A gyártásfejlesztés kutatás-fejlesztési potenciálja és a gyártástechnológiákban rejlő lehetőségek

A különböző gyártási tevékenységekre jellemző, hogy időről időre költséges változtatásokat kell végrehajtani a folyamatokon – írja friss bejegyzésében Cseh Boldizsár, a PwC menedzsere.Ezek egy része, például a gyártás hatékonyságának növelése, a termelési folyamat optimalizálása, digitalizálása, az energiafelhasználás csökkentése vagy különböző műveletek automatizálása (mint klasszikus gyártásfejlesztési esetek) önmagukban is járnak műszaki és pénzügyi előnyökkel. Ehhez a körhöz kapcsolódik, ám egy magasabb hozzáadott értékű és megoldandó műszaki problémákban gazdag feladat egy (prototípus) termék tömeggyártásra alkalmassá tétele, a tömeggyártási eljárás kidolgozása, ami egy új típusú termék vagy új anyag használata esetén alapvetően magában hordozhatja az újszerűséget. A másik részre ez nem feltétlenül igaz: mindennapos eset, hogy változtatás vagy fejlesztés történik a gyártott termékben, új gyártósor vagy elem kerül be a folyamatba (vagy éppen munkafázisokat vonnak össze), és ezért a már meglévő gyártási folyamatot felül kell vizsgálni, újra kell paraméterezni.

Ami viszont minden fenti változtatásban közös, az az, hogy adott esetben olyan műszaki nehézséggel, bizonytalansággal járhatnak, amely nem triviális egy adott területen dolgozó szakember számára sem. Ezáltal pedig e tevékenységek potenciálisan kutatás-fejlesztésnek minősülhetnek, ennek minden egyéb előnyével együtt. 

A K+F alapvetően három szinten értelmezhető: alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés. A gyártásfejlesztés esetében az alapkutatás nehezen fellelhető, az alkalmazott kutatás esetében pedig a gyártási folyamatban valahol meg kell jelennie egy tudományos eredménynek. A szintén K+F körbe tartozó kísérleti fejlesztés esetében viszont bármely olyan módszeres tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősülhet, amely műszaki-technológiai bizonytalanság feloldását irányozza (ide tartozik a sikertelen kísérlet is), ha a probléma megoldása nem nyilvánvaló egy olyan személy számára, aki az érintett terület (jelen esetben a gyártástechnológia) alapvető tudományos ismeretanyagában és technikáiban jártas. Ide tartozik az is, ha ismert technológiák egy eddig nem használt kombinációjával új terméket vagy eljárást sikerül létrehozni. 

Kutatás-fejlesztési jellegű gyártásfejlesztési megoldások

Szemléltetésként az elmúlt években szerzett jelentős K+F minősítési tapasztalatunkból (több, mint 250 sikeres K+F minősítés) hoznánk néhány példát, hogy bemutassuk, milyen gyártásfejlesztési megoldás minősülhet adott esetben K+F-nek. 

Egyik ügyfelünk esetében a gyártott készítmény hatóanyagát többszörösére növelték. Ez számtalan, egymásra épülő és egymástól függő változtatást tett szükségessé a gyártási folyamatban, beleértve többek között az alapanyagok megfelelő keverési sebességének és idejének meghatározását, illetve a csomagolás során alkalmazandó nyomás mértékét. A teljes gyártósor átkonfigurálása olyan komplexitást eredményezett, hogy a megfelelő paraméter-halmaz megtalálása (figyelembe véve a gyártott termék speciális voltát is) jelentős mérnöki erőfeszítésekkel volt csak megvalósítható. 

Egy másik esetben a gyártott termék új generációjának előállítására kellett felkészíteni egy már adott gyártósort, ahol az új termék többek között új kémiai anyagokat, a korábbihoz képest eltérő sűrűségben használt. Ez számos új és újszerű műszaki megoldás egyszerre történő alkalmazását, gyártási folyamatba integrálását tette szükségessé, amelyek már önmagukban is jelentős fejlesztésnek számítanának, ám ezek együttes alkalmazása nagyon komoly bizonytalansági faktort jelentett abban, hogy sikerül-e elérni a korábbi generációs termék gyártási kapacitását és hibaarányát.

K+F jelleggel bírhat még az olyan gyártásfejlesztési folyamat is, ahol az eddig használt termelő berendezéseket rendszerbe szervezik és a gyártógépek számának növekedése, azok különbözősége miatt a működési feltételek olyan mértékben változnak, hogy önmagában a rendszer működése, működtetése jelenti azt a műszaki bizonytalanságot, ami miatt megfelelhet az előírásoknak. 

A kutatás-fejlesztési minősítés előnyei

Ha azonosítottuk a tevékenységet, amely releváns lehet K+F szempontból, a következő fontos kérdés, hogy egy sikeres K+F minősítés birtokában milyen adókedvezményekre jogosult a cég. Általánosságban elmondható, hogy a projektköltségek (jellemzően személyi költségek, bérleti díj/rezsi, értékcsökkenés, illetve bizonyos feltételekkel akár a próbagyártások költsége) nagyságrendileg 8-10 százaléka megtakarítható lehet, ráadásul adott esetben 5 évre visszamenőleg (természetesen elegendő fizetett vagy fizetendő TAO, HIPA, illetve Szocho esetén).

Egy nagyobb méretű új beruházási projekt (pl. gyárbővítés, nagy értékű új gyártósorok beszerzése) esetén pedig a költségek akár 50 százalékáig terjedő, egyedi kormánydöntésen alapuló készpénztámogatás (EKD) és fejlesztési adókedvezmény lehet elérhető, amennyiben a beruházás megkezdése előtt a cég az erre irányuló igényét jelzi az állam felé.

Ha tehát egy cég nagyobb mértékű gyártásfejlesztést tervez – akár a meglévő gyártósorok továbbfejlesztését, a gyártási folyamat jelentős megváltoztatását vagy a kapacitás bővítését –, mindenképpen érdemes előzetesen informálódni arról, hogy ehhez milyen támogatás járhat, illetve milyen adókedvezményekkel ösztönzi az állam az ilyen és ehhez hasonló innovatív tevékenységeket.