Jogállamiság: vitát indít az Európai Bizottság

Frans Timmermans első alelnök így nyilatkozott: „Az Uniónak képesnek kell lennie fenntartani a jogállamiságot, ma még inkább, mint korábban bármikor. Egyrészt azért, mert ez szorosan kapcsolódik alapértékeinkhez és önmeghatározásunkhoz. Másrészt pedig azért, mert az EU egészének működése attól függ, hogy valamennyi tagállamban érvényesül-e a jogállamiság. Itt az ideje, hogy valamennyi uniós intézmény, a tagállamok, a különböző hatóságok és az érdekelt felek közösen végiggondolják, hogy miként lehet megőrizni és támogatni a jogállamiságot az unióban.”

Az elmúlt években egyre növekedett az európai jogállamiságra nehezedő nyomás. Az unióban, a nemzetközi színtéren és a civil társadalom körében folytatott viták során közös és konkrét aggályok merültek fel. Világossá vált, hogy többet kell tenni a jogállamiság egész unióra kiterjedő védelmezése, megerősítése és fenntartása érdekében. A mai közlemény célja az, hogy a folyamatban lévő vitákra és a múltbeli tapasztalatokra építve elindítsa ezt a folyamatot azáltal, hogy mérlegelés céljából felvázolja a jövőbeni fellépések lehetséges irányvonalait.

A jövőbeni fellépések lehetséges irányvonalai

A jogállamiság unión belüli védelmezése, megerősítése és fenntartása az uniós intézmények és valamennyi tagállam közös felelőssége. A bizottság már korábban is számos eszközt alkalmazott a tagállamokon belüli jogállamiságot illető aggályok nyomon követésére, értékelésére és az ezekre való reagálásra. Ilyen eszközök többek között a jogállamisági keret, az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás, a kötelezettségszegési eljárások, valamint az európai szemeszter intézménye, az uniós igazságügyi eredménytábla vagy az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus. Az eszközök alkalmazása során szerzett tapasztalatokra építve a bizottság meghatározott három pillért, amelyek elősegíthetik a jogállamiság hatékonyabb érvényesítését az unióban.

• A jogállamiság jobb előmozdítása: nemzeti szinten nem mindig ismerik elég alaposan a jogállamisági normákat és a joggyakorlatot. Ennek orvoslása érdekében fokozott erőfeszítéseket kell tenni a jogállamisági normák és az ítélkezési gyakorlat nemzeti szinten való jobb megismertetése céljából. Ezt például a közvéleménynek szóló kommunikációs tevékenységek, a jogállamiság kultúrájának intézményi és szakmai körökben való megerősítését elősegítő közös uniós megközelítések, az Európa Tanáccsal való folyamatos együttműködés, valamint a civil társadalom regionális és helyi szintű részvétele révén lehet megvalósítani.
• Korai megelőzés: Habár elsősorban a tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy nemzeti szinten tiszteletben tartsák a jogállamiságot, az Unió jelentős segítséget tud nyújtani a kulcsfontosságú rendszerek és intézmények ellenálló képességének megszilárdításához. A rendszeres együttműködés és párbeszéd hozzájárulhat a jogállamiság helyzetének és a tagállami fejleményeknek az alaposabb megértéséhez, valamint segítheti az esetleges jogállamisági problémák korai orvoslását.
• Testreszabott válaszlépések: A jogállamisági kihívások szerteágazó jellege miatt sokféle hatékony válaszlépésre van szükség. A Bizottság a jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások révén továbbra is biztosítja az uniós jog megfelelő alkalmazását. Másféle megközelítések is megfelelőek lehetnek az olyan konkrét szakpolitikai területeken, mint például az unió pénzügyi érdekeinek a védelméről szóló bizottsági javaslat. Ezenkívül meg lehetne vizsgálni a meglévő jogállamisági keret finomhangolásának lehetőségét, többek között az Európai Parlament és a Tanács korai tájékoztatása és az ezen intézményektől kapott támogatás tekintetében, valamint a párbeszéd időtartamára vonatkozó egyértelmű határidőket illetően.

További lépések

Az Európai Bizottság felkéri az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, a Tanácsot, a tagállamokat és az érdekelt feleket – köztük az igazságügyi hálózatokat és a civil társadalmat –, hogy gondolják végig a közleményben ismertetett problémákat, és járuljanak hozzá konkrét elképzelésekkel annak mérlegeléséhez, hogy a jövőben miként lehet továbbfejleszteni a jogállamisággal kapcsolatos eszköztárat.

Erre a mérlegelési folyamatra, valamint a most folyó vitára építve a bizottság 2019 júniusában vissza fog térni a kérdésre, megfogalmazva saját következtetéseit és javaslatait.

Jogállamiság

A jogállamiság az Európai Unió alapját képező közös értékek közé tartozik, és valamennyi tagállam magáénak vallja. Ezt az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke is rögzíti. Az EU egészének működése szempontjából is létfontosságú, például a belső piac, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés tekintetében, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti bírák – akik egyben „uniós bírák” is – el tudják látni az uniós jog alkalmazásának biztosításával kapcsolatos szerepkörüket, és megfelelően együtt tudjanak működni az Európai Unió Bíróságával az előzetes döntéshozatali eljárás keretében. A Szerződések értelmében az Európai Bizottság más intézményekkel és a tagállamokkal együtt felelős az EU alapvető értékei közé tartozó jogállamiság garantálásáért, és annak biztosításáért, hogy az uniós jogot, értékeket és elveket tiszteletben tartsák.

A Bizottságnak számos eszköz áll rendelkezésére a jogállamisággal kapcsolatban a tagállamokban jelentkező problémák nyomon követésére és értékelésére, valamint az azokra való reagálásra. Ilyen eszközök többek között a kötelezettségszegési eljárások, az európai szemeszter, az uniós igazságügyi eredménytábla vagy az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus. Az Európai Bizottság 2014. március 11-én elfogadta azt az új keretet, amely az Unió bármely tagállamában fellépő, a jogállamiságot fenyegető rendszerszintű veszélyek kezelésére szolgál. Az új keret olyan eszközt hoz létre, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy több szakaszból álló párbeszédet kezdjen az érintett tagállammal a jogállamot érő rendszerszintű fenyegetés súlyosbodásának elkerülése érdekében. A jogállamiság védelmezésének leginkább emblematikus – bár kivételes – eszköze az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy fellépjen abban az esetben, ha valamely tagállamban súlyosan sérül a jogállamiság. Eddig két esetben indítottak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárást: 2017 decemberében Lengyelország ügyében (a bizottság kezdeményezésére), 2018 szeptemberében pedig Magyarország ügyében (az Európai Parlament kezdeményezésére).

Európai Bizottság