Soha nem éltek még így egymás mellett generációk

A generációs kohorsz kategóriái az egy időben születettek társadalmi működését, jellemzőit, kulturális és internethasználati szokásait sűrítik egybe, melyek között jelentős eltérések lehetnek. A II. világháború után született baby boomerek értékrendjében például nagyon fontos a rend, a fegyelem és mások tisztelete.

Őket követik az 1960-as és 80-as évek között született X generációsok, akik a mai munkaerőpiacon középvezetői és felsővezetői pozíciókat töltenek be. Az Y generációsok még a könyvespolc alatt születtek, de 15-16 évesen már csatlakoztak az első közösségi hálózatokhoz. A most iskolába járó és pályakezdő Z generációsok, valamint a legfiatalabb alfák számára pedig már a világ elképzelhetetlen a digitális eszközök nélkül. 

Bár a különböző korosztályok közt mindig is voltak különbségek, az információs technológia gyors fejlődése az utóbbi évtizedekben még jobban elmélyítette a köztük lévő – olykor szakadéknak látszó – távolságot. A mostani Y, Z és alfa generációsok belenőttek abba az online élettérbe, amelyben az idősebbek még nem mozognak olyan otthonosan. Az oktatásban és a munkaerőpiacon oly fontos egyfókuszú figyelem, kitartás és erőfeszítések szeretete változott talán a legnagyobb mértékben.

Felmérések szerint a digitális bennszülötteknek nehezükre esik tartósan egy dologra koncentrálniuk, amelynek fő oka, hogy amennyiben okos eszköz van a közelükben, óránként huszonegyszer terelődik el a figyelmük. Számukra a digitalizáció egy természetes, mindennapi szükséglet, amit nehéz lehet megszokniuk a lassabb, offline világban szocializálódott szüleiknek, nagyszüleiknek.

A digitális generációk nagy része nehezen találja meg a helyét a felnőtt társadalomban, mert az X generáció jellemzően kemény feltételeket szabott az érvényesülésre, hasonlóan a saját élményeihez. De fontos megértenünk, hogy a mostani fiatalok egész máshonnan jönnek és mások is az elvárásaik. Ők a legelső egyetemi tanórától vagy gyakornoki pozíciótól azt várják, hogy érdekes, inspiráló, szórakoztató és tartalmas legyen.

Az X generációs ember számára természetes, hogy az első egyetemi évek az alapozótárgyakról szólnak, de a fiatalabbaknak sokszor ez az első két év olyan hosszúnak, unalmasnak és érdektelennek tűnik, hogy legszívesebben átugranák az egészet.

„Itt van a vízválasztó a két generáció között, az idősebbek ugyanis úgy gondolják, hogy erős házat csak stabil alapokra lehet építeni, a fiatalabbak viszont nem tulajdonítanak ennek ekkora jelentőséget. Számukra a felnőtté válás egyik legnagyobb küzdelme, hogy megtanulják; a tanulási és a döntési folyamatokat nem lehet meggyorsítani. Mert az érvényesüléshez az kell, hogy körültekintően térképezzük fel a lehetőségeinket, és céljainkat a realitásban tesztelt képességeinkhez igazítsuk” – mondta Tari Annamária.

A szülőknek, tanároknak, munkáltatóknak saját médiastratégiát kell kialakítaniuk és véleményt kell formálniuk az okoseszközök kognitív és érzelmi hatásairól, hogy jobban megértsék a Z és alfa generáció tagjait. Fontos, hogy a két eltérő szocializációs élmény ne akadályozza az empátia kialakulását.

„Egy X generációs embernek hamar felmegy a vérnyomása, ha azt látja, hogy egy huszonéves fiatal csak ül egy széken és nem tesz semmit a céljai érdekében, mert szerintük a siker kulcsa, ha keményen dolgozunk és minden hajszálunkkal azt mutatjuk a környezetünknek, hogy felkészültek vagyunk” – mondja a szakember, aki szerint érzelmi erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a másik embert áthangoljuk a magunk irányába.

„A Z generáció abba a csapdába esett, hogy elhitte, hogy ez az erőfeszítés nem fontos. Sőt, sokszor kimondottan inkább szorongással tölti el őket, ha bizonyos érzelmeket meg kell mutatniuk. De az életüket indító fiataloknak olyan világban kell érvényesülniük, amit boomerek és X generációsok építettek, ezért elengedhetetlen, hogy informálódjanak és megtanuljanak kommunikálni a nyelvükön.”

A pszichológus szerint ez az idősebbekre is igaz, tehát az egyetemi tanároknak és a munkáltatóknak is kölcsönösségre kell törekedniük, és kulturális hidakat kell építeniük a fiatalabbak felé.

„Meg kell értenünk, hogy az online tér által kínált világ jelenségei, a gyorsaság illúziója, a közösségi média felületein mutatott én-prezentáció olyannyira eltérhet a valóságtól, hogy szorongásokat képez akkor, mikor a realitásban kell érvényesülni. Az eltérő szocializációs feltételek eredményét látjuk abban, hogy a személyközi kapcsolatokban kicsiszolt viselkedési és érzelmi patternek elégtelennek mutatkoznak, mert az online térben ezen fontos képességeket nem lehet ugyanúgy fejleszteni, mint a személyes helyzetekben.”