Koronavírus és a munkaviszony

Nézzük meg a lehetséges munkajogi vonatkozású forgatókönyveket erre a szokatlan helyzetre, különös figyelemmel arra, hogy a Munka törvénykönyve szerint a munkáltató köteles biztosítani az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, illetve a munkáltató mind a munkába lépést megelőzően, mind a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát is – kezdődik a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának friss bejegyzése.

Külföldi kiküldetések, munkavégzés külföldön

Mára talán egyértelművé vált, hogy a munkáltatók jelentősen korlátozták munkavállalóik külföldi hivatalos útjait vagy akár átmeneti időre teljesen fel is függesztették azokat; ehelyett távközlési eszközökkel történik a kommunikáció. Ez azonban nem minden munkakör kapcsán megy könnyedén, hiszen például egy teherautósofőr nehezen tud skype-on keresztül árut szállítani. Ilyen esetben a munkáltatónak nagyon alaposan mérlegelnie kell azt, hogy kockáztatja-e munkavállalója egészségét azzal, hogy járványveszélyes területre küldi (például Észak-Olaszországba). Ha ilyen esetben a munkavállaló megbetegszik, az a munkáltató kárfelelősségét egyértelműen megalapozza, hiszen e veszéllyel reálisan számolnia kellett.

Külföldről hazatérő munkavállalók

Előfordulhat olyan helyzet, hogy a munkavállaló hosszabb külföldi utazást követő hazatérése mostanság esedékes (itt már rég nem csak Kínáról van szó). A munkáltatók ilyen esetben jellemzően soron kívüli üzemorvosi vizsgálatra küldik az érintett munkavállalót (bár a jogszabály által meghatározott kötelező esetekben nem szerepel ilyen kötelezettség) vagy arra utasítják, hogy átmenetileg otthonról végezze feladatait (amennyiben ez megoldható). Utóbbi kapcsán a Munka törvénykönyve lehetővé teszi azt, hogy a munkáltató a munkavállalót átmenetileg (legfeljebb évente 44 beosztás szerinti munkanapon vagy évenként 352 órán át) a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen foglalkoztassa (bár vélhetőleg a jogalkotó itt nem az „otthoni karantén” fogalmában gondolkodott).

Otthoni munkavégzés vagy állásidő?

Számos munkavállalóban is felmerült az elmúlt napokban, hogy inkább otthonról dolgozna, elkerülve ezzel a tömegközlekedés során vagy a munkahelyi környezetben felmerülő esetleges fertőzésveszélyt. Az otthoni munkavégzés – home office – kapcsán ez lehet a felek meghatározott időre szóló megállapodása, azonban a munkáltató nem köteles ezt engedélyezni (bár tapasztalataink szerint jelenleg a munkáltatók nagyon is nyitottak erre).

Ez értelemszerűen nem minden munkaköre vonatkoztatható: például egy gyártóüzemben dolgozó operátor nehezen tudna otthon egy gépjármű-motor összeszerelésének egy-egy műveletén fáradozni. Ilyen esetben felmerülhet a kérdés, hogy köteles-e a munkavállaló munkába járni, ha köztudatottan terjed a vírus?

Ennek munkajogi megítélése egyelőre meglehetősen szigorú: utasítást (pl. a munka felvételét) megtagadni jogszerűen csak akkor lehet, ha az utasítás végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné; illetve, ha az utasítás végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Mai tudásunk szerint ezen „közvetlen és súlyos” veszély egyelőre Magyarországon nem áll fenn.

Más lehet azonban a helyzet megítélése, ha a munkavállalók azért nem tudnak munkát végezni, mert amivel dolgozniuk kell(ene), az nem érkezik meg (pl. Kínából vagy Észak-Olaszországból származó termék feldolgozása, csomagolása stb.). Ilyenkor az állásidő jöhet szóba: a Munka törvénykönyve szerint ugyanis a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő), alapbér illeti meg. Nem jár viszont alapbér, ha az állásidő elháríthatatlan külső ok miatt szükséges. Ugyanakkor az „elháríthatatlan külső ok” fogalmát szűken kell értelmezni: az fogadható el ilyenként, amellyel a munkáltató semmilyen módon nem számolhatott és annak elhárítására semmilyen lehetősége nincsen. Lássuk be: a koronavírusról szól hírek hetek óta a sajtó vezető címoldalain szerepelnek, így nehéz azt állítani, hogy a munkáltató azt előre nem láthatta (bár elhárítására valóban nincsen lehetősége).

Karantén

További kérdés, hogy hogyan kell eljárni akkor, ha a munkavállaló – akár itthon, akár külföldön – karanténba kerül. A karantén nem más, mint egészségügyi hatósági zárlat, amelynek az állam akár karhatalommal is érvényt szerezhet.

Az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény értelmében keresőképtelennek minősül (többek között) az, akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.

A keresőképtelenség idejére a munkavállaló értelemszerűen mentesül a munkavégzési kötelezettség alól és ellátásra is jogosultságot szerez.

Végül minden munkáltatónak és munkavállalónak ajánljuk, hogy lehetőség szerint mossanak gyakran kezet, használjanak fertőtlenítőszereket és persze vigyázzanak magukra.