A munkaviszony többféleképpen szűnhet meg. Lehet munkáltatói vagy munkavállalói felmondás, de a felek közös megegyezéssel is dönthetnek a munkakapcsolat végéről. Olyan is lehetséges, hogy felmondás közös megegyezéssel? Vagy itt már valami nem stimmel? – teszi fel (és válaszolja meg) a kérdést dr. Kocsis Ildikó ügyvéd, vitarendezési szakjogász.
Ahhoz, hogy pontosan megértsük, lehetséges-e közös megegyezéssel felmondani, érdemes néhány főbb fogalmat tisztán látni – kezdi az Érthető Jog friss bejegyzését dr. Kocsis Ildikó ügyvéd, vitarendezési szakjogász. Azokat a nyilatkozatokat, melyek valamilyen jogi hatás érdekében születnek, és a nyilatkozatot tevő akaratát fejezik ki, jognyilatkozatnak nevezzük. A jognyilatkozat nem más, mint „joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat” – mondja ki a Polgári Törvénykönyv.
Biztosan van, akinek feltűnt, hogy a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos a téma, mégis a Polgári Törvénykönyv szabálya is előkerült. Nem véletlenül. A Munka Törvénykönyve a jognyilatkozatoknál úgy rendelkezik, hogy a jognyilatkozatra, ha maga a Munka Törvénykönyve eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyv jognyilatkozatokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A jognyilatkozatok 2 nagy csoportja:
– az egyoldalú jognyilatkozat, illetve
– a kétoldalú jognyilatkozat.
Az egyoldalú jognyilatkozat azért egyoldalú, mert az a nyilatkozat megtételével már elér valamilyen joghatást, nem szükséges hozzá, hogy azzal más vagy mások egyetértsenek, elfogadják, jóváhagyják. Ilyen például egy végrendelet. Az örökhagyó egyoldalúan, anélkül, hogy ebbe másnak beleszólása lenne, kinyilvánítja a végakaratát. Ha az megfelel a törvényi, legfőképp formai követelményeknek, akkor az szabja meg a végrendeletbe foglalt vagyon sorsát. Szintén egyoldalú jognyilatkozat például a cég ügyvezetőjének lemondása. Ehhez sem szükséges annak elfogadása a tulajdonosok részéről.
A kétoldalú jognyilatkozat esetén két vagy több személy közösen fejezi ki az akaratát. Ilyen egy szerződés, ahol minimum két fél szükséges ahhoz, hogy az létrejöjjön. Egyedül hiába is akarna bárki szerződést kötni, az a másik fél nyilatkozata nélkül nem jöhet létre.
A munkaviszony megszüntetések esetén is vannak olyan módok, ahol egyoldalú jognyilatkozattal történik a megszüntetés, és van, ahol kétoldalú nyilatkozat szükséges.
A fő különbség, hogy a megszüntetéshez kell-e mindkét fél, vagyis mind a munkavállaló, mind a munkáltató akarata, egyetértése, nyilatkozata. Az egyoldalú megszüntetés esetén csak az egyik fél jognyilatkozatára van szükség, a kétoldalú nyilatkozattal történő megszüntetés esetén pedig mindkét fél nyilatkozata kell.
Egyoldalú jognyilatkozat a felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás. A közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés viszont már kétoldalú jognyilatkozatot kíván meg.
Mivel a felmondás egyoldalú jognyilatkozattal történik, így annak másik fél részéről történő elfogadása, jóváhagyása, beleegyezése nem szükséges. Az más kérdés, hogy a felmondásról a másik félnek értesülnie kell, vagyis azt megfelelően közölni kell vele. De nem kell elfogadnia, és nem is kell vele egyetértenie. Ha megfelelően közölték, akkor a felmondás megtörtént.
Éppen ezért nincs értelme egy felmondó levélre ráírni, hogy „a felmondást elfogadom”, hiszen a felmondás az elfogadás nélkül is megtörtént, bekövetkezett a közléssel. Ha személyesen történik a felmondás átadása, akkor azt érdemes igazoltatni a címzettel, hogy kézhez vette. De nem kell aláíratni olyan nyilatkozatot, hogy azt elfogadja.
Ez az, ami valójában egy jogi nonszensz. (Kevésbé finoman kifejezve mondhatnánk, hogy badarság.) A felmondás és a közös megegyezés egyidejűleg nem lehetséges. A felmondás egyoldalú nyilatkozat, míg a közös megegyezés kétoldalú. Nem lehet valami egyidejűleg egyoldalú és kétoldalú is.
„A felmondást közös megegyezéssel elfogadom”, „a felek közös megegyezéssel megállapodnak a felmondásban” vagy hasonló tartalmú munkaviszonyt megszüntető iratokat jobb elkerülni. Ezek felmondásnak vagy közös megegyezésnek minősülnek, attól függően, hogy valójában mi volt a felek akarata, mi és milyen körülmények között történt. De pont itt van az egyik bökkenő. Ettől kezdve ugyanis hiába van írásba foglalva valami, mivel az nem egyértelmű, máris elősegítettük egy jövőbeli munkaügyi per lehetőségét.
El is érkeztünk egy újabb, gyakori téves elképzeléshez.
Ez az, amikor a felek közös megegyezéssel szüntetik meg a munkaviszonyt (legalábbis ez van leírva), majd arról rendelkeznek, hogy mennyi a felmondási idő. Nem csoda, ha ilyenkor a külső szemlélőben megfogalmazódik a kérdés: akkor ez most közös megegyezés vagy felmondás?
A közös megegyezés a felek közötti megállapodás arról, hogy a munkaviszonyt megszüntetik. Ilyen esetben ez egy kölcsönös akarat a felek részéről. Éppen ezért nem is találunk róla részletes szabályokat a Munka Törvénykönyvében. A felek eldöntik, hogy megszüntetik a munkaviszonyt, és az azzal kapcsolatos nyitott kérdésekről megegyeznek egymással.
A felmondás azonban már nem kölcsönös akarat a felek részéről. A felmondással kapcsolatos szabályokat a törvény részletesen tárgyalja. Ezek között szerepel a felmondási idő is.
Természetesen a közös megegyezés esetén sincs kizárva, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy egy későbbi időpontban szüntetik meg a közöttük lévő munkakapcsolatot. Ezt akár annak alapján is meghatározhatják, hogy egy felmondás esetén mennyi lenne a felmondási idő. De nem javaslom, hogy ezt a megállapodásban felmondási időként jelöljék, hiszen valójában nem az. Az egy másik kérdés, ha a felmondás esetén járó felmondási időt figyelembe véve állapítják meg a megszüntetés időpontját. Sőt, még azt sem tartom kizártnak, hogy akár úgy állapodjanak meg, hogy a dolgozót a munkavégzés alól is felmentik egy időre. De nem szerencsés keverni a szezont a fazonnal, vagyis közös megegyezés esetén felmondási időről rendelkezni.
Ismét a Polgári Törvénykönyvből kell elővenni egy szabályt, amit a munkajogi jognyilatkozatok esetén is alkalmazni kell. „A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.”
Ha kétséges, hogy egy jognyilatkozatot hogyan kell értelmezni, akkor vizsgálni kell a körülményeket, és az általánosan elfogadott jelentést is. Ezért is érdemes pontosan fogalmazni, és jobb elkerülni a felmondás és a közös megegyezés keveredését.
Dr. Kocsis Ildikó ügyvéd,
vitarendezési szakjogász
ÉRTHETŐ JOG
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.