Az Európai Unió kitűzte a célt, hogy legkésőbb mikorra szeretne saját műholdas hálózatot létrehozni, hogy növelje az európai kommunikációs infrastruktúra ellenálló képességét és technológiai szuverenitást szerezzen a világűrben.
Az unió komoly figyelmeztető jelnek veszi, hogy az orosz-ukrán háború egyik első mozzanata a megtámadott ország internethálózatának bedöntése volt. Az oroszok prioritásként kezelték, hogy az ukrán kommunikációs hálózat támadásával megnehezítsék a védekező hadsereg dolgát. Tanulságos, hogy Ukrajnát egy tengerentúli magánvállalat, nevezetesen Elon Musk privát műholdhálózatot üzemeltető Starlinkje húzta ki a csávából – nem utolsósorban azért, mert egyetlen európai állam sem volt abban a helyzetben, hogy hasonlóan fontos stratégiai segítséget nyújtson.
A háború rávilágított, hogy űrből érkező támogatás nélkül mennyire sebezhető a földi infrastruktúra, és arra is, hogy Európa függő helyzetbe került harmadik felektől, ha űrtechnológiákról és műholdakkal támogatott kommunikációról van szó.
Az EU-nak eltökélt szándéka, hogy ezen mihamarabb változtasson, ezért tervbe vette, hogy 2027-re egy akár 200 műholdból álló konstelláció állít Föld körüli pályára. Ennyi űreszközzel már garantálni lehetne Európa kommunikációs szuverenitását a világűrben, így a földön is – fejtegeti elemzésében az egyik projektpartner, a Fraunhofer Társaság.
Az IRIS² (Infrastructure for Resilience, Interconnectivity and Security by Satellite - Műholdas Infrastruktúra a Rugalmasság, Összekapcsolhatóság és Biztonság jegyében) egy nagyszabású projekt, amelynek célja nemcsak a kritikus infrastruktúrák biztonságos hálózatba kapcsolása és a kormányok számára rugalmas válságkezelési módszerek kialakítása, hanem az átfogó szélessávú összeköttetés biztosítása is, Európa-szerte, különösen az eddig alulszolgáltatott régiókban. Az EU úgy képzeli, hogy az IRIS² felhasználásának lehetőségét megnyitja technológiai magánkezdeményezések számára is.
A 200 műholdas konstelláció nagynak tűnik, de valójában eltörpül az olyan magáncégek flottái mellett, mint amilyennel a Starlink rendelkezik. Az amerikai űripari óriás, ami az egész világra kiterjedő internet és mobilhálózati szolgáltatást épít, már 4000 műholdat üzemeltet és további 8000-et tervez fellőni. Űrben aktív szolgáltató a szintén amerikai Amazon is: a Project Kuiper keretében több mint 3200 szatellitje kerül alacsony Föld körüli pályára. Az európai szereplők között a brit OneWeb a legnagyobb, a maga 600 műholdjával, miközben egyre komolyabbak szereplők jelennek meg Ázsiában - Kína például egy Starlink hálózattal vetekedő, tízezres darabszám feletti konstellációban gondolkodik.
„Egyre több ország akarja növelni a szuverenitását úgy, hogy saját műholdkonstellációval rendelkezik – magyarázza a Fraunhofer AVIATION & SPACE szövetséghez tartozó űrtechnológiai terület megbízott vezetője. Dr. Nadya Ben Bekhti-Winkel öt ország 14 szervezetével együtt vesz részt az európai szélessávú műholdkonstelláció megvalósíthatósági és koncepcióvizsgálatában. A cél: új ötletek és technológiák kidolgozása, elemzése és értékelése. Ez négy kulcsfontosságú területet ölel fel. Először is, a műholdak közötti robusztus, ellenálló kommunikáció, ami a rádiójeleket optikai, lézer alapú technológiákkal kombinálja. Másodszor, a kvantumtitkosítás alkalmazása, a lehető legnagyobb biztonság érdekében. Harmadszor, a GPS-független műholdas működés, valamint az interoperabilitás, meglévő európai rendszerekkel, például a Galileóval és a Copernicusszal. És negyedszer, „az egész rendszer skálázhatósága”. Bekhti-Winkel szerint a konzorcium ügyfélelemzéseket is végzett, hogy meghatározzák az állami szervezetek, az ipar és a magánháztartások számára megjelenő előnyöket, és megállapítsák a vonatkozó üzleti lehetőségeket.
A több pályán átívelő műholdrajok legkritikusabb szempontja a földi állomásokkal való kommunikáció. Az IRIS² a legmodernebb rádió- és optikai technológiákat fogja használni, lézer segítségével. „Az egyik legnagyobb kihívást egy új műholdrendszer felállítása során a rendelkezésre álló rádiófrekvenciák jelentik. Az elektromágneses spektrum nagyon korlátozott, és ha még több műhold kerül pályára, akkor nagyon fontossá válik, hogy a különböző szolgálatok rádiós hatótávolsága nem zavarhatja egymást. Ezért jól meg kell védeni őket, és kompatibilitási tanulmányokat kell használni annak bizonyítására, hogy nem fedik egymást” – magyarázta a szakértő.
Mivel az EU még nem rendelkezik a szükséges modern rakétatechnológiával vagy kapacitásokkal, a szuverenitás egyelőre várat magára. Az orosz hordozórakéták és kilövőhelyek az ukrajnai háború következtében már nem jöhetnek számításba, így az európai küldetések olyan vállalatoktól függnek, mint Elon Musk amerikai SpaceX-e. De a várólista – lévén jelenleg ez a cég kínálja a legjobb kilónkénti árat a hasznos teherre – hosszú.
A kontinens azért szorul külső segítségre a fellövéseket illetően, mert az eddigi legerősebb európai hordozórakéta, az Ariane 6 indítását többször is elhalasztották. Ha nem lenne elég baj, hogy a szerkezet még nincs kész, akkor sem lesz túl rentábilis, ha befejezik és sikerül tartani a 2023 végén esedékes határidőt, amikor Francia Guyanából indulva végrehajtja az első repülését. Ennek oka rendkívül prózai: amikor 2014-ben elkezdődött a fejlesztése az Arianespace-nél, még nem volt szempont a fenntarthatóság, így a rakéta – ellentétben a SpaceX Falconjaival – nem tér haza, hanem megsemmisül, magyarán csak egyszer használható.
Gábor János
Főoldali kép: Fraunhofer
Nukleáris hatósági találkozót tartottak Csehországban, amelynek fókuszban az új atomerőművi blokkok, a kis moduláris reaktorok, valamint a hosszú távú üzemeltetés volt.
