Mobilitási csomag: az Európai Bíróság elutasította Magyarország, Litvánia, Bulgária, Románia, Ciprus, Málta és Lengyelország kereseteinek többségét

Az előzmény

Litvánia, Bulgária, Románia, Ciprus, Magyarország, Málta és Lengyelország keresetet nyújtott be a Bírósághoz, amelyben az uniós jogalkotó, azaz a Parlament és a Tanács által 2020-ban elfogadott mobilitási csomag megsemmisítését kérte – emlékeztet a Bíróság közleménye. Ezek a tagállamok különösen a következőket vitatják:
1. annak tilalmát, hogy a járművezetők rendszeres vagy kompenzációként tartott heti pihenőidejüket a járműben töltsék;
2. a fuvarozási vállalkozások azon kötelezettségét, hogy oly módon szervezzék meg a járművezetők munkáját, hogy ez utóbbiak a munkaidő alatt három- vagy négyhetente visszatérhessenek a munkáltató működési központjába vagy tartózkodási helyükre, hogy ott kezdjék meg vagy ott töltsék legalább a rendszeres vagy kompenzációként tartott heti pihenőidőjüket;
3. a második generációs intelligens menetíró készülékek beépítésére vonatkozó kötelezettség időpontjának előrehozatalát, valamint általánosságban a fent említett tilalom és kötelezettség hatálybalépése időpontjának meghatározását;
4. a nemzetközi fuvarozásra használt járművekkel kapcsolatos azon kötelezettséget, hogy azoknak nyolchetente vissza kell térni az érintett fuvarozási vállalkozás székhelye szerinti tagállamban található valamely működési központba;
5. a valamely fogadó tagállamban végrehajtott kabotázsciklust követő négynapos várakozási időszakot, amelynek során a (nem honos) fuvarozók számára nem engedélyezett, hogy ugyanazzal a járművel kabotázsműveleteket hajtsanak végre ugyanabban a tagállamban;
6. a járművezetőknek a kabotázsműveletek végzése során, az egyik tagállamból a másikba – amelyek közül egyik sem a szállítási vállalkozás székhelye szerinti tagállam - történő szállítási műveletek során (úgynevezett „nem honos fuvarozók által végzett szállítási” műveletek), vagy bizonyos kombinált szállítási műveletek során „kiküldött munkavállalóknak” való minősítését, úgy, hogy azokra – különösen a díjazás tekintetében – a fogadó tagállamban hatályos munka- és foglalkoztatási feltételek vonatkoznak.

A megsemmisítés iránti kereset az uniós intézmények uniós joggal ellentétes jogi aktusainak megsemmisítésére irányul. Bizonyos feltételek mellett a tagállamok, az európai intézmények és a magánszemélyek indíthatnak megsemmisítés iránti keresetet a Bíróság és a Törvényszék előtt. Ha a kereset megalapozott, az uniós bíróság megsemmisíti a jogi aktust. Az érintett intézménynek a jogi aktus megsemmisítése miatt esetleg kialakult joghézagot orvosolnia kell.

Az ítélet

2024. október 4-i ítéletében a Bíróság egy kivétellel az összes keresetet elutasította. A kivétel a járművek visszatérésére vonatkozó kötelezettség ellen irányulnak, amely kötelezettséget a Bíróság megsemmisítette, mivel a Parlament és a Tanács nem bizonyította, hogy ezen intézkedés elfogadásakor elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy értékelni tudja annak arányosságát.

Az elutasítás indoklása

A Bíróság elutasítja a felperes tagállamoknak többek között az arányosság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére, a közös közlekedéspolitikára, a szolgáltatásnyújtás szabadságára, a letelepedés szabadságára, az áruk szabad mozgására, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére, valamint a környezetvédelemre vonatkozó érvelését. A Bíróság megállapítja, hogy az uniós jogalkotó nem lépte túl nyilvánvalóan az e területen fennálló széles mérlegelési mozgásterének határait.

A Bíróság emlékeztet arra, hogy a közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadsága különleges jogi szabályozás alá tartozik. A fuvarozási vállalkozások ugyanis kizárólag annyiban rendelkeznek a szolgáltatások szabad nyújtásához való joggal, amennyiben e jogot az uniós jogalkotó által elfogadott olyan intézkedések útján biztosították számukra, mint amilyenek a mobilitási csomagba tartozó intézkedések. Egyébiránt ez az intézkedéscsomag nem tiltja meg a fuvarozási vállalkozások számára, hogy leányvállalatok alapításával éljenek a letelepedés szabadságával azokban a tagállamokban, ahol fuvarozást kívánnak végezni, és ily módon a szolgáltatásaik iránti tényleges kereslethez közelebb telepedjenek le.

A Bíróság azt is kimondja, hogy a mobilitási csomaggal az uniós jogalkotó új egyensúlyt kíván biztosítani a fennálló különböző érdekek, azaz többek között a járművezetőknek a jobb szociális munkafeltételekhez fűződő érdeke és a munkáltatók ahhoz fűződő érdeke között, hogy szállítási tevékenységüket tisztességes gazdasági feltételek mellett végezzék. A közúti szállítási ágazatnak így biztonságosabbá, hatékonyabbá és társadalmilag felelősebb módon működővé kell válnia.

Az uniós jogalkotó vélhette úgy, hogy ezen egyensúly helyreállításának szükségességére tekintettel a járművezetők fokozott szociális védelme egyes fuvarozási vállalkozások által viselt költségek növekedését eredményezheti. Az e célból elfogadott szabályok arányosak az elérni kívánt céllal. Ezenkívül e szabályok különbségtétel nélkül alkalmazandók az Európai Unió egész területén, és nem különböztetik meg hátrányosan az állítólagosan „az Unió perifériáján” található tagállamokban letelepedett fuvarozási vállalkozásokat. Annak, hogy ezek a szabályok nagyobb hatást gyakorolnak bizonyos vállalkozásokra, az az oka, hogy azok olyan üzleti modellt választottak, amelynek értelmében szolgáltatásaik jelentős részét, ha nem is teljes egészét a székhely szerinti tagállamuktól távol eső tagállamokban letelepedett címzettek részére nyújtják.

Ami a rendszeres vagy kompenzációként tartott heti pihenőidő járműben való eltöltésének tilalmát illeti, az nem új, hanem már a Bíróság által értelmezett korábbi szabályozásból következett – hangsúlyozza az ítéletről kiadott közlemény.

A fuvarozó vállalkozások azon kötelezettsége, hogy a járművezetők számára lehetővé tegyék, hogy azok rendszeresen visszatérjenek a vállalkozás működési központjába vagy tartózkodási helyükre, hogy ott kezdjék meg vagy ott töltsék legalább a rendszeres vagy kompenzációként tartott heti pihenőidejüket, nem akadályozza meg a járművezetőket abban, hogy maguk válasszák ki azt a helyet, ahol a pihenőidejüket igénybe kívánják venni. Ezen túlmenően a vállalkozások összekapcsolhatják ezt a visszatérést a járműveknek a szokásos tevékenységük keretében a működési központjukba történő visszatérésével, vagy tömegközlekedés igénybevételével szervezhetik meg azt, így ez a kötelezettség nem feltétlenül jár negatív következményekkel a környezetre nézve.

A kiküldetéssel kapcsolatos szabályok tekintetében az uniós jogalkotó a szóban forgó különböző érdekek közötti megfelelő egyensúly megteremtése érdekében a szállítási műveletek minden egyes típusa tekintetében figyelembe vette a nyújtott szolgáltatásnak a fogadó tagállamhoz fűződő és a székhely szerinti tagállammal fennálló kapcsolatát. Ezeket a szabályokat a kabotázsműveletet illetően nem módosította a mobilitási csomag, azok ugyanis lényegében már a korábbi, a „nem honos fuvarozók által végzett szállítási műveletekre” vonatkozó szabályozási keretből adódtak.

Végül a Bíróság rámutat, hogy a mobilitási csomag révén az uniós jogalkotó, a különböző fuvarozási vállalkozások érdekeit figyelembe véve, az 1072/2009 rendelet16 alkalmazása során felmerülő, a kabotázsműveletek ideiglenes jellegével ellentétes gyakorlatokból eredő nehézségek orvosolásával új egyensúlyt is kialakított.

Így ami különösen a kabotázsra vonatkozó várakozási időt illeti, a Bíróság kiemeli, hogy az – a korábbi szabályozás által követett célnak megfelelően – annak biztosítására irányul, hogy a kabotázstevékenységet ne oly módon végezzék, hogy az a fogadó tagállamban állandó vagy folyamatos tevékenységet képezzen. E várakozási idő annak megtiltására korlátozódik, hogy az alatt ugyanezen fogadó tagállamban kabotázsműveleteket végezzenek, ám nem akadályozza meg az olyan, akár a székhely szerinti tagállamba, akár más tagállamokba irányuló nemzetközi fuvarozási műveleteket, amelyeket adott esetben ezen eltérő tagállamokban végzett kabotázsműveletek követnek.