Blaumann Debóra: Tudatosan kerülöm a felszínes kapcsolatokat

Blaumann Debóra örömmel önkénteskedik, a NetPincérnél is azon dolgozik, hogy tovább erősítsék a vállalati felelősségvállalás területét. Így például a céghez csatlakozása óta, egyről hétre növelték a támogatott alapítványok körét. Abban is örömét leli, amikor egy munkafolyamat egyre hatékonyabb, tudatosan törekszik a sallangok elhagyására. Debóra imád olvasni – így azt is elárulja, hogy mi a mostani kedvence. Következzen az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 218. interjúja!

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Sok szempontból a NetPincérnél eddig töltött időszakra vagyok a legbüszkébb. Amikor csatlakoztam 2019 januárjában a céghez, a marketing és kommunikációs terület radikális újragondolására vállalkoztam, ezzel párhuzamosan pedig egy szinte teljesen új csapatot is fel kellett építenem, mindeközben szem előtt tartva az üzleti célokat és a költséghatékonysági mutatókat. A munka nem ér véget, de már látom az eredményét számokban és elismerésben – ez motivál a továbbiakban is. Viszont ha teljesen őszinte vagyok, akkor azt kell mondjam, hogy most, harminc évesen még abban bízok, hogy a karrierem csúcsa még hátra van.

– Milyen távra tervez?

– A legtöbb tapasztalatom az e-commerce és a gyorsan mozgó termékek (FMCG) iparágából származik, emiatt is legfeljebb éves szinten szoktam tervezni, amit aztán tovább viszek negyedéves és havi szintre – ez kellő tervezhetőséget ad a fókuszpontok kialakításához és mégis le tudjuk követni agilisan a piaci változásokat. Minél régebb óta dolgozom, annál inkább kezdem elfogadni, hogy nem tudok mindent előre megtervezni, és sokszor pont ettől olyan izgalmas.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Voltam már regionális és ország specifikus pozícióban is, de még nem próbálhattam ki magam globális feladatkörben – remélem, lesz erre lehetőségem a jövőben.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Az összes korábbi főnököm meghatározó szerepet játszott az életemben, mégis Takács Linda volt az, akinek szakmailag a legtöbbet köszönhetek. Az Unilevernél kerültem a szárnyai alá, ő pedig időt és energiát nem sajnálva segítette a fejlődésem. Linda pályája azóta tovább ívelt az Unilevernél felfelé, én pedig már régóta nem ott dolgozom, de az akkori támogatása és a mostani barátságunk azóta is segít.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Igyekszem a csapatom tagjait emberként is minél jobban megismerni, hogy megértsem mi az, ami fontos a számukra, ez segít a motiválásukban, de vannak közös többszörösök is. A mindennapokban például törekszem arra, hogy szinte minden elvégzett feladatra és megoldott problémára adjak közvetlenül visszajelzést, még ha csak nagyon röviden is. Van, amikor ennél többre van szükség, ilyenkor amerikai filmekbe illően, mint egy nagy meccs előtt az edző, próbálom felpörgetni őket. Ezekkel a motivációs beszédekkel az egyik fő célom az, hogy rákényszerítsem magunkat arra, hogy megálljunk és kitekintsünk az adott helyzetből, ne a mindennapi problémákkal foglalkozzunk, hanem éljük át a pillanat fontosságát, az elért sikerek örömét.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A családom folyton azzal viccel, hogy ha már úgyis minden elesett állaton megesik a szívem, akkor egy állatmenhelyet kellene nyitnom. Az önkénteskedésen túl ezzel még nem foglalkoztam komolyabban, de nagyon nagyra becsülök mindenkit, aki erre teszi fel az életét. Töretlenül szeretem a saját szakmám, ezen belül azonban vannak még olyan iparágak és területek, amelyekbe szívesen bepillantást nyernék, akár csak tanácsadói szinten is. Például a politikai kampány menedzsment is érdekel, mivel a két végzettségemet – közgazdász és politológus – így egyszerre tudnám kamatoztatni.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A klasszikus networking távol áll tőlem, a felszínes kapcsolatokat pedig tudatosan kerülöm. Szerencsémre eddig, amikor olyan emberrel találkoztam, akivel megvolt a közös hang, könnyen tartós barátságok születtek, és ezeken a barátokon keresztül több értékes embert is megismertem már.

– Mire sajnálja az idejét?

– Örömömet lelem abban, amikor egy folyamat egyre hatékonyabb, tudatosan törekszem a sallangok elhagyására, éppen ezért igyekszem minimalizálni a nem tudatos, időrabló tevékenységet is. Régen például hajlamos voltam ott ragadni a tévéadás előtt, éppen ezért 2009 óta nincs otthon tévé előfizetésünk.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A munkában fel tudnak azzal bosszantani, amikor az érvek és az adatok helyett a szubjektív, önös szempontok érvényesülnek. Előfordult már például, hogy valaki egyszerűen csak azt válaszolta egy kidolgozott kampányötletre vagy kreatívra, hogy neki nem tetszik és kész – erre csak annyit tudtam mondani: még szerencse, hogy nem az az egyedüli célunk, hogy neked tetsszen.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Gimnáziumi éveim óta rendszeresen önkénteskedek állatmenhelyeken. Amióta van saját keresetem, havi szinten adakozok különböző célokra, például az SOS Gyermekfalvaknak is. A NetPincérnél is azon dolgozom, hogy tudatosan tovább erősítsük a vállalati felelősségvállalás területét, így például amióta csatlakoztam, egyről hétre növeltük a támogatott alapítványok körét.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A szeretteimre sosem sajnálom a pénzem, ami nekik fontos, az nekem is. Ebbe a körbe beletartozik a cicánk, Husi is.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Mindennap olvasok, ez az én ellenszerem lényegében mindenre. Egyszerre kapcsol ki, nyugtat meg, inspirál és jókedvre derít. Évente kb. 20 könyvet olvasok, vegyesen tudományos és irodalmi műveket, mindig éppen azt, ami a legjobban érdekel. Már attól jó kedvem lesz, ha arra a könyvre gondolok, amit olvasok (ez most éppen Mérő László játékelmélettel foglalkozó könyve).