A gamificationt alkalmazásakor nagy károkat is okozhatunk, ha rosszul csináljuk. A Quibit összeszedte, mire kell mindenképp figyelni.
Ma már a nagyobb cégeknél is egyre inkább bevett gyakorlat, hogy elhitetik a munkavállalókkal: épp csak játszanak, miközben valójában kemény munka folyik – olvasható a HRpower cikkében.
Jó, amikor az ember játszva tanul: az elmélet itt is az lenne, hogy ha szabályokat, jutalmakat és játékszerű kezelőfelületeket alkalmaznak, a dolgozó motiváltabb lesz.
Fennáll ugyanakkor annak a veszélye, hogy egyfelől az is játékra kényszerül, aki egyáltalán nem vágyik ilyesmire, másfelől elszakad a valóságtól.
A játék az emberrel született versengő hajlamot használja ki, a játékbeli sikerélmény pedig ugyanúgy sikerélmény, mint amikor valami mást érünk el.
Így nem feltétlenül kell negatív következményekkel járnia a gamificationnek: bizonyos esetekben, amikor nem felülről kényszerítik a dolgozókat a játékszabályok betartására, kevésbé fordul elő, hogy elkapná őket a gépszíj, és káros vagy negatív hatásai lennének a megközelítésnek.
A felülről érkező „játékos nyomás” elkerülhetetlenül versengéshez vezet, amelynek hosszú távon a dolgozók látják kárát, ha nagyon magával ragadja őket a verseny.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.