Az unió részéről eddig direktívával irányított erdészeti szaporítóanyag-termelést és -forgalmazást az Európai Unió Bizottsága a jövőben már rendeleti szinten fogja szabályozni. Az elmúlt 20-25 év során történt változások: a termelési feltételek, módszerek átalakulása, a modern technológia és a digitalizáció térhódítása szükségessé teszi az erdészeti szaporítóanyag-termelés és -forgalmazás szabályozásának újratervezését. Hazánkban ezt a szakterületet jelenleg az unióhoz való csatlakozásra időzített rendelet szabályozza.
A Bizottság változtatási szándéka jelentős átalakulást hozhat, hiszen míg a direktíva egy iránymutató ajánlás a tagországi rendelet kialakításához, addig a jelenleg bevezetni kívánt uniós rendeletet már kötelező jelleggel, azonos szöveggel kell a tagállamoknak átvenniük. Ez befolyásolhatja az egyes országok különbözőségeiből adódó sajátosságok megjelenítésének lehetőségét az új hazai rendeletben. Az új rendelet szövegének kialakítása során a lehetőségekhez képest tekintettel kell lenni a hazai sajátosságokra és támaszkodni kell az eddigi szakmai tapasztalatokra, gyakorlatra is – írja közleményében a Nébih.
Az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás legfőbb feladata az erdőállományok, faültetvények felújításához, telepítéséhez szükséges hagyományos és nemesített szaporítóanyag megfelelő mennyiségben és minőségben történő megtermelése.
A 2012 és 2022 közötti időszakban az erdészeti szaporítóanyag megtermelt mennyisége 2016-ig fokozatosan növekedett, egészen az évi 250 millió darabig. Ezt követően visszaesett a 2012-es szintre, ami ‒ az azóta is tartott ‒ évente megközelítőleg 150 millió darabot jelenti. A hazai kemény lombos fafajokból termelődik a legtöbb facsemete, beleértve az akácot is, melynek további mennyiségi növekedése várható a jövőben az új erdőtelepítésekben.
Klímaváltozási okokból visszaszorulóban van a fenyőcsemeték termelése, a cserjék termelése pedig várhatóan stagnálni fog. Erősen visszaszorult a ritkább elegyfajok és mellékfafajok csemetetermelése.
Az erdőtelepítések mértéke ‒ a szaporítóanyag-keresletet befolyásoló egyik fő tényezőként ‒ természetesen hatással van a szaporítóanyag-termelés mennyiségére, hiszen az a folyamatos termelést hivatott biztosítani. Jóllehet, az összefüggés éves szinten vagy néhány évet felölelő időtartamban nem feltétlenül mutatható ki, hosszú távon a hatás igazolható. Ebben a tekintetben jelenleg egy erősen felívelő tendencia mutatkozik. Az Országfásítási és erdőtelepítési program mintegy 50 ezer ha új erdő telepítéséhez igényel minőségi erdészeti szaporítóanyagot. Emellett az ‒ elsősorban gépfejlesztésre kapott ‒ egyéb pályázati lehetőségeknek köszönhetően a csemetekertek csemetetermelésének volumene is növekedni fog.
A termelőszektorokat tekintve az adatok várhatóan nem fognak változni a közeljövőben. Előreláthatólag továbbra is a magánszektor termelése lesz a számottevő, az erdőgazdaságok várhatóan fokozatosan csökkentik a szaporítóanyag-termelésüket vagy tartják a jelenlegi szintjüket. A nem nagy arányt képviselő társas vállalkozások és szövetkezetek termelési színvonala arányaiban feltehetően nem fog jelentősen változni. A Twinning erdészeti szaporítóanyag adatbázis alapján, bár hazánkban jelenleg 700 db fölötti engedélyes erdészeti csemetekert van, ezek közül csak 320 folytatott termelést 2022-ben.
Az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás alapját a nyilvántartott, ellenőrzött szaporítóanyag-források képezik. Fő állományalkotó fafajaink és elterjedtebb elegyfajaink esetében ugyanis a szaporítóanyag termelésére és felhasználására minősítési és származásigazolási kötelezettség vonatkozik, míg néhány fafaj esetében csak ellenőrzött és nyilvántartott termesztést ír elő a jelenlegi jogszabály. Ezeket a rendelet I. mellékletének A és B fafajlistája tartalmazza.
A szaporítóanyagok forgalomba hozatalának egyik alapvető követelménye a begyűjtés helyének ismerete, ami alapján a szaporítóanyag származásazonosított kategóriába kerül. A szaporítóanyag-hatóság e szaporítóanyag-forrásokat regisztrált, származásazonosított kategóriaként tartja nyilván. A regisztrált, származásazonosított kategóriába tartozó szaporítóanyag-források darabszáma hazánkban a Nébih nyilvántartása szerint 2022-ben mintegy 1530 db, összterületük pedig mintegy 312 ezer hektár volt. Ezenfelül vannak a magasabb szaporítási fokozatú, minősített törzsültetvények, amelyek lehetnek kiválasztott magtermelő állományok, anyatelepek és a magtermesztő plantázsok.
A rendelkezésre álló adatok alapján világosan látszik, a magyar szaporítóanyag-termelés alapvetően alapanyag-hiányos gazdálkodásban van. A klímaváltozás negatív hatása már az elmúlt években is megmutatkozott hazánkban, folyamatos maghiányt okozva az erdészeti magok tekintetében.
Fő fafajainkból a legtöbb szezonban külső források igénybevételére volt szükség, elsősorban Románia, Erdély területein. Bizonyosnak tekinthető, hogy a klímaváltozás irányának megfelelően DK-i irányból, tehát Bulgáriából, Szerbiából is jelentős szaporítóanyag-behozatalra lehet szükség. Ugyanilyen okokból és célból a magyar erdészeti szaporítóanyag pedig ÉNY-i irányban lesz kelendő, Ausztria, Németország, Franciaország területein.
Az erdészeti szaporítóanyag szakterületen Magyarország sok évtizedes hagyományra tekint vissza mind a termelés-forgalmazás mennyiségét és minőségét, mind pedig azoknak a hatósági ellenőrzését tekintve.
Fontos az európai szintű nyomon követési rendszer kibővítése és annak tagállamok közötti összehangolása. Ennek érdekében a szakterület uniós szintű szabályozása időszerű és szükséges.
A jó minőségű, megfelelően dokumentált erdészeti szaporítóanyag ‒ köztük a magyar erdészeti facsemete és mag – kiemelten fontos lesz a jövőben a klímaváltozás irányának megfelelő forgalmazás tekintetében, különösen a magyarországi fafajgazdagság és a magyar erdők rendkívüli biodiverzitásának tükrében.
Az agrobiodiverzitás megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő társadalma megfelelő válaszokat tudjon adni a klímaváltozás kihívásaira, ezáltal csökkenteni tudja a külföldi szaporítóanyagok iránti kiszolgáltatottságot és képes legyen megteremteni a magyar erdészet függetlenségét, illetve biztosítani tudja a várható jövőbeli klímaviszonyokhoz alkalmazkodni képes szaporítóanyagokat.
A Bizottság által bemutatott rendelettervezet-javaslat támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a gazdálkodásban. A szabályozás felülvizsgálatának célja, hogy az eddigi irányelvet rendelettel kívánja felváltani. A tervezet fenntartja a törzsültetvények/magforrások nyilvántartásba vételének és az erdészeti szaporítóanyag forgalomba hozatala előtti tanúsításának elvét. A törzsültetvények előzetes kiértékelési rendszere, amely során az adott faállomány fenntarthatósági jellemzőit is figyelembe veszik, biztosítja, hogy a megtermelt szaporítóanyag mind a jelenlegi, mind a jövőbeli klimatikus feltételekhez is képes alkalmazkodni.
A tervezetben szereplő, a genetikai erőforrások megőrzését elősegítő szabályozás támogatja egyrészről a genetikai sokszínűség megőrzését, másrészről pedig a jövő erdeinek ellenállóbbá tételét. A tervezett nemzeti vészhelyzeti tervek segíteni tudják a szélsőséges időjárási események és természeti katasztrófák esetén fellépő esetleges szaporítóanyag-hiány kezelését. A tervezet nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, az innovatív termelési lehetőségekre, a biomolekuláris eljárások alkalmazására és a digitalizáció bevezetésére. A javaslat ugyanakkor támogatja az ökológiai termelést és az ökológiai fajtákra vonatkozó szabályozást is.
A Nemzeti Vészhelyzeti tervek kialakítására, a fenntarthatósági kritériumok kidolgozására, valamint egyes hatósági feladatok átengedett jogkörű alkalmazására a tárgyalások során különös hangsúlyt kívánnak majd fektetni a hazai illetékesek, ugyanis a Vészhelyzeti terv, valamint az egyes hatósági feladatok átengedése más szakmai szereplők számára, most még beláthatatlan pénzügyi és humán többletigényeket generálhat, ami problémát okozhat a tagállamok, köztük hazánk számára is. Többek között jelentősen megnöveli a szereplők dokumentációs terheit, ami pedig a rendelettervezet fő céljai szerint is kerülendő.
Az aktuális hazai szabályozásról általánosságban elmondható, hogy szakmai kérdésekben és eljárásrendekben már a jelenlegi rendelet is az unió ajánlásánál szigorúbb követelményeket tartalmaz. (Például az előírtnál több fafajnál kötelező az alkalmazása.)
Az EU mostani rendeletmódosítási tervezete ezekben a kérdésekben feltehetően nem állítja hazánkat megoldhatatlan feladatok elé. Jelentős szakmai kihívást azonban az fog jelenteni, hogy a különböző tagállamok eltérő gazdálkodási és környezeti feltételei mellett hogyan és mennyiben tudják majd a mindenkire vonatkozóan kötelező, egységes uniós előírásokat a saját körülményeikre alakítani.
Szakmailag megkerülhetetlen kérdéseket vetnek fel az EU rendelettervezetében nagyban támogatott új biomolekuláris technológiák alkalmazásának előírásai, valamint az NGT szakterület előretörése is. Tekintettel arra, hogy ezek a kérdések a növényi szaporítóanyagok (vetőmag, zöldségek, kertészet) esetében még az erdészeti szaporítóanyagoknál is nagyobb jelentőségűek, így több szakterület közös szakmai gondolkodása és munkája válik szükségessé.
Idén már ötödik alkalommal rendezték meg Az Év Szaloncukra versenyt, amin az összes hazai szaloncukrokat gyártó cukrászda és gyártó szaloncukrai ringbe szállhattak.
Az Országos Atomenergia Hivatal jóváhagyta a paksi atomerőmű-beruházás során „az első beton öntéséhez szükséges előzetes biztonsági jelentést”, ami a projekt újabb fontos lépése – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.