Mihalcsek Noémi: A fejlődés lehetősége nincsen országokhoz kötve

Mihalcsek Noémi két éve költözött haza Hollandiából – és semmit sem bánt meg. Sőt, annyit feladatot tűzött ki maga elé, hogy az három embernek is sok lenne. (Vagy ötnek.) Mint mondja: a személyes motivációja sem engedi, hogy ne a maximumot hozzam ki a lehetőségeiből. Úgy gondolom, hogy ez átjött az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának legújabb interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Két aspektust említenék. Az egyik, és számomra talán ez a legkiemelkedőbb, az az érzelmi vetület. Olyan perspektívát tűztem célul magam elé, ami nem tartott vissza attól, hogy a biztos megélhetést nyújtó Hollandiából visszaköltözzek Magyarországra. Meg akartam valósítani az álmaimat, és bár tudtam, hogy mindez hullámvölgyekkel, nehézségekkel tarkított út lesz, mégsem hátráltam meg soha, nem gondolkoztam a feladáson. Tudtam, és most is tisztán látom magam előtt a célt, ebben a magabiztosságban pedig megrendíthetetlen vagyok. Ha a szakmai részét nézzük, még nem vagyok a csúcson, van még mit elérni. Mégis, meg kell említenem a Sokoldalú nő című saját rendezvényemet, most pedig büszke projektkoordinátora vagyok a Business Flow idei 36 rendezvényének. Szerintem nincsenek határok, ha mégis, akkor azokat csakis mi állítjuk saját magunk elé.

– Milyen távra tervez?

– Amikor két évvel ezelőtt hazaköltöztem Magyarországra, már akkor is hosszú távra terveztem, és ez a mai napig nem változott. Egy vállalkozást az ember többnyire nem egy-két évre tervez, nekem pedig minden vágyam, hogy vállalkozóból vállalkozássá nője ki magát a cégem. Az értékrendem és a személyes motivációm sem engedi, hogy ne a maximumot hozzam ki a lehetőségeimből.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Ha a picit távolabbi jövőt nézem, akkor azon a bakancslistán nemzetközi rendezvények megvalósítása áll. Olyan projektekben szeretnék részt venni, amelyekkel országunk hírnevét vihetném, általuk pedig pozitív irányba erősíthetném. Szeretném, ha az én kis csapatommal olyan közösséget építhetnénk fel, amelynek segítségével megmutathatnánk az összetartás, az egymásra figyelés és a támogató magatartás erejét és létjogosultságát. Az egyik ilyen futó projektem például az ETIKUS INGATLANOS mozgalom, amelynek kommunikációs menedzsere vagyok. Nem többet kívánunk elérni, mint megreformálni az ingatlanpiacot, hogy újra abba köntösbe, a bizalom köntösébe bújhasson az ingatlanos szakma, amit eredetileg megérdemelt.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Elsősorban az élettől, bármennyire közhelyesen is hangzik. Nem hiszem, hogy létezik bármi más a saját önfejlődési utunkon túl, ami ennyire határozottan, mégis harmonikusan tanítana. Hisz a saját megtapasztalások mutatják meg, miből érdemes építkezni, erőt meríteni, kire lehet számítani és támaszkodni. Ha mégis ki kell emelnem egy szellemi vezetőt, akkor John C. Maxwell gondolatainak sokat köszönhetek.

– A szakmájában hol lát nagyobb fejlődési lehetőséget: Magyarországon vagy külföldön?

– Nem gondolom, hogy ezt el kellene különíteni. Mindenhol lehet fejlődni, nincs országhoz kötve. A hangsúly azon van, hogy akar-e az ember. Ha igen, akkor arra mindenhol megvan a lehetősége, úgy külföldön, ahogy itthon is. Rengeteg tréningre, képzésre járok – és nem csak Magyarországon. Bárhol is jártam, mindenhonnan pozitív tapasztalattal távozhattam.

– Mibe fektetne? Gondolkodik új vállalkozáson?

– Sokoldalú vagyok magam is, nem csak a brandem az. Már kialakulóban van az eddigi mellé egy új irány, de erről egyelőre nem árulhatok el többet.

– Mivel lehet Magyarországon „őrületbe kergetni" a vállalkozót?

– Tapasztalatom szerint a vállalkozók egytől egyig az idővel zsonglőrködnek. Ha feleslegesen, rajtunk kívül álló okok miatt veszítünk abból az időből, amiből amúgy is kevés van, az igen bosszantó tud lenni. Nekem szerencsére inkább pozitív tapasztalataim vannak. Bár ebben eléggé tudatos is vagyok.

– Milyen módszerekkel fejleszti üzleti partneri kapcsolatait?

– Networkingben (is) dolgozom, tehát közösséget építek. Nem véletlen, mert a személyes kapcsolatépítésben hiszek a legjobban, ahogy ez a Business Flow-ban, azon belül pedig a Women is Flow-ban is megnyilvánul. A fejlődést az emberi kapcsolatok megerősítésében, valamint a bizalom erősítésében látom.

– Mire sajnálja az idejét?

– A tétlenséget, a céltalan bolyongást, a tervnélküliséget nehezen viselem. Olyan sok ember áll velem kapcsolatban, és annyian szeretnének kapcsolódni hozzám és a közösségünkhöz, hogy nincs elvesztegetett időre lehetőségem. Éppen ezért, aminek nincs értelme, abba nem invesztálok sem időt, sem energiát. Gondolok itt elsősorban az olyan üzleti és emberi kapcsolatokra, amelyekben úgy érzem, hogy én magam nem fejlődöm, és egy esetleges kapcsolódásnak nincsen hozzáadott értéke.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Sosem ódzkodtam pénzt áldozni a saját fejlődésemre, a tanulásra, a vállalkozásom népszerűsítésére. De ugyanígy sosem sajnáltam a pénzt attól, aki megérdemelte. Arra fókuszálok, hogyan tudnám a vállalkozásomon túl, a körülöttem élőket is fejleszteni, így például – szerencsi lány révén, amire kifejezetten büszke vagyok – szívesen támogatnék olyan kezdeményezéseket, amelyeknek közük van ahhoz, ahonnan elindultam.

– Milyen célra, kiknek adakozna?

– Az adományozás mindig is jelentős szerepet töltött be az életemben. Társszervezője voltam a Remény Karácsonya programnak, rendszeresen látogatok anyaotthonokat. Saját rendezvényeimmel és a Business Flow-val is támogatni kívánok alapítványokat, lakásotthonban élő gyerekeket, rászorulókat.

– Mivel töltődik fel? Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Úgy alakult, hogy minden fontossá vált, ami levegővel kapcsolatos. Így szabadidőmben repülni tanulok, ejtőernyőzök, szélcsatornázok. Emellett rengeteget olvasok, koncertekre járok, hagyok időt magamra és a szeretteimre is. Fontos az egyensúly megtartása, ezért a magánéletemre is kiemelt hangsúlyt fektetek.

Szerdahelyi Csaba

(A portrét Borsi Viktória készítette)