Az álláskeresés időigényes feladat, az előző negyedévben átlagosan 4 hónapig tartott egy pozíció megszerzése, de beletelhet akár 10 hónapba is. A hosszúra nyúló folyamatból menet közben értékes pályázók léphetnek ki megelégelve a várakozást, míg sokan azért vesznek részt feleslegesen a felvételiben, mert a rosszul megfogalmazott álláshirdetés miatt sokáig nem derül ki, hogy számukra valójában nem megfelelő a kiszemelt állás, vagy éppen nem alkalmasak annak betöltésére. Szintén mindennapos tapasztalat, hogy a munkáltató a hirdetésben magasabb elvárásokat fogalmaz meg, mint amire azután a munka elvégzéséhez valóban szükség lesz.
A Profession.hu országos lefedettségű kutatásából kiderült, hogy tízből négy magyar álláskereső lépett már ki valaha egy munkaerő-felvételi folyamatból, lemondva a kiszemelt pozícióról, negyedük pedig már az elején, a jelentkezés elküldését követően döntött így. Mindezt annak ellenére, hogy sok esetben már maga a jelentkezés is jelentős energiabefektetéssel jár, hiszen számos szakmánál és munkáltatónál ez legalább egy önéletrajz és egy kísérő- vagy motivációs levél elkészítését igényli, ami szakmai portfólióval, ajánlólevelekkel, hivatalos dokumentumok összegyűjtésével is bővülhet. Ennél jelentősen több energiát invesztálnak az álláskeresésbe azok, akik ezen a körön túljutnak és a próbamunka elkészítésénél adják fel (a felvételi folyamatból valaha kilépett munkakeresők 11 százaléka tett már így), de ennél gyakoribb, hogy a jelöltek a személyes interjún nem jelentek meg (29 százalék), 14 százalékuk pedig a második körös feladatot nem készítette el.
A kommunikáció terén biztosan van hová fejlődni, hiszen a pályázati folyamatból menet közben kilépők sokszor szó nélkül tűnnek el: csak minden második (54 százalék) válaszadó jelezte a vállalatnak, hogy nem tart tovább igényt a lehetőségre.
„Nem elenyésző azon munkavállalók száma sem, akik az egész felvételi folyamaton végigmennek, elkészítik és elküldik a pályázathoz szükséges teljes csomagot, majd a végén meggondolják magukat. Azoknak, akik valaha félbehagyták a pályázatot, ötöde akkor tette ezt, amikor már övé volt a kiszemelt állás: 5 százalék a szerződés aláírásakor nem jelent meg, míg 14 százalék már a hivatalos belépési procedúrán is átjutott, de a véglegesítése előtt, a próbaidő alatt kilépett” – mondta el a kutatás tanulságait Dencső Blanka, a Profession.hu piackutatási és üzletfejlesztési szakértője.
A felvételi folyamat félbehagyása a legtöbb esetben kézenfekvő okból történik: az esetek negyedénél a jelölt időközben talál magának egy jobb lehetőséget. Közel ekkora (23 százalék) azon munkavállalók tábora is, akik jobb ajánlat híján is kiszállnak, miután rájönnek, hogy mégsem olyan vonzó számukra a megpályázott pozíció. „A kutatásból jól látható tanulság, hogy mekkora jelentősége van az egyértelműen és lényegre törően megfogalmazott álláshirdetésnek. A homályos, hiányos, esetleg valótlan információk félrevezetik a jelölteket, így későn derül csak ki, hogy számára nem megfelelő az adott állás, vagy éppen ő nem lesz alkalmas annak betöltésére, ez pedig minkét oldalon felesleges munkát jelent. A megfelelően megírt álláshirdetés tehát remek eszköz lehet az előszűrésre már a munkaerőfelvétel legelején, amely mindkét félnek kedvez” – hívta fel a figyelmet Dencső Blanka.
„Visszatérő probléma, hogy rengeteg jelölt nem a számára megfelelő, eséllyel is kecsegtető helyre jelentkezik, hanem többé-kevésbé véletlenszerűen adja be a pályázatát, ez pedig terheli és lelassítja a kiválasztási folyamatot. Ez azzal a negatív hatással is jár, hogy a hosszúra nyúlt procedúra közepette sok, amúgy esélyes pályázó egy idő után nem vár tovább a munkaadó döntésére és inkább más lehetőség után néz, ezzel pedig a munkáltatók értékes új kollégáktól eshetnek el. A kérdésben érintett válaszadók 10 százaléka például ilyen tapasztalat miatt lépett ki menet közben, míg szintén ennyien gondolták azt a sokáig elmaradó visszajelzésből következtetve, hogy már mást választottak a pozícióra” – tette hozzá a Profession.hu piackutatási és üzletfejlesztési szakértője.
Tízből négy válaszadó tapasztalata szerint az álláshirdetésben leírt elvárások jelentős részére nem is volt később szükség a munka során, míg közel ennyien (35 százalék) egyértelműen magasabb elvárásokról számoltak be előzetesen, mint ami ténylegesen kellett, és szintén szakadék látható az elvárt és a ténylegesen használatos idegennyelv-ismeret esetében is.
Mindösszesen 7 százalék véli úgy, hogy általában az álláshirdetésben leírt elvárások naprakészek, az aktuális eszközökről és szakmai területekről szólnak, 52 százalék pedig kifejezetten elavultnak tartja a feltüntetett kritériumokat, s gyakorinak, hogy azok teljesen feleslegesek (75 százalék), ráadásul sokszor nem egyértelműek (75 százalék).
„Ezekből a megélésekből könnyen következhet az, hogy az álláskeresők nem veszik komolyan a hirdetésben leírtakat, nem hiszik el, hogy azok valóban szükséges elvárások és különösebb válogatás, szűrés nélkül jelentkeznek a különböző pozíciókra. Mindössze a munkavállalók negyede mondta, hogy csak olyan állást pályázik meg, amely elvárásainak maximálisan megfelel, a megkérdezettek 38 százaléka pedig azt nyilatkozta, hogy szinte mindenhova beadja a jelentkezését, ahova csak tudja. Ez utóbbi nem csak felesleges energia, de a megosztott fókuszú álláskeresés nem hatékony. A másik oldalon a toborzó cégnek is jelentős pluszmunkát generál: tehát mindkét fél érdeke a pontosan megfogalmazott, valós elvárásokat tartalmazó álláshirdetés” – magyarázta Dencső Blanka.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.