Van, akinek a munka és a magánélet két egymástól nagyon távol álló dolog. És van, akinek lazább az átjárás a két terület között – olvasható a DreamJo.bs blogjában.
Van, aki értékesebb munkavállalónak tartja magát, ha este is és hétvégén is olvas email-eket, mások viszont éppen akkor büszkék magukra, ha sikerül elkerülniük a munkaidőn kívüli email csekkolgatást – olvasható a DreamJo.bs blogbejegyzésében.
A munkahelyi és magánéleti szerepet szétválasztók általában nem tartanak személyes tárgyakat a munkahelyükön, nincs fényképük a családról az íróasztalon, és nincs saját bögréjük a konyhában. Nem viselnek munkahelyi szimbólumokat munkaidőn kívül, még takarításhoz sem vennék fel egy céges ruhadarabot.
Bár a határok meghúzása a szegmentálók számára ösztönös, szélsőséges esetben külön erőfeszítéseket tesznek azért, hogy véletlen se szivárogjon át az információ egyik területről a másikra. Az integráló társaik olykor zavarhatják őket, hiszen nem csak saját magánéletüket védik, hanem másokéra sem kíváncsiak.
Az integrálóknak viszont egyenesen kihívást jelenthet a munka és magánélet közötti határ meghúzása. Ezen típusba tartozók túlműködve, akár munkamániások is lehetnek, a kiégésre is nagyobb az esélyük, mint a határokat jól tartóknak.
A vezető viselkedése mindig mintaként szolgál; ő jelöli ki, hol ér véget a munka, és hol kezdődik a magánélet. Ha nála elmosódnak a határok, a beosztottaktól sem lehet nagyon mást várni. Ugyanez igaz a közvetlen csapatra is. Ha mindenki küldözget üzeneteket munka után, nehéz lesz egyedüli szegmentálóként nemet mondani.
Nukleáris hatósági találkozót tartottak Csehországban, amelynek fókuszban az új atomerőművi blokkok, a kis moduláris reaktorok, valamint a hosszú távú üzemeltetés volt.