Alapító tagja vagyok a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Női Vállalkozói Szekciójának. Ez a felkérés számomra csúcspontnak nevezhető – mondta az Üzletemnek dr. Imreh-Tóth Mónika, az SZTE GTK adjunktusa, az Innoversity Kft. alapítója.
Dr. Imreh-Tóth Mónika a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Vállalkozásfejlesztési mesterszakán néhány évvel ezelőtt indította el a Női vállalkozók kurzust, célja a Női vállalkozók kutatóműhely kialakítása. Rajong a könyvekért, hisz a lifelong learningben. Úgy látja, egy üzleti reggelin nem csak megrendelések, hanem barátságok is születhetnek. Mint mondja: arra biztos szakítana időt, ha „önkéntes babasimogatókat” keresnének. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 450. interjúja!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Nem hiszek a csúcspontokban, a folyamatos kis sikerekben annál inkább. Engem ezek töltenek fel, ezek visznek előre. Nem az adjunktusi kinevezésemre vagyok a legbüszkébb, hanem az olyan hallgatói visszajelzésekre, miszerint az én kurzusomat szerették a legjobban az egyetemi évek alatt. Vállalkozása sok embernek van, nekem is. Sőt, a mi cégünk nem is tartozik a legnagyobbak közé, de a mindennapi pozitív visszajelzések, amelyeket a partnereinktől kapunk, mégis különlegessé teszi számomra. Emellett – és erre különösen büszke vagyok – eljutottunk oda, hogy pontosan azt csináljuk, amit szeretnénk. Szerintem ez a legfontosabb, és nem mérhető csúcsokban. De ha egy dolgot mindenképpen ki kellene emelnem, akkor talán az, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Női Vállalkozói Szekciójának az alapító tagja lettem. Ez a felkérés számomra csúcspontnak nevezhető.
– Milyen távra tervez?
– Tudom, hogy itt nagyon hosszú időtávokat illene feltüntetni, de az utóbbi néhány év eseményei, úgy gondolom, hogy ezt felülírták. Ha a jövő évemet nagyjából látom, akkor már boldog vagyok. Valószínűleg ez is a „sodródással” függ össze, legjobb tudásunk szerint tesszük a dolgunkat. Mindig jönnek új kihívások és eredmények.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Az utóbbi időben a kutatási témám a női vállalkozók irányába mozdult el. Ehhez kapcsolódnak jövőbeni terveim is. A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Vállalkozásfejlesztési mesterszakán néhány éve elindítottam a Női vállalkozók című kurzust, de a célom a Női vállalkozók kutatóműhely kialakítása, illetve 2023 végére egy, a témához kapcsolódó könyv megjelentetése. De ez még titok…
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Szerintem egyetlen embert nem lehet megnevezni, hiszen születésünktől kezdve folyamatosan tanulunk, folyamatosan hatnak ránk a minket körülvevő emberek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom is inspirál, az egyetemi kollégák is folyamatosan edzésben tartják az agysejtjeimet, illetve az ügyfelektől is rengeteget tanulok. Külön kiemelném a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítványt, mert talán az egy percre jutó fejlődésem a náluk töltött idő alatt volt a legmagasabb.
– Mivel motiválja a kollégáit?
– Ez nehéz kérdés. Úgy gondolom, hogy a személyiségem elég motiváló, de erről őket kellene megkérdezni. Nincs külön kialakított rendszer, egyszerűen csak olyan emberekkel dolgozom együtt, akikkel működik a kémia, és maximálisan hiszek bennük, amit éreznek is (reményeim szerint).
– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
– Nyilván ez gondolatkísérlet, de gyermekkoromban pszichológus szerettem volna lenni.
– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?
– Lehet, ezzel nem leszek népszerű, de sodródom. Eddig egyik megkeresés hozta a másikat, így az ajánlások a legfontosabbak a cégünk életében. Emellett nagyon sokat jelentenek az üzleti közösségek, üzleti reggelik, ahol nem csak megrendelések, hanem barátságok is születnek.
– Mire sajnálja az idejét?
– Érdekes lehet, de tipikusan „női” időtöltésre: fodrász és társai. Emellett olyan „holtidőkre”, mint utazás A-ból B-be, vagy olyan emberek társaságában eltöltött időre, akik inkább elvesznek, mint adnak az életemhez. Ez utóbbit igyekszem a nullára redukálni.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Úgy vélem, hogy két gyerek, egy férj, két kutya, egy macska mellett már nagyjából semmivel… De ha mégis meg kellene jelölni valamit: a felesleges körökkel, a tiszteletlenséggel, rosszindulattal és a hazugsággal.
– Milyen önkéntes munkát vállalna?
– Az egyik terület a gyerekek környezettudatosságának erősítése, szemléletformálás keretein belül. (Jelzem, ezt most is csináljuk.) Egyszer olvastam valahol, hogy önkéntes babasimogatókat keresnek – erre biztosan tudnék időt szakítani.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Egyrészről a könyvekre. Egyszerűen rajongok értük, és imádok olvasni. Nem tudnék lemondani róluk, bár rendkívül nehéz időt találni rá. Másrészről bármi, amivel örömet szerzek a családomnak és a barátaimnak. Harmadrészt a tanulásra. Én hiszek a lifelong learningben. Ezekre sosem sajnálom.
– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– A csend. A csend olvasással még inkább, és ha mindez nyaralás közben történik, akkor az a jackpot.
(Fotó: Molnár Ákos)
A dán hátterű Xellia Pharmaceuticals 70,85 millió euró értékű beruházást valósít meg Szigetszentmiklóson, a fejlesztés egy modern, automatizált gyógyszergyártó üzem létrehozását célozza és 91 új, magas hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
Az 5. blokki nukleáris sziget szekciókra osztott területén egymásra épülő fázisokban halad az alaplemez kivitelezése.
