Kamatlevonás-korlátozási szabályok: érdemes jobban odafigyelni

Az Európai Unió adóelkerülést célzó irányelveivel összhangban 2019. január elsejétől az alultőkésítési szabályok koncepcionálisan változtak Magyarországon is. Az új megközelítés alapján a társaságok által elszámolt nettó finanszírozási költség – ami a kamatbevételt meghaladóan elszámolt finanszírozási költség összege – egy, az EBITDA arányában meghatározott szintjét meghaladó része minősül el nem elismert ráfordításnak a társaságiadó-alap meghatározása során.

Az új szabályrendszer alapján a hitelintézeti kölcsönre elszámolt kamatráfordítás is része az esetleges korlátozás alá eső, nettó finanszírozási költségnek, ami változás az eddigiekhez képest, ugyanis korábban a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettség nem esett az alultőkésítési szabályok hatálya alá. Előfordulhat tehát, hogy a kamatlevonási korlátozás azon társaságok adózására is hatással lehet, amelyek eddig kizárólag hitelintézeti kölcsönből finanszírozták a működésüket, és így egyáltalán nem kellett foglalkozniuk az alultőkésítési szabályokkal.

A 2019. január 1-jén hatályba lépett szabályok már nem csak a kamatként elszámolt ráfordításokat célozzák, hanem minden azzal gazdasági értelemben egyenértékű ráfordítást, így például a devizában nyilvántartott kötelezettségre elszámolt árfolyamveszteséget is. A jogszabály tételesen nevesíti továbbá a finanszírozás bevonásához kapcsolódó ráfordításokat, amelyek jelentősen meg tudják növelni egy hitelfelvétel vagy refinanszírozás esetében az adott évi nettó finanszírozási költség összegét.

Amennyiben a finanszírozás bevonásához kapcsolódó ráfordításokat – mint például tanácsadói vagy ügyvédi díjak, garancia díjak – későbbi évekre történő elhatárolás nélkül egy összegben, adott évi ráfordításként számolja el a társaság, úgy a kamatlevonási korlátozás alá eső adóévi nettó finanszírozási költség túlléphet a maximálisan megengedett korláton – különösen egy nagyobb összegű finanszírozás esetén. Ezért fontos az egyszeri, illetve a nem feltétlenül kamatként elszámolt, de a finanszírozáshoz szorosan kapcsolódó költségek és ráfordítások tételes vizsgálatára az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetni – hangsúlyozta Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.

Bár az új szabályokat a 2016. június 17-e előtt megkötött szerződésekre nem kötelező alkalmazni (kivéve, ha ezt követően módosították a szerződést), a társaságok választhatják, hogy az ilyen szerződéseikre is az adóévben hatályos, vagyis az új kamatlevonás-korlátozási szabályokat alkalmazzák. „A magas tőkeáttételi mutatóval rendelkező, tehát valószínűleg a korábbi alultőkésítési szabályok alá eső vállalkozások esetében érdemes megvizsgálni, hogy az egységes nyilvántartásból eredő egyszerűsödésen túl egy viszonylag kiszámítható és magasabb EBITDA esetében az új szabályok alkalmazása nem biztosít-e nagyobb nettó finanszírozási kapacitást” – mutatott rá Kocsis Gabriella, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.

Az új kamatlevonhatósági szabályok alapján meghatározott kb. 940 millió forintos abszolút korlát a magyarországi társaságok széles körét mentesíti a korlátozás alól, mivel a hazai cégek jelentős része ezt az összeget meg nem haladó finanszírozási költséget számol el évente, különösen akkor, ha nincs új hitelfelvétel, vagy refinanszírozás.

Fontos azonban észben tartani, hogy a csoportos adóalany – erre szintén január 1-jétől van lehetőség – tagjainál ezt a korlátot csoportszinten kell vizsgálni, ami az egyes tagok szintjén ennél jóval alacsonyabb korlátot, és esetlegesen adóalap-növelést eredményezhet – tette hozzá Kocsis Gabriella, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.