelentetése. De ez még titok…

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szerintem egyetlen embert nem lehet megnevezni, hiszen születésünktől kezdve folyamatosan tanulunk, folyamatosan hatnak ránk a minket körülvevő emberek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom is inspirál, az egyetemi kollégák is folyamatosan edzésben tartják az agysejtjeimet, illetve az ügyfelektől is rengeteget tanulok. Külön kiemelném a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítványt, mert talán az egy percre jutó fejlődésem a náluk töltött idő alatt volt a legmagasabb.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Ez nehéz kérdés. Úgy gondolom, hogy a személyiségem elég motiváló, de erről őket kellene megkérdezni. Nincs külön kialakított rendszer, egyszerűen csak olyan emberekkel dolgozom együtt, akikkel működik a kémia, és maximálisan hiszek bennük, amit éreznek is (reményeim szerint).

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Nyilván ez gondolatkísérlet, de gyermekkoromban pszichológus szerettem volna lenni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Lehet, ezzel nem leszek népszerű, de sodródom. Eddig egyik megkeresés hozta a másikat, így az ajánlások a legfontosabbak a cégünk életében. Emellett nagyon sokat jelentenek az üzleti közösségek, üzleti reggelik, ahol nem csak megrendelések, hanem barátságok is születnek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Érdekes lehet, de tipikusan „női” időtöltésre: fodrász és társai. Emellett olyan „holtidőkre”, mint utazás A-ból B-be, vagy olyan emberek társaságában eltöltött időre, akik inkább elvesznek, mint adnak az életemhez. Ez utóbbit igyekszem a nullára redukálni. 

– Mivel lehet felbosszantani?

– Úgy vélem, hogy két gyerek, egy férj, két kutya, egy macska mellett már nagyjából semmivel… De ha mégis meg kellene jelölni valamit: a felesleges körökkel, a tiszteletlenséggel, rosszindulattal és a hazugsággal.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Az egyik terület a gyerekek környezettudatosságának erősítése, szemléletformálás keretein belül. (Jelzem, ezt most is csináljuk.) Egyszer olvastam valahol, hogy önkéntes babasimogatókat keresnek – erre biztosan tudnék időt szakítani.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Egyrészről a könyvekre. Egyszerűen rajongok értük, és imádok olvasni. Nem tudnék lemondani róluk, bár rendkívül nehéz időt találni rá. Másrészről bármi, amivel örömet szerzek a családomnak és a barátaimnak. Harmadrészt a tanulásra.  Én hiszek a lifelong learningben. Ezekre sosem sajnálom.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A csend. A csend olvasással még inkább, és ha mindez nyaralás közben történik, akkor az a jackpot.

(Fotó: Molnár Ákos)