Zubor Rozi: Igyekszem a pozitív dolgokra fókuszálni

Zubor Rozi méltán büszke arra, hogy a Mesélj, Anyukám! 2 évad és 81 epizód után még mindig az ország elsőszámú és leghallgatottabb, anyáknak szóló podcast műsora. Három gyermekes anyukaként pontosan tudja, hogy melyek a legizgalmasabb témák. Podcastot már tud készíteni és vágni is, a jövőben pedig a videókészítés is ott szerepel a szakmai bakancslistáján. Ha kíváncsi rá, hogy Rozi legszívesebben mivel kapcsolódik ki, a választ megtalálja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 318. interjújának végén. (Persze a többi választ se hagyja ki…)

– Mit tart karrierje csúcsának?

– Nehéz és elgondolkodtató kérdés ez, és bevallom őszintén, hogy 33 évesen talán nem hangzik nagyképűen, ha ezt úgy egészíteném ki, hogy karrierem eddigi csúcsának. Tervem és célom ugyanis sok van még, úgyhogy bízom benne, az igazi csúcs még vár rám. Szóval az eddigi csúcs számomra egyértelműen az ÉvaMagazin.hu főszerkesztői pozíciója és az elmúlt hetek, hónapok sikerei. A látogatószámunk az oldal 15 éve során még sosem volt ilyen magasan, a két podcast műsorunk is a legjobbak között van – a Micsoda nők voltak! a Spotify top10-ében nyitott, és ott van gyakorlatilag az indulás óta folyamatosan. A Mesélj, Anyukám! pedig 2 évad és 81 epizód után is még mindig az ország elsőszámú és leghallgatottabb, anyáknak szóló podcast műsora. Erre és az egész mögött álló fantasztikus csapatra, a szerkesztőségre, nagyon büszke vagyok.

– Milyen távra tervez?

– Alapjában véve hosszú távra tervező típus vagyok – a munkában is, mindamellett, hogy szeretek spontán lenni, és egy hirtelen jött, új, de jó ötletre nagyon rá tudok pörögni, bele tudom ásni magam és háttérbe szorítani miatta szinte minden mást. De azért az egyik szemem mindig ott van a hosszútávú, távoli célokon.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Bár pályám során leginkább online médiumoknál dolgoztam, nagyon vonz minden, ami kinyomtatható, kézzel fogható is. Szívesen kipróbálnám egyszer magam a jövőben a nyomtatott sajtó vagy a könyvpiac világában.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Hosszú évek óta dolgozom már a magyarországi Marquard Mediánál, ahol fantasztikus nőkkel, szakmánk legjobbjaival dolgozhattam/dolgozhatok együtt és tanulhattam tőlük rengeteget.  Szerencsére elég hosszú lenne a lista, hogy kik is ezek a nők, de talán ha egyet kéne kiemelnem, akkor ő Pastyik Renáta, kiadónk kereskedelmi igazgatója lenne, aki nem csak szakmailag, de mint dolgozó édesanya is nagy példaképem. 

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Nálunk egyenrangú csapatmunka van, én ugyanúgy írok például cikkeket, vágok podcastot vagy posztolok a közösségi oldalainkra, mint a többi szerkesztő, és fontosabb dolgokban ki is kérem mindenki véleményét, hogy érezzék, amit csinálunk, amit elérünk, az mindannyiunké, mindannyiunk eredménye, sikere. Hibázni is lehet, sőt kell is, hiszen abból tanulunk. De igyekszem a pozitív dolgokra fókuszálni, és a legfontosabb: itt semmi nem kötelező, mindenki azt csinálja, amit szeret, hiszen abból fog igazán jó születni, ha azt csinálhatjuk, ami boldoggá tesz minket. És ez visszatükröződik is az oldal eredményein.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Podcastot már tudok készíteni, sőt, vágni is, ami nekem eléggé nagy újdonság volt. Amit még szívesen megtanulnék, az a videókészítés és -vágás. Alapszinten talán megy is, hála a sok jó alkalmazásnak, de azért picit bővíteném a tudásomat ezzel kapcsolatosan is.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Az utóbbi időben a Covid miatt, illetve a harmadik kisbabám születése óta leginkább online, e-mailben vagy a közösségi oldalakon keresztül.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az alvásra. Arra nagyon.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Késéssel és a határidők be nem tartásával. Ezeket elég rosszul viselem. Ez nálam alap, és ezt tudja mindenki. Persze, ha előre jelzik, más a helyzet, hiszen bármikor, bárkinek, bármi közbejöhet. De a „10 perccel később szólok, hogy 20 percet késni fogok”-tól nem igazán lesz őszinte a mosolyom. Viszont, ha a gyerekeimet kérdezi, na, ők valószínűleg még jó pár viccesebb dolgot fel tudnának sorolni, amire Anya ugrik. (És biztos szóba kerülne pár „miért nem pakoltad el a ...” kezdetű példamondat.)

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Bármit, amivel gyerekeken, nőkön, anyákon tudok segíteni. Tavaly év végén például várandósan szerveztem gyűjtést a Heim Pál kórház Covid osztályának, ahova a férjemmel és a gyerekeimmel jó pár hétig minden vasárnap vittük a több mint 50 hatalmas csomagot, amit más édesanyák küldtek és ajánlottak fel, hogy segítsenek a kórház dolgozóinak és ideiglenes lakóinak. Nemrég pedig egy bántalmazó házasságból menekülő anyának és Down-szindrómás lányának segítettünk új életet kezdeni és újraindítani a vállalkozását, több segítőkész és önzetlen édesanyával karöltve.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– A tanulásra és a fejlődésre, legyen szó a gyerekeimről, az otthonunkról vagy akár rólam. Meg úgy egyáltalán: a gyerekeimre. Nekik nem tudok nemet mondani. Ja, és a könyvekre. Az elmúlt hónapokban szerintem többet költöttem könyvekre, mint ruhákra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az olvasás. Imádok elmélyedni egy jó történetben vagy, ami a kedvencem, egy (ön)életrajzban. Olvasás közben ráadásul nem lehet csalni, és multitaskingolni, valamit még közben csinálni. Ott 100 százalékosan ott kell lenni, hogy élvezetes legyen. Talán ezért is imádok annyira olvasni.

(Fotók: Marossy Judit)