EU–Új-Zéland: 30 százalékkal bővülhet a kétoldalú kereskedelem

Az EU és Új-Zéland ma lezárta a kereskedelmi megállapodás létrehozására irányuló tárgyalásait. A megállapodás mindkét oldalon komoly gazdasági lehetőségeket hordoz magában a vállalkozások és a fogyasztók számára, miközben példa nélküli fenntarthatósági kötelezettségvállalásokat is tartalmaz például a párizsi klímamegállapodás és a munkavállalói alapjogok tiszteletben tartásával kapcsolatban. Ez végső esetben akár kereskedelempolitikai szankciókkal is kikényszeríthető – áll az Európai Bizottság közleményében.

A megállapodás hatására 30 százalékkal bővülhet a kétoldalú kereskedelem, és az EU-export éves szinten akár 4,5 milliárd euróval is megugorhat. Az új-zélandi uniós beruházások 80%-kal növekedhetnek, az uniós vállalkozások pedig már az alkalmazás első évétől évi mintegy 140 millió euró vámbefizetéstől mentesülhetnek.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ezt mondta:  „Új-Zéland alapvető partnerünk az indiai–csendes-óceáni térségben. Ez a kereskedelmi megállapodás nagy lehetőségeket hordoz magában mindkét fél vállalkozásai, mezőgazdasági termelői és fogyasztói számára. Hatására a két fél közötti kereskedelem várhatóan 30 százalékkal fog bővülni. Szövege példa nélküli szociális és klímavédelmi vállalásokat rögzít. Ez az új megállapodás geopolitikailag fontos pillanatban született az Európai Unió és Új-Zéland között. A demokráciák, mint a miénk, együttműködnek egymással, és az emberek érdekeit képviselik.”

Új exportlehetőségek kisebb és nagyobb vállalkozások számára egyaránt

A megállapodás új lehetőségeket teremt a vállalkozások számára azáltal, hogy:

– az EU-ból Új-Zélandra irányuló teljes export esetében megszünteti a vámokat,

– megnyitja az új-zélandi szolgáltatások piacát olyan fontos területeken, mint a pénzügyi szolgáltatások, a távközlés, a tengeri közlekedés vagy a kézbesítési szolgáltatások,

– megszünteti az uniós befektetők hátrányos megkülönböztetését Új-Zélandon és viszont,

– javítja az uniós vállalkozások hozzáférését az új-zélandi közbeszerzési piachoz az áruk és a szolgáltatások, a beruházások és a koncessziós szerződések területén. Új-Zéland közbeszerzési piacán éves szinten mintegy 60 milliárd euró értékben kötnek szerződéseket,

– megkönnyíti az adatok áramlását, kiszámítható és átlátható szabályokat hoz létre a digitális kereskedelem és a biztonságos online környezet támogatására, a fogyasztók javára,

– megelőzi az indokolatlan adatlokalizációs követelményeket, és szigorú védelmet biztosít a személyes adatok számára,

– segíti a kisvállalkozások exporttevékenységének bővítését, ennek érdekében külön fejezetben tárgyalja a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó szabályokat,

– jelentősen egyszerűsíti a megfelelési követelményeket és eljárásokat, ezáltal gyorsabb áruforgalmat tesz lehetővé,

– nagy horderejű kötelezettségvállalásokat tartalmaz Új-Zéland részéről a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme és érvényesítése terén, megteremtve az új-zélandi szabályozás összhangját az EU előírásaival.

Mezőgazdaság és élelmiszeripar

Az európai uniós mezőgazdasági termelők a megállapodás alkalmazásának első napjától fogva sokkal jobb feltételekkel értékesíthetik majd termékeiket Új-Zélandon, mint jelenleg. Több fontos uniós exportcikk, köztük a sertéshús, a bor és a pezsgő, a csokoládé, a cukorkaáruk és a kekszek kivitele azonnal vámmentessé válik.

A vámkönnyítésen kívül más előnyök is várnak az uniós termelőkre. A megállapodás védelmet nyújt minden uniós bor és szeszes ital számára – csaknem 2000 elnevezés tartozik ide, mint például a Prosecco, a lengyel vodka, a Rioja, a Champagne, vagy éppen a tokaji borok. Emellett a legszélesebb körben elismert hagyományos uniós termékek (földrajzi árujelzők) közül 163 kerül oltalom alá Új-Zélandon, köztük az Asiago, a Feta, a Comté és a Queso Manchego sajt, az „Istarski pršut” sonka, a Lübecker Marzipan vagy az Elia Kalamatas olajbogyó.

A megállapodás figyelembe veszi az érzékeny mezőgazdasági termékek (több tejtermék, marha- és juhhús, etanol, csemegekukorica) uniós termelőinek érdekeit. Ezekben az ágazatokban a nulla vagy csökkentett vámtételű import csak bizonyos mennyiségi korlátok között (úgynevezett vámkontingensek keretében) lesz lehetséges Új-Zélandról.

Fenntarthatósági kötelezettségvállalások

Az EU–Új-Zéland kereskedelmi megállapodás a maga nemében az első, amely az éppen egy hete elfogadott, „A kereskedelmi partnerségek ereje: együtt a zöld és igazságos gazdasági növekedésért” című közleményben bejelentett új uniós kereskedelempolitikai és fenntarthatósági megközelítésen alapul.

A két fél ambiciózus kötelezettségeket vállalt a fenntartható fejlődés kereskedelmi vonatkozásait illetően. Az együttműködésen és megerősített szabályérvényesítésen alapuló vállalások számos kérdésre kiterjednek, és – például a munkajogi alapelvek vagy a Párizsi Megállapodás megsértése esetén – végső esetben lehetővé teszik a szankciók alkalmazását is. A megállapodásnak fontos eleme a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartása is.  

Az EU által kötött kereskedelmi megállapodásokat tekintve most először fordul elő, hogy külön fejezet foglalkozik a fenntartható élelmiszerrendszerek kérdéskörével, külön cikk szabályozza a kereskedelem és a nemek közötti egyenlőség kapcsolatát, és külön rendelkezés vonatkozik a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló támogatások reformjának kereskedelmi aspektusaira. A dokumentum már a hatálybalépésekor liberalizálja a zöld áru- és szolgáltatáskereskedelmet.

Mindez összhangban van az Európa jövőjéről tartott konferencia keretében a polgárok által megfogalmazott ajánlásokkal, nevezetesen azzal a javaslattal, hogy az európai vállalkozások lehetőségeinek bővítése együtt járjon a fenntartható kereskedelem előmozdításával.

A következő lépések

A felek rövidesen közzéteszik a megállapodás szövegtervezetét. Ezután következik a jogi lektorálás, majd pedig a fordítás az EU összes hivatalos nyelvére. Ezt követően a Bizottság aláírás és megkötés céljából a Tanács elé terjeszti a megállapodást. A Tanács általi elfogadás után az EU és Új-Zéland aláírhatja a megállapodást. Az aláírás után a Tanács megküldi a szöveget az Európai Parlamentnek jóváhagyásra. Végül amikor a Parlament is jóváhagyta a szöveget, Új-Zéland pedig megerősítette, a megállapodás hatályba léphet.