Az év elejétől az Európai Uniós adóelkerülést célzó irányelveivel összhangban Magyarországon is változnak az alultőkésítési szabályok. Az új megközelítés miatt a kamatlevonási korlátozás azokra a cégekre is hatással lehet, amelyeknek eddig egyáltalán nem kellett foglalkozniuk ezzel, ezért célszerű a banki hitelekhez kapcsolódó költségek és ráfordítások tételes vizsgálatára az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetni.
Az Európai Unió adóelkerülést célzó irányelveivel összhangban 2019. január elsejétől az alultőkésítési szabályok koncepcionálisan változtak Magyarországon is. Az új megközelítés alapján a társaságok által elszámolt nettó finanszírozási költség – ami a kamatbevételt meghaladóan elszámolt finanszírozási költség összege – egy, az EBITDA arányában meghatározott szintjét meghaladó része minősül el nem elismert ráfordításnak a társaságiadó-alap meghatározása során.
Az új szabályrendszer alapján a hitelintézeti kölcsönre elszámolt kamatráfordítás is része az esetleges korlátozás alá eső, nettó finanszírozási költségnek, ami változás az eddigiekhez képest, ugyanis korábban a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettség nem esett az alultőkésítési szabályok hatálya alá. Előfordulhat tehát, hogy a kamatlevonási korlátozás azon társaságok adózására is hatással lehet, amelyek eddig kizárólag hitelintézeti kölcsönből finanszírozták a működésüket, és így egyáltalán nem kellett foglalkozniuk az alultőkésítési szabályokkal.
A 2019. január 1-jén hatályba lépett szabályok már nem csak a kamatként elszámolt ráfordításokat célozzák, hanem minden azzal gazdasági értelemben egyenértékű ráfordítást, így például a devizában nyilvántartott kötelezettségre elszámolt árfolyamveszteséget is. A jogszabály tételesen nevesíti továbbá a finanszírozás bevonásához kapcsolódó ráfordításokat, amelyek jelentősen meg tudják növelni egy hitelfelvétel vagy refinanszírozás esetében az adott évi nettó finanszírozási költség összegét.
Amennyiben a finanszírozás bevonásához kapcsolódó ráfordításokat – mint például tanácsadói vagy ügyvédi díjak, garancia díjak – későbbi évekre történő elhatárolás nélkül egy összegben, adott évi ráfordításként számolja el a társaság, úgy a kamatlevonási korlátozás alá eső adóévi nettó finanszírozási költség túlléphet a maximálisan megengedett korláton – különösen egy nagyobb összegű finanszírozás esetén. Ezért fontos az egyszeri, illetve a nem feltétlenül kamatként elszámolt, de a finanszírozáshoz szorosan kapcsolódó költségek és ráfordítások tételes vizsgálatára az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetni – hangsúlyozta Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.
Bár az új szabályokat a 2016. június 17-e előtt megkötött szerződésekre nem kötelező alkalmazni (kivéve, ha ezt követően módosították a szerződést), a társaságok választhatják, hogy az ilyen szerződéseikre is az adóévben hatályos, vagyis az új kamatlevonás-korlátozási szabályokat alkalmazzák. „A magas tőkeáttételi mutatóval rendelkező, tehát valószínűleg a korábbi alultőkésítési szabályok alá eső vállalkozások esetében érdemes megvizsgálni, hogy az egységes nyilvántartásból eredő egyszerűsödésen túl egy viszonylag kiszámítható és magasabb EBITDA esetében az új szabályok alkalmazása nem biztosít-e nagyobb nettó finanszírozási kapacitást” – mutatott rá Kocsis Gabriella, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.
Az új kamatlevonhatósági szabályok alapján meghatározott kb. 940 millió forintos abszolút korlát a magyarországi társaságok széles körét mentesíti a korlátozás alól, mivel a hazai cégek jelentős része ezt az összeget meg nem haladó finanszírozási költséget számol el évente, különösen akkor, ha nincs új hitelfelvétel, vagy refinanszírozás.
Fontos azonban észben tartani, hogy a csoportos adóalany – erre szintén január 1-jétől van lehetőség – tagjainál ezt a korlátot csoportszinten kell vizsgálni, ami az egyes tagok szintjén ennél jóval alacsonyabb korlátot, és esetlegesen adóalap-növelést eredményezhet – tette hozzá Kocsis Gabriella, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.