Megakadályozható az elévülés?

Az elévülés valójában egy tartozás megszűnése?

Az elévülést a megszűnéssel szokták azonosítani. Ez azonban TÉVEDÉS, a kettő közel sem ugyanazt jelenti – kezdi az Érthető jog friss bejegyzését dr. Kocsis Ildikó ügyvéd.

Az elévülés annyit jelent, hogy azt, ami elévült, már nem lehet bírósági, jogi úton behajtani, kikényszeríteni. Ez nem jelenti azt, hogy a követelés vagy – az adós oldaláról nézve – a tartozás megszűnt.

Nem lehet behajtani, de nem szűnt meg? Hogy lehet ez?

Az elévült követelést továbbra is lehet teljesíteni. Igaz, ekkor már egyedül az adóson, a kötelezetten múlik, hogy teljesít-e. Ha igen, akkor később már nem követelheti vissza az önként kifizetett tartozást. Vagyis nem gondolhatja meg magát, miután rájött, hogy a követelés valójában a teljesítés előtt már elévült.

De nem csak az adós oldaláról nézve lényeges, hogy az elévülés nem egyenlő a megszűnéssel. A jogosult számára is fontos a különbség. Ha egy jogosultság megszűnik, akkor azzal megszűnik annak alapja. Ha például egy kölcsön megszűnne, akkor a jogosult már nem tudná kölcsön visszafizetéseként elfogadni azt a pénzt, amit az adós önként fizetne vissza. Ha a kölcsön megszűnése után pénzt kapna, akkor bizony meg kellene magyaráznia, hogy miért, mi alapján (jogi nyelven úgy mondjuk ezt, hogy milyen jogcímen) jutott hozzá az összeghez. Netán ajándék volt, vagy valakitől kölcsön kapta? Esetleg megbízási díj, vagy valamilyen szolgáltatás ellenértéke? Az elévülés ilyen kérdéseket nem vet fel.

Ha az elévülés után az adós visszafizeti a kölcsönt, akkor az továbbra is a kölcsön visszafizetésének minősül. Van megfelelő jogcíme a kapott pénznek, hiszen a korábbi kölcsönszerződésből eredő követelés nem szűnt meg, csak elévült.

Mi a célja az elévülésnek? Miért létezik?

Az elévülés magyarázataként két körülményre szoktak hivatkozni.

• Az egyik a jogosult nemtörődömsége. Ha egy jogosult hosszabb időn át nem tesz lépéseket a neki járó követelés behajtásáért, azt mutatja, hogy valójában nem is fontos számára, nem törődik vele, nem akarja érvényesíteni. Ezért nem is érdemes az idők végezetéig fenntartani azt a lehetőséget, hogy jogi úton érvényesíthesse a követelését. Nem jó egy bizonytalan, “akarja-nem akarja” helyzetet hosszú ideig fenntartani.
• A másik körülmény, hogy a bizonyítás az idő múlásával egyre nehezebbé válik. Az iratok elvesznek, a tanúk már nem emlékeznek, vagy esetleg már nem is élnek. Az idő múlásával a bizonyítás egyre nehezebb. Egyre kevésbé várható, hogy megfelelően sikerül megállapítani, mi történt, jogos-e a jogosult követelése.

Kizárható az elévülés?

Kizárható az elévülés egy szerződésben? Mondhatjuk-e azt, hogy a követelés nem évülhet el?

A Polgári Törvénykönyv kimondja:

„Az elévülést kizáró megállapodás semmis.”

Nincs arra lehetőség, hogy a szerződésben a felek teljesen kizárják az elévülés lehetőségét. Arra van lehetőség, hogy a törvényi elévülési időt módosítsák, de ezt is csak írásban tehetik meg. Emlékeztetőül, az általános elévülési idő 5 év, de vannak esetek, amikor ettől eltérő elévülési idővel kell számolnunk. Erről bővebben itt olvashatsz.

Megakadályozható az elévülés?

Ha kizárni nem is lehet az elévülést, megakadályozni igen? Mit tehet a jogosult, hogy a követelése ne évüljön el?

Az elévülés megakadályozása érdekében a jogosultnak kell lépnie, mégpedig abba az irányba, hogy érvényesítse a követelését. Ezt az elévülés megszakításának nevezzük.

A Polgári Törvénykönyv felsorolja azokat a lépéseket, melyek biztosan az elévülés megszakításához vezetnek. Ezek a következők:

1. a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése,
2. a kötelezettség megegyezéssel történő módosítása és az egyezség,
3. a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése,
4. a követelés csődeljárásban történő bejelentése,
+1 „ráadás”, a közvetítői eljárás megindítása. Ez azonban már nem a Polgári Törvénykönyvben, hanem egy másik törvényben található.

Abban az esetben, ha a jogosult a fenti lépések valamelyikét megteszi, meg tudja akadályozni, hogy a követelése elévüljön. Természetesen ez sem örökre szól, csak meghatározott ideig. Nézzünk néhány példát!

• Ha az adós elismeri a tartozást, vagy elkezdi azt fizetni, akkor mindaddig, amíg a fizetés történik, az elévülés megszakad, és nem kezdődik el újra. Az elévülés akkor kezdődik újra, amikor az adós nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének.
• Szintén megszakítja az elévülést, ha az eredetileg megállapított és már lejárt határidő után a felek újabb határidőben állapodnak meg. Az elévülés ekkor is csak a megváltoztatott teljesítési határidőtől indulhat újra, ha még ekkor sem teljesít a kötelezett.
• Ha a jogosult a követelés érvényesítése érdekében bírósághoz fordul, vagy fizetési meghagyás iránti eljárást kezdeményez, az eljárások alatt az elévülés megszakad, az elévülési idő nem telik. Furcsa is lenne, ha egy folyamatban lévő eljárásban egyszer csak az adós közölhetné, hogy közben letelt az elévülési idő, így már nem követelhetik tőle a tartozását, igaz? A bírósági eljárásnál azonban arra is figyelni kell, hogy az érdemben záruljon le. Azt tehát nem lehet megtenni, hogy csak az elévülés megakadályozása miatt, “alibiből” forduljon a jogosult bírósághoz, és ne azért, hogy valóban döntés szülessen a követeléssel kapcsolatban.

A fenti szabályok nem fednek le mindent, de jó betekintést adnak az elévülés témájába. Az elévülés megítélése megfelelő szakmai tudás alapján lehetséges, hiszen vannak olyan részletkérdések, melyeket figyelembe kell venni. Ha felmerülhet a gyanú, hogy egy követelés elévült, akkor célszerű szakemberhez fordulni.

dr. Kocsis Ildikó
ügyvéd
Érthető Jog