Egyre népszerűbbek napjainkban a vásárlási utalványok, mivel az utalvány birtokosa rugalmasan döntheti el, hogy mikor és mire váltja be, a kereskedők számára pedig kedvező lehetőséget biztosít a forgalmuk és ismertségük növelésére. Nem árt azonban az adózási kérdésekkel is tisztában lenni. A Deloitte szakértői összefoglalták, milyen speciális adózási szabályok vonatkoznak az utalványokra, és milyen adókötelezettségek merülhetnek fel azokkal kapcsolatban.
Mikor kedvezőbbek az adózási szabályok?
Az egyes meghatározott juttatásokra kedvezőbb adózási szabályok vonatkoznak, mint például a munkaviszonyból származó jövedelemre: ezzel kapcsolatban a kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó kötelezettségek merülnek fel. A juttatást és a kapcsolódó adókötelezettséget a kifizetőnek a juttatás hónapjára vonatkozó ’08-as bevalláson kell feltüntetnie.
Amennyiben a kifizető által juttatott utalvány nem tekinthető egyes meghatározott juttatásnak, úgy független felek között egyéb jövedelemnek minősülhet. Ebben az esetben a kifizető a magánszemély személyes adatainak birtokában köteles a jövedelmet és a kapcsolódó adókötelezettségeket a havi ‘08-as bevallásában egyénenként feltüntetni, továbbá kiállítani a kapcsolódó ‘M30-as igazolást az érintett magánszemélyek részére. Ez a jelentős adminisztrációs többletteher miatt a legtöbb esetben nem megvalósítható és üzletpolitikai szempontból sem kedvező (például a szükséges személyes adatok összegyűjtése miatt).
A helyzet azért sem egyszerű, mert az utalványokhoz kapcsolódó adókötelezettségeket a személyi jövedelemadó törvény – a juttatás feltételeitől és az utalvány sajátosságaitól függően – esetenként eltérően határozza meg.
Kedvező adózási forma lehet, ha egy juttatást a Társaság ún. egyes meghatározott juttatásként biztosít. Ebben az esetben az adókötelezettségeket (az idei évtől 15% személyi jövedelemadó és 13% szociális hozzájárulási adó, a juttatás értékének 1,18-szorosát tekintve adóalapnak) a Társaságnak, mint kifizetőnek kell teljesítenie.
„Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha egy kifizető úgy ad utalványt, hogy az a juttatás feltételei alapján ún. egyes meghatározott juttatásnak tekinthető, akkor alkalmazhatóak a kedvezőbb adózási szabályok. Kedvező adózású juttatási körbe tartozhat például egy könyvesbolt által potenciális vevőknek adott, a boltban beváltható utalvány” – mondja dr. Baranyi Gábor, a Deloitte adóosztályának partnere.
Fontos szempont azonban, hogy a széles körben, gyakorlatilag korlátozás nélkül felhasználható vagy egy hipermarketben bármilyen termékre beváltható utalvány a NAV egy 2017-es iránymutatása alapján az egyéb feltételek fennállása esetén sem tekinthető egyes meghatározott juttatásnak.
Kérdések a gyakorlati megvalósítás során
Komoly gyakorlati kérdéseket vet fel a NAV fenti említett iránymutatása: az utalvány feltételeinek jellemzően megfelel például a könyvutalvány – de megfelel-e a könyvesbolt által kibocsátott olyan utalvány, amely a boltban forgalmazott naptárakra, CD lemezekre, íróeszközökre is beváltható? A divatékszereket, illatszereket is forgalmazó ruhaüzlet esetében a termékkörönként kibocsátott egyedi utalvány megfelel a feltételeknek, de a boltban kapható valamennyi termékre beváltható utalvány nem?
„Tapasztalataink szerint az üzletek/szolgáltatók jelentős része nem csak egy adott termékkört forgalmaz vagy nem kizárólag egyfajta szolgáltatást nyújt. Felmerülhet, hogy az utalvány kibocsátója egy folyamatosan frissülő listát tart az elérhető termékekről, azonban ez a rendkívül nagy adminisztrációs teher mellett felveti azt a kérdést is, hogy mekkora termékportfólió minősül a fenti példában említett hipermarket termékkörével összehasonlítható méretűnek, változatosságúnak – hiszen ez akadálya lehet az utalvány egyes meghatározott juttatásként történő minősítésének” – magyarázza a nehézségeket Kövesdy Zoltán, a Deloitte adóosztályának menedzsere.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.