Tévhitek a szabadságról

A szabadság és a próbaidő

Igen gyakori tévhit, hogy a próbaidő alatt tilos szabadságra menni. A Munka Törvénykönyve azonban nem tiltja a próbaidő alatti szabadságot. Akkor miért gondolják sokan, hogy a próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni? – teszi fel a kérdést blogbejegyzésében dr. Kocsis Ildikó ügyvéd.

Ennek oka a Munka Törvénykönyvének a következő szabálya:

„A munkáltató évente hét munkanap szabadságot - a munkaviszony első három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.”

A fenti szabály tehát nem a próbaidőhöz, hanem a munkaviszony első 3 hónapjához kapcsolódik függetlenül attól, hogy van-e próbaidő vagy nincs. A munkaviszony első 3 hónapjában tehát a munkáltató nem köteles a munkavállaló által kért szabadságot kiadni. A szabadság tehát nincs tiltva a próbaidő alatt. Igaz, hogy sok esetben a felek 3 hónapos próbaidőt szoktak kikötni, ám ez nem törvényszerű. Próbaidő ide vagy oda, az első 3 hónapban csak a munkáltatón múlik, hogy mehet-e a dolgozó szabadságra.

Részmunkaidő esetén kevesebb a szabadság is?

Első pillantásra még akár logikusnak is tűnhet, hogy ha valaki részmunkaidőben dolgozik, akkor nem csak a munkaideje kevesebb, de azzal arányosan a neki járó szabadság is. Ez azonban az a szabadság tévhitek egyik gyakran tetten érhető esete.

Az éves szabadság nem a napi munkaidő mértékéhez van kötve. A törvény kimondja, hogy „Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.” Az alapszabadságon felül többféle pótszabadság is létezik. Ezek közül az egyik a munkavállaló életkorához van kötve.

A munkavállalónak

- huszonötödik életévétől egy,

- huszonnyolcadik életévétől kettő,

- harmincegyedik életévétől három,

- harmincharmadik életévétől négy,

- harmincötödik életévétől öt,

- harminchetedik életévétől hat,

- harminckilencedik életévétől hét,

- negyvenegyedik életévétől nyolc,

- negyvenharmadik életévétől kilenc,

- negyvenötödik életévétől tíz

munkanap pótszabadság jár.”

Az életkorhoz kötött pótszabadság szintén mindenkit megillet a fenti életkori határok szerint.

További pótszabadságok is léteznek, ám azok már nem minden munkavállalót érintenek.

A lényeg azonban, hogy a szabadság mértéke nem ahhoz van kötve, hogy ki dolgozik teljes munkaidőben és ki részmunkában. A szabadságként járó napok száma részmunkaidőben nem csökken. A törvényben megállapított szabadság egy évre vonatkozik. ha valaki egész évben munkaviszonyban állt – akár teljes munkaidőben, akár részmunkaidőben –, akkor a teljes éves szabadságra jogosult.

A szabadság tévhitek köréből a szabadság számolása sem marad ki

Hogyan kell számolni a szabadságot? A pihenőnap és a munkaszüneti nap is beleszámít a kivett szabadságba?

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy „A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.”

Ebből tehát látható, hogy a szabadságot a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkanapokra kell számolni. Ha a dolgozó hétfőtől péntekig dolgozik, szombaton és vasárnap pedig nem, akkor 7 nap szabadság esetén hétfőtől a következő hét keddig lesz majd szabadságon. Ekkor tehát összesen 9 napig nem kell majd dolgoznia, hiszen a szombat és vasárnap egyébként sem lenne számára munkanap.

A ki nem vett szabadság kifizetése a szabadság tévhitek között

Ki ne hallotta volna már, hogy olyan sok a munka, hogy nincs idő szabadságra menni? A törvény azonban nem teszi lehetővé a szabadság pénzbeli megváltását, vagyis a szabadság kiadása helyett annak kifizetését.

„A szabadságot – egy meghatározott eset kivételével – megváltani nem lehet.” – mondja ki a Munka Törvénykönyve.

Az egyetlen kivétel a munkaviszony megszűnésekor van. „A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.” 

A munkaviszony megszűnése esetén, ha a munkavállaló a megszűnésig nem vette igénybe az időarányosan járó szabadságát, akkor a ki nem vett szabadságot pénzben kell kifizetni részére.

Dr. Kocsis Ildikó

ügyvéd

Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda