Megtaláltuk a budapesti „éttermet”, ahol a százmilliós nézettségű show-t forgattak

– Hogy került Magyarországra ez a minden ízében kínai show?

– Nem előzmények nélkül. A Chinese Restaurant két korábbi évada Európában készült, a második Colmarban, egy Strasbourg melletti kisvárosban, a harmadik pedig az olaszországi Taorminán. A gyártók 2023-ban egy közép-európai fővárost láttak volna szívesen, Magyarország mellett Szerbia volt a másik fő jelölt. Végül Budapest nyert, amiben a Magyar Turisztikai Ügynökség is nagy szerepet játszott.

– És hogy került a Bálna az asztalra?

– A helyszínt a gyártó producerpárosnak – Párizsban élő kínaiaknak – még májusban Romvári Miklós location menedzser mutatta be. Ekkor még több – köztük belvárosi, budai és városligeti – helyszín is versenyben volt, és jó darabig úgy tűnt, hogy nem mi leszünk a befutók. A „mérlegelés” aztán nagyon elhúzódott, már félő volt, hogy kifutnak az időből, és le kell fújni a 2023-as évadot. Kis túlzással engem a repülőtérre indulás előtti pillanatban hívtak fel újra, hogy üljünk le, és próbáljunk megállapodni.

– Mi szólt végül a helyszín mellett?

– Sok minden. Állandóan üzemelő bisztróéttermünk mellett működik a Duna-parti rendezvénytermünk, amelyben végül az éttermet kialakították, és amely azért is nagyon kedvelt, mert rugalmasan alakítható, dekorálható bármilyen típusú eseményre. Ráadásul a Bálna egy további nagy, vezérlőközpontnak berendezhető helyiséget is rendelkezésükre bocsátott, ahol a 100 fős stáb folyamatosan dolgozni tudott. Számunkra is kedvezőbb volt, hogy nem a működő éttermünket kellett bezárni, de ez nem is lett volna opció, mert a műsorban szereplő étterem valójában egy tévéstúdióra hasonlított inkább. Irodát mi biztosítottunk a Rombuszban – igaz, ehhez csak egy asztalra volt szükségük, ahol letették a laptopjukat. Mellettünk szólt, hogy csak néhány lépésre van Európa legszebb vásárcsarnoka a Fővám téren, ahol a szereplők a hozzávalókat vásárolták. Bizonyára sokat nyomott a latban az esti díszkivilágítás és a Gellérthegyre néző panoráma, amit a felvételek során maximálisan kihasználtak, és ami egyébként az egyik fő szempontunk volt, amikor a Rombuszt 2022-ben a Ráday utcából a Bálnába költöztettük. És mindezeken túl ott volt a rugalmasságunk, amit a kínaiak különösen nagyra értékeltek. Engem gyakran így emlegettek: „János, a flexibilis”.

– Mit köszönhettek személyesen „flexibilis Jánosnak”?

– Azoknak az adminisztrációs kötelezettségeknek – engedélyek, bejelentések stb. –, amelyeket a „normális üzletmenetben” hónapokig tart elintézni, egy hét alatt eleget tettünk. Volt ráadásul jó néhány extra probléma is. Megtapasztaltuk például, milyen nehéz fordítót találni, ha egy szerződést a magyar mellett kínaiul és franciául is a felek kezébe kell adni. A felvételek továbbításához extra széles sávú internetre volt szükség, amit – én is akkor tudtam meg – alapesetben csak magyar cég igényelhet. De külön köröket futottunk a tűzoltóságnál is, mivel vezetékes gáz nem volt, márpedig wokhoz a formátum szerint speciális, gázfűtéses wokégőkre volt szükség. Így gázpalackokat használtunk, természetesen eleget téve a különösen szigorú biztonsági követelményeknek.

– Milyen partnerek a kínaiak?

– Nagyon kemények és nagyon hatékonyak. Nem túlzás azt állítani, hogy a tárgyalás során minden jüannak súlya volt. Az aláírás előtt a Hunan Televízió vezetője mindenkit – a gyártásért felelős menedzsereket is – sétálni küldött, az i-re már négyszemközt tettük fel a pontot. Az érem másik oldala, hogy az utolsó pontig teljesítettek is mindent, amit vállaltak. A munkaszervezés és a munkamorál is példás volt, az építkezés alatt volt, hogy ott aludtak a földön, de mindössze két hét alatt felépítettek egy konyhát és egy éttermet, amely teljesen be volt kamerázva – úgy, hogy a kamerákból semmi sem látszott. Ugyanezt megcsinálták „visszafelé” a forgatás végén is, hiszen a szerződés szerint mindent az eredeti állapotban kellett visszaadniuk. Az esetleges viták megelőzése érdekében a munkák megkezdése előtt a 270 négyzetméteres helyiségről körülbelül ezer nagy felbontású képet készítettek, nehogy olyasmiért vonjuk őket felelősségre, amiben „ártatlanok”….

– A formátum szerint „Chinese Restaurant”-nak a helyi szabályokat messzemenőkig betartva kell működnie, akár Kínában, akár Franciaországban, akár Olaszországban nyitják meg az éttermet. Mit szóltak a szereplők az olyan magyar „specialitásokhoz”, mint az online pénztárgép vagy a háromféle áfa?

– Mondjuk úgy, hogy „elámultak” rajta. Mivel az oktató hiányzott, ezeket a finomságokat én magyaráztam el nekik – jegyzeteltek is szorgalmasan –, amivel szerepelek is az első epizódban. Ezt már több mint háromszázmillióan láttak, ekkora nézettséggel nem sok magyar étteremvezető dicsekedhet. A végére nagyon jóba lettünk, még főztek is nekem.

– A Budapesten felvett évad epizódjai most futnak, a felhajtás most közelít a tetőponthoz…

– A show szereplői Kína leghíresebb celebritásai – énekesek, színészek, műsorvezetők –, akiket százmilliók követnek a közösségi médiában. Már a forgatás alatt olyan hisztéria volt, hogy meg kellett háromszorozni a biztonsági személyzet létszámát. A rajongóik sokan annak alapján választanak utazási célpontot, amit a Chinese Restaurantban láttak, így már utazási irodáktól is kaptunk megkereséseket, hiszen – mint az a francia és az olasz évadoknál már kiderült – több ezren kíváncsiak a forgatási helyszínekre. Ezt a lehetőséget megfelelő partnerekkel nagyon jól ki lehetne használni…

– Lesz gasztronómiai folytatása is a kínai kalandnak? Esetleg egy állandó kínai étterem a Rombusz szomszédságában?

– A forgatás alatt is rengeteg kínai vendégünk volt, akik testközelből figyelhették kedvenceiket. Többen megkerestek már a folytatás ügyében, de ezt ma szinte lehetetlennek látom. A helyiség eleve azért volt ilyen könnyen felhasználható, mert két étterem működtetéséhez egyszerűen nem találok elég munkaerőt. Ráadásul addig kellene megcsinálni, amíg megy a show – de ennek elég kicsi a realitása. De ettől függetlenül felejthetetlen hetek voltak, valódi hullámvasút, amelyből még nem biztos, hogy végleg kiszálltunk.