Nagyon telített piacra léptünk annak idején, újdonságok behozatalát és harapós kitartást igényelt, hogy sikeresek lettünk – mondja az Üzletemnek Benyovszky Tünde. A Bespoke Principles alapító-tulajdonosának rengeteg ötlete van, s amíg valamelyik újdonság teljesen beérik, kötvényekben „csücsülnek” a megtakarításai.
Benyovszky Tünde, a Bespoke Principles alapító-tulajdonosa néhány éve nem hagyta magát lebeszélni a cégalapításról. Az eredmények mutatják, hogy bátran döntött. Tünde egyébként biztos benne, hogy lesz még másik vállalkozása. A rugalmasság híve, ezért nincsenek is kőbe vésett, meg nem változtatható tervei. Egyszerre tartja magát nagyvonalúnak és fukarnak. A válaszolással szerencsénkre nem fukarkodott, így jöjjön az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának újabb interjúja!
– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
– Karrierem jelenlegi (!) csúcsának egyértelműen azt tartom, hogy a BESPOKE PRINCIPLES – Magyarország talán legkülönlegesebb HR-tanácsadó cégének – alapítójaként számos – és egyre növekvő számú – multinacionális nagyvállalattal dolgozhatok együtt. Mondhatni, hogy a cég tulajdonképpen a semmiből jött létre néhány éve, betörve a tanácsadói szakmába egy olyan időpontban, amikor mindenki igyekezett lebeszélni a tervemről. Nem kis teljesítmény ez meglátásom szerint ezen a nagyon telített piacon. Friss szemlélet, újdonságok behozatalát és harapós kitartást igényelt ezt elérni. Arra is büszke vagyok, hogy számos konferencián lehetek meghívott előadó, illetve, hogy szakértőként a médiában is szerepelhettem már. Mindezekkel együtt bízom benne, hogy néhány év múlva már nem ezt válaszolhatom, hanem nagyobb eredményekről számolhatok be.
– Milyen távra tervez?
– Céges szinten középtávban gondolkodunk. Természetesen van egy nagy víziónk is arról, hogy hova szeretnénk egyszer eljutni, de rugalmasak vagyunk az oda vezető útban; nincsenek például kőbe vésett 5 éves üzleti terveink. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy ad hoc módon működnénk, mert 1 éves viszonylatban minden területen részleteibe menően és nagyon pontosan definiálva vannak az elérendő célok. Az jellemző ránk, hogy figyeljük a piac állandó alakulását, az új igényeket és ezekre igyekszünk gyorsan reagálni, testre szabni a szolgáltatásainkat, frissíteni a portfóliónkat – gyakran hozunk be új eszközöket, illetve engedünk el olyan tanácsadói szolgáltatásokat, amelyekre való fókuszálás már nem térül meg. Belső elemzéseinkre és a tevékenységünk során összegyűlt adatokra is nagyon támaszkodunk, amikor megtervezzük a stratégiánkat és lefektetjük a konkrétan elérendő célokat.
– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
– Külpiacra lépés mindenképpen, illetve új üzletágak indítása is, hogy a tanácsadói piac nagyobb szegmensét fedjük le. HR-hez kapcsolódó innovatív IT megoldások/termékek fejlesztése is szerepel a céljaink között. Az alkotás és a teremtés motivál, így abban is biztos vagyok, hogy nem ez lesz az egyetlen üzleti vállalkozásom.
– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
– Nem tudnék megnevezni egyetlen személyt. Kollégáimtól és az ügyfelekkel való közös munkából is rengeteget tanulok. A fő fejlődési forrásom azonban mégsem ez, hanem az, hogy rengeteget olvasok és folyamatosan tájékozódom. Ha valami érdekel, akkor autodidakta módon mélyen beleásom magam egy-egy témába – már pedig elég sok téma érdekel. Úgyhogy a szűnni nem akaró kíváncsiságom az én nagy tanítóm!
– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?
– A Magyarországon levő üzleti lehetőségeket szeretnénk még teljesebben kiaknázni, de a külföldre lépés jelenthet nekünk volumenben is óriási fejlődési lehetőséget.
– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?
– Folyamatosan gondolkodom új vállalkozásokon. Az ötleteimet vezetem is, így már egy teljes A4-es lapnyi van belőlük, hogy mibe lehetne belefogni. Ezeket aztán hagyom érni kb. 3 hónapig, és ha még akkor is jó ötletnek tűnik, végzek egy kis piackutatást, hogy valóban érdemes lenne-e belevágni, kik a konkurenciák, milyen az a piac. Eddig új vállalkozást nem alapítottam, mert a saját mércéim és szempontjaim szerint egyik ötlet sem bizonyult az „igazinak”, úgyhogy várom, hogy jöjjön az ihlet és találkozzak egy olyan életszerű, megoldandó problémával, amire érdemes egy céget építeni és amivel van is kedvem s erőforrásom foglalkozni. Addig kötvényben csücsülnek a megtakarításaim.
– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni” a vállalkozót?
– Arról tudok beszélni, hogy engem mivel lehet az őrületbe kergetni: a lassúsággal, a döntésképtelenséggel és az egyenesség hiányával. Az első kettővel már kezdek megbarátkozni, hiszen ezek piaci sajátosságok, viszont azzal tényleg az őrületbe lehet kergetni, hogy kevesen hívei az egyenes beszédnek, ami nagyon nem hatékony – sok értékes időt veszítünk a köntörfalazással, amit sose kapunk vissza. A konkrétumok nélküli diskurzusok, a vélemények és a „nem” fel nem vállalása, a konfliktuskerülés, a felszínesség mind olyan dolog számomra, amikhez szerintem túl rövid az élet.
– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?
– Legfőképp networkinggel. Sok üzleti eseményre és konferenciára járok, ahol igyekszem kapcsolatokat kialakítani. Ez azért sem esik nehezemre, mert őszintén érdekelnek az emberek és az útjaik, történeteik. Ezen kívül tagja vagyok néhány üzleti szövetségnek, egyesületnek is, amelyek szintén jó forrásai a kapcsolatépítésnek. A LinkedIn is jó felület erre, amit szinte napi szinten használok.
– Mire sajnálja az idejét?
– Minden olyasmire, ami nem viszi előre az üzleti és magánéleti céljaimat vagy ami nem tölt fel. Ilyen például az ingázás – bár telefonálgatásra vagy hangoskönyvek hallgatására, olvasásra ezt ma már remekül ki lehet használni; a túl hosszú meetingek, amelyeknek a lényegét 15-20 percben is meg lehetne beszélni, felszínes kapcsolatok ápolására. Alapvetően nagyon türelmetlen alkat vagyok; a várakozást még tanulom.
– Mire nem sajnálja a pénzt?
– Ambivalens ember vagyok e téren, egyszerre vagyok borzasztóan fukar és nagyon nagyvonalú. Hogy épp melyik állapot a jellemző, az a területtől függ. Üzleti téren például nem sajnálom megfizetni a legjobb szakembereket, akik a projektjeinket kivitelezik, megérdemlik a méltányos tiszteletdíjat, hiszen nélkülük nem lennének sikertörténeteink. Nem sajnálom a pénzt a belső hatékonyságunkat növelő eszközökre például jó CRM rendszerre és egyéb, a munkánkat támogató és átláthatóbbá tevő megoldásokra. Magán téren nem sajnálom a pénzt az élményszerzésre, ami egyszerre jelent utazásokat, sportos kikapcsolódásokat, kulturális programokat.
– Milyen célra, kiknek adakozna?
– Könnyen vagyok érzékenyíthető több témára is, ezért viszonylag könnyű dolga lenne azoknak, akik adakozásra akarnának bírni. Alapvetően is igyekszem tudatosan élni és társadalmi felelősséget vállalni, amikor csak lehet (vásárlásaimmal is igyekszem társadalmilag felelősségvállaló cégeket vagy társadalmi vállalkozásokat támogatni). Egy terület van ugyanakkor, ami igazán szívügyem, az pedig az állatvédelem. Amikor csak tehetem, igyekszem menhelyek, fajtamentők, civil segítők munkáját támogatni.
– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
– Van, hogy a semmittevéssel, van, hogy aktivitással töltődőm fel. Rengeteg programnak vagyok a rajongója, ezek közül a legfőbb az olvasás, a tánc (latin versenytáncok és bachata) és a futás. Imádok társasjátékozni, xbox-ozni, kártyázni (kanaszta), puzzle-zni, szabadulószobákba látogatni, honfoglalózni, wellnesselni, síelni, korcsolyázni, motoros túrázni, kerékpárral túrázni, színházba járni és utazgatni minden mennyiségben.
Szerdahelyi Csaba
Sikeresen megtartotta két Michelin-csillagos minősítését a tatai Platán és a budapesti Stand étterem, további nyolc vendéglátóhely pedig (köztük egy újonnan) egy Michelin-csillagot nyert el idén.
Az előadások több mint negyede a Paks II. atomerőmű-projekttel foglalkozott a Budapesten megrendezett Nukleáris Technikai Szimpóziumon.