Az adóperes jogorvoslat szebb jövője még várat magára

Alaposabban elemezve a változásokat, meg kell állapítani, hogy azoknak várhatóan nem lesz jelentős hatása az adóügyekre. Az új szabályozás ugyanis döntően olyan közigazgatási peres ügyeket érint, amelyekben kétfokozatú bírósági eljárás van és az adóperek pontosan nem ilyen perek – írja friss bejegyzésében dr. Falcsik István ügyvéd, az RSM Hungary Vám-, jövedéki és termékdíj tanácsadás üzletágának vezetője.

A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata vagy egy fokozatú eljárásban - az adóperek ilyenek – vagy a polgári ügyekhez hasonlóan két fokozatú eljárásban kerülnek elbírálásra. Az adóperekben vagy egyesbíró, vagy tanács formájában ítélkeznek a törvényszékek, és döntésük nem fellebbezhető, ellenük normál jogorvoslatnak nincs helye. Jogszabálysértésre hivatkozással kvázi rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében lehet egy közigazgatási bírósági döntéssel továbblépni a Kúriára, mint felülvizsgálati bíróságra.

Az adóperek jelentős részét három hivatásos bíróból álló tanács vizsgálja meg és folytatja le az eljárást és hozza meg a döntését. A leterheltséget álláspontom szerint inkább ez okozza, ugyanis egy bírósági felülvizsgálathoz három bíróra van szükség. Ennek ellenére gyakorlati tapasztalat, hogy a tanácsban hozott döntés megalapozottabb, már csak azért is, mert több szem többet lát.  

A változás az adópereket annyiban érinti, hogy az ügy tárgyát képező határozat végrehajtásának halasztó hatályára vonatkozó kérelmekben hozott köztes döntés ellen bejelentett fellebbezést, a jövőben az Ítélőtábla bírálja el, tehermentesítve ezzel a Kúriát. Ugyanakkor, mivel ez az adóper során egy köztes – nem az ügy lényegére vonatkozó – döntést jelent, valamint az adóper érdemi eldöntését nem érinti, kevésbé hátráltatta eddig az ügyek elintézését.

Fontos, hogy egy jogorvoslati eljárás - így az adóperek is – minél rövidebb időt vegyenek igénybe, ugyanis ennek közvetlen hatása van a jogorvoslat hatékonyságára. Nagyobb jelentősége van azonban annak, hogy az adó- és vámigazgatási határozatok vonatkozásában tényleges felülvizsgálatra a bírósági eljárásban számíthatunk.

Az adóhatározatok elleni fellebbezési folyamat gyorsítása lenne hatásos 

A jelenlegi jogorvoslati rendszerben, egy adóhatározat ellen előterjesztett fellebbezést formálisan csak független hatóság, a NAV Fellebbviteli Igazgatósága bírálja el.

Rendkívül fontos lenne, hogy a fellebbezési eljárásban már hatékony és független felülvizsgálatra képes szervezet járjon el, ugyanis a jogorvoslati eljárás nagyon drága és időbeli elhúzódása egy gazdálkodó életébe kerülhet.

A közigazgatási bíróságig el kell jutnia egy gazdálkodónak, ami ma nem könnyű, ha figyelembe vesszük a jogorvoslat költségeit, időtartamát, valamint a jelenlegi szabályozási környezetből adódó, az adóhatóság és ügyfél között fennálló egyenlőtlen feltételeket. Egy adóhatósági határozat ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárást tudni kell finanszírozni, és tudni kell időben túlélni. A vámigazgatási határozatoknál ez nagy kihívás, ezek ugyanis a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatók.

Miért tér el az adóper és a fellebbezési eljárás során felmerülő költségek kezelése?

Kevésbé van racionális magyarázata annak, hogy egy adóigazgatási határozat fellebbezése esetén előre kell befizetni az illetéket, és amennyiben tanácsadó segítségét kívánjuk igénybe venni az eljárásban, annak költségeit nem lehet érvényesíteni. Ezzel szemben a fellebbezési eljárást követő közigazgatási perben már nem kell a felmerülő illetéket megelőlegezni, és a jogos költségeinket tudjuk érvényesíteni a per során.    

A fenti szabályozásból adódik az, hogy a fellebbezési eljárásban egyenlőtlenek a feltételek a gazdálkodó és a hatóság között. Ugyanis a gazdálkodó nincs abban a helyzetben, hogy speciális adójogi ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakember segítségét vegye igénybe az eljárásban vele szemben álló vitathatatlanul jól felkészült NAV szakemberekkel.

Fokozottan igaz ez szerintem az elmúlt időszak jogorvoslati eljárást érintő változásait szemlélve, ugyanis több olyan szabály kerül folyamatosan bevezetésre az adóperes eljárásba, mint a novációs tilalom, vagy más nevén az új tényre hivatkozás tilalma. A jogorvoslati eljárás során a fellebbezőnek folyamatosan figyelnie kell arra, hogy már a fellebbezési eljárásban hivatkozzon minden olyan releváns tényre, amely a rendelkezésére áll, ugyanis később ezt már nem teheti meg. Amennyiben a jogalkotó ilyen korlátokat iktat be az eljárásba, akkor meg kell teremteni annak reális esélyét, hogy a gazdálkodó, vagy akár egy természetes személy, aki kezdeményezte a jogorvoslatot, szakértő segítségét vegye igénybe, aki olyan szinten felkészült mint a fellebbezési eljárásban az adóhatóság részéről eljáró érintettek. Ha ennek nincsenek meg a fiskális feltételei a jogszabályban, akkor az eljárásban nem lehet esélyegyenlőségről beszélni. Folyamatosan kikopnak a jogszabályokból az ügyfél jogaira történő kioktatási kötelezettségek, amelyek egyébként sem pótolták volna teljes mértékben azt a szakismeretet, amelyre szükség van egy adószakmai kérdés megválaszolásához.

Adópereknél az adóhatóság felkészültségét adószakértő bevonásával érdemes „kompenzálni” vállalati oldalon

Alapvető joga egy adózónak az, hogy minden segítséget megkapjon jogai előmozdítására az eljárás során főleg akkor, ha a jogszabály rendelkezései olyanok, amelyben elvárják tőle a jogszabály átlagnál mélyebb ismeretét. Macska-egér harcnak tűnik egy olyan fellebbezési eljárás, amelynek egyik szereplője a professzionálisan felkészült adóhatóság, míg a másik, az adójogi ismeretekkel alapvetően nem rendelkező fellebbező fél, legyen az gazdálkodó vagy természetes személy. A tisztességes eljárás alapkövetelménye egy adóigazgatási eljárásban az adójogszabályok azonos szintű ismeretének a megteremtése, az esélyegyenlőség érvényesülése érdekében.

Gyakran a jogorvoslati eljárásban olyan kérdések merülnek fel, melyre nemhogy az adóhatóság, hanem az ítélkező bíróság sem tudja az egyértelmű választ, ezért fordul az EUB-hoz előzetes döntéshozatal érdekében. Akkor hogyan várható el az, hogy az eljárás kezdetén az ügyfél minden tanácsadói támogatás nélkül kezdeményezze a fellebbezést, és járjon el körültekintően az adójogi kérdés vonatkozásában.

A közigazgatási reform gondolatai között helyet kapott korábban, hogy az adóhatározatok jogorvoslatára is két fokozatú bírósági eljárásban kerülne sor. Ez a megoldás orvosolná a fentebb kifogásolt kérdéseket, ugyanis a peres eljárásban igénybevehető szakember segítsége, és ennek költségeit is érvényesíteni lehet.

De sajnos ez a megoldás egyre távolabbinak tűnik, és az eljárási szabályok változtatása sem az ügyfél és a hatóság azonos platformra emelése irányába hat, hanem inkább abba az irányba, hogy aki lemond a fellebbezés jogáról az csak fele annyi büntetést fizet. Így kevésbé tűnik célnak az egyenlő felek közötti jogvita kialakítása, inkább a jogvita elkerülése, de ez sem a véleménykülönbség feloldásával, hanem a fellebbezés jogról való lemondatással. Ez a megoldás számomra nem túl szimpatikus, bízom azonban egy ügyfélcentrikusabb, arányosabb, hatékonyabb jogorvoslati rendszer kialakításában az adóviták, adóperek szintjén is.