Százmilliós hátrányt is jelenthet egy nagyvonalúan befizetett százezres mulasztási bírság

Az adóhatóság által elrendelt helyszíni ellenőrzések során a foglalkoztatottak bejelentése szinte mindig napirendre kerül. A foglalkoztatás szabályossága korántsem egyszerű előírás, hiszen egészen más szabályok vonatkoznak a munkaviszonyra, a vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján végzett munkára, az iskolaszövetkezeti tagként foglalkoztatott diákokra, a rokonok vagy családtagok szívességi munkavégzésére vagy – a vendéglátásban és az építőiparban gyakori, rövid időre szóló – egyszerűsített foglalkoztatásra. A jogszabályok értelmezése nem mindig egyszerű, így nincs mit csodálkozni azon, ha a fogaskerekek közé porszem kerül, azaz a dolgozót nem a megfelelő időben, vagy nem a megfelelő módon (nyomtatványon) jelentik be.

Mit tehet a vállalkozás, ha az adóhatóság megállapítja a be nem jelentett foglalkoztatott alkalmazását, mellyel egyidejűleg, a bejelentési és a járulék-bevallási kötelezettség pótlása mellett szankciót is kiszab? Az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabása során figyelembe veszi a bejelentéssel érintett foglalkoztatottak számát (azaz számít, hogy 1 főt, vagy több személyt érint a mulasztás) illetve azt, hogy a bejelentést a foglalkoztató elmulasztotta megtenni vagy esetleg azt csupán hibásan, hiányosan nyújtotta-e be.

Az egy főt érintő, első mulasztás esetén a maximálisan kiszabható 1 000 000 forint helyett az adóhatóság rendszerint viszonylag alacsony, száz-százötvenezer forint mulasztási bírságot állapít meg. Ennek a vállalkozások rendszerint megörülnek és inkább kifizetik, reménykedve abban, hogy ezzel „az ügy” lezárul, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Az adóhatóság szankciója azonban nem merül ki a mulasztási bírság kiszabásában. A vétkes vállalkozás felkerül a „be nem jelentett foglalkoztatottat foglalkoztató adózók közzétételi listájára”, ami számos hátrányos következménnyel jár. Ilyen például, hogy a vállalkozás – visszafordíthatatlanul – két évre a kockázatos adózók köré kerül, aminek következtében olyan pályázati lehetőségektől eshet el, amelyek a társaság működését jelentősen befolyásolhatják.

A kockázatos adózói minősítés esetén számos további negatív következménnyel is számolni kell. Ilyen például, hogy a visszaigényelt áfa összegének a kiutalási határideje 75 napra nő (megbízható adózó esetén ez akár 20 nap is lehet), a vállalkozásnál elrendelt ellenőrzés határideje automatikusan 60 nappal meghosszabbodik, az adóhatóság az adóbírság és a mulasztási bírság kiszabását akkor sem mellőzheti, ha erre a törvény szerint lehetősége lenne, ráadásul a bírság összegének jelentős növekedésével is számolni kell. Amennyiben a vállalkozás a kisvállalati adó hatálya alá tartozott, akkor a veszteség még közvetlenebb: azonnal kikerül a kiva alól és két évig nem is térhet vissza ebbe a körbe. Mindez akár százmilliós veszteséget, cash flow bizonytalanságot vagy a működés teljes ellehetetlenülését is jelentheti egy cégnek.

Ilyen helyzetbe ráadásul „önhibáján kívül” is kerülhet egy vállalkozás, amit a K-X Consulting gyakorlati tapasztalatai is megerősítenek. Egy ingatlan-beruházás esetében például az építési-szerelési munkákat jellemzően nem a beruházó/építtető vállalkozás alkalmazottai végzik, hanem a kivitelező vagy a kivitelező alvállalkozóinak dolgozói. A helyszíni ellenőrzések alkalmával azonban gyakran előfordul, hogy a megkérdezett munkás nem tudja, melyik vállalkozás alkalmazottja. Ha a beruházó társaságot nevezi meg, akkor az adóhatóság határozatában azt fogja megállapítani, hogy az illető „a beruházó cég gazdasági tevékenységében személyesen közreműködő természetes személy”, aki így foglalkoztatottnak minősül. Ha „papíron” nem ez a helyzet, akkor nagy a baj: a helyszíni nyilatkozatot ugyanis az adóhatóság döntő bizonyítéknak tekinti, az ebben szereplő esetleges tévedés így az említett súlyos következményeket vonhatja maga után.

Nem szabad tehát tétlenül ülni, ha a vállalkozás cégkapujára megérkezik a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyve! Az ellenőrzésnek ebben a szakaszában ugyanis a pontatlan, nem megfelelően feltárt és rögzített körülményekre vonatkozóan még észrevételt lehet tenni, és elő lehet terjeszteni azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy az ellenőrzés megállapításaival szemben a beruházó nem tekinthető sem munkáltatónak, sem kifizetőnek, ezért a tevékenységében közreműködő természetes személy vonatkozásban nem őt terheli a bejelentési kötelezettség – vagyis az adóhatóság jogalap nélkül akarja őt szankciókkal sújtani. Érdemes tehát még idejében szakember segítségét kérni, hiszen számos esetben a vállalkozás „tisztázhatja magát” és elkerülheti a súlyos büntetést. A tét nagy, nem érdemes félvállról venni.