Mérföldkőnek számító megállapodás született június 5-én a világ hét vezető ipari hatalma (G7) pénzügyminisztereinek találkozóján, miszerint a G7 országok támogatják egy 15 százalékos globális társasági minimumadó létrehozását. A kezdeményezés célja, hogy a multinacionális vállalatok ne legyenek érdekeltek abban, hogy nyereségüket − és adófizetési kötelezettségüket − alacsony adókulcsú országokba helyezzék át azon országokból, ahol a profitjukat ténylegesen megtermelték. Az új megállapodás fontos lépés egy globális konszenzus felé, azonban a részletek kidolgozása és a világ országainak széleskörű támogatásának elérése még hátra van. A Deloitte tanácsadói a javaslattal kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdéseket járták körbe.
Úgy tűnik, hogy a 2021-es év hozhatja el az OECD által korábban 2020 végére elérni kívánt nemzetközi konszenzust a globális adórendszer átalakítását célzó két pillér kapcsán. A júniusi G7-megállapodás ugyanis egy sokkal szélesebb körű erőfeszítéshez kapcsolódott, amelyet az OECD évek óta koordinál közel 140 ország között a határokon átnyúló digitális szolgáltatások megadóztatásával (Pillér 1), illetve a globális társasági minimumadóval kapcsolatban (Pillér 2).
A globális társasági minimumadó bevezetése kapcsán a következő mérföldkő a G20 országok támogatásának elnyerése lesz, amely gazdaságilag sokszínű csoportot alkot, a hagyományosan fejlettnek tekintett gazdaságok mellett magában foglalja többek között Kínát, Oroszországot és Törökországot. A G20-ak pénzügyminiszterei és jegybankelnökei a tervek szerint júliusban találkoznak Velencében, ahol a nemzetközi adóterv várhatóan kiemelt napirendi pontként szerepel majd.
Az esetleges újabb megállapodás nagy jelentőséggel bírhat Magyarország számára is, hiszen az elképzelések szerint a magyarországi csoportcégek alacsony társasági adó terhelését – amely általános esetben 9% – az anyavállalatok országában, vagy más kapcsolt vállalkozások országában egészítenék ki egy előírt minimum mértékre, amennyiben azt Magyarország nem veti ki.
„Magyarország számára már a 15%-os effektív adókulcs is komoly versenyelőny csökkenést jelenthet a tőkeimportért és beruházásokért folytatott nemzetközi versenyben. Ugyanakkor a globális megállapodás kikerülésére valószínűleg nem lesz lehetőség függetlenül attól, hogy az hátrányosan érintheti az inkább a fogyasztás adóztatását előtérbe helyező országokat. Az effektív adókulcs mértékén – amely jelenleg a legtöbb figyelmet kapja – túl az igazán lényeges kérdések a részletszabályok lesznek” – mondta el Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.
A jelenlegi javaslat szerint, amelyet még tavaly októberben tettek közzé, a globális társasági minimumadó alapja az egyes cégcsoportok tagjainak számviteli nyeresége, melyet az anyavállalat országának számviteli szabályai szerint kellene meghatározni. Ezért Magyarország számára fontos lehet a magyar számviteli szabályok és a nemzetközi számviteli standardok közötti különbségekből fakadó eltérések előnyös módon történő figyelembevétele az adóalap meghatározása során.
„Kiemelt figyelmet kaphat a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék kérdése is, amelyek beszámítása a magyarországi effektív adóteher kalkulációjakor nagyban hozzájárulhat a minimumadó okozta potenciális többletteher csökkentéséhez, illetve adott esetben teljes eltüntetéséhez” – tette hozzá Reich András, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.
Magyarország számára kiemelt stratégiai cél lehet a tárgyalások során a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék bevonása a figyelembe vehető adók közé. A jelenleg rendelkezésre álló értelmezések alapján ebben meglehetősen jó esélyekkel indulunk. Amennyiben ez mégsem járna sikerrel, és a minimumadóhoz kapcsolódó rendelkezések Magyarország számára hátrányosan kerülnek kialakításra, meg kell vizsgálni, hogy az új szabályrendszer hazánk adózási szempontú versenyképességére gyakorolt negatív hatását milyen lépésekkel lehet ellensúlyozni.
A fentieken túl a minimumadó szempontjából kulcskérdés az esetleges mentességek meghatározása. Amennyiben a valós gazdasági jelenlétből adódó jövedelmeket nem kellene az előírt minimum szinten adóztatni, Magyarország tőkevonzó képessége, illetve gazdasági érdekei kevésbé sérülnének a minimumadó hatására. Ennek megfelelően a tárgyalásokon a magyar képviselet másik kiemelt célja feltehetően egy minél szélesebb körű mentesség elérése a valós gazdasági tevékenységek és beruházások tekintetében.
Úgy tűnik, hogy a 2021-es év hozhatja el az OECD által korábban 2020 végére elérni kívánt nemzetközi konszenzust a globális adórendszer átalakítását célzó két pillér kapcsán. A júniusi G7-megállapodás ugyanis egy sokkal szélesebb körű erőfeszítéshez kapcsolódott, amelyet az OECD évek óta koordinál közel 140 ország között a határokon átnyúló digitális szolgáltatások megadóztatásával (Pillér 1), illetve a globális társasági minimumadóval kapcsolatban (Pillér 2).
A globális társasági minimumadó bevezetése kapcsán a következő mérföldkő a G20 országok támogatásának elnyerése lesz, amely gazdaságilag sokszínű csoportot alkot, a hagyományosan fejlettnek tekintett gazdaságok mellett magában foglalja többek között Kínát, Oroszországot és Törökországot. A G20-ak pénzügyminiszterei és jegybankelnökei a tervek szerint júliusban találkoznak Velencében, ahol a nemzetközi adóterv várhatóan kiemelt napirendi pontként szerepel majd.
Az esetleges újabb megállapodás nagy jelentőséggel bírhat Magyarország számára is, hiszen az elképzelések szerint a magyarországi csoportcégek alacsony társasági adó terhelését – amely általános esetben 9% – az anyavállalatok országában, vagy más kapcsolt vállalkozások országában egészítenék ki egy előírt minimum mértékre, amennyiben azt Magyarország nem veti ki.
„Magyarország számára már a 15%-os effektív adókulcs is komoly versenyelőny csökkenést jelenthet a tőkeimportért és beruházásokért folytatott nemzetközi versenyben. Ugyanakkor a globális megállapodás kikerülésére valószínűleg nem lesz lehetőség függetlenül attól, hogy az hátrányosan érintheti az inkább a fogyasztás adóztatását előtérbe helyező országokat. Az effektív adókulcs mértékén – amely jelenleg a legtöbb figyelmet kapja – túl az igazán lényeges kérdések a részletszabályok lesznek” – mondta el Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.
A jelenlegi javaslat szerint, amelyet még tavaly októberben tettek közzé, a globális társasági minimumadó alapja az egyes cégcsoportok tagjainak számviteli nyeresége, melyet az anyavállalat országának számviteli szabályai szerint kellene meghatározni. Ezért Magyarország számára fontos lehet a magyar számviteli szabályok és a nemzetközi számviteli standardok közötti különbségekből fakadó eltérések előnyös módon történő figyelembevétele az adóalap meghatározása során.
„Különös figyelmet kaphat a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék kérdése is, amelyek beszámítása a magyarországi effektív adóteher kalkulációjakor nagyban hozzájárulhat a minimumadó okozta potenciális többletteher csökkentéséhez, illetve adott esetben teljes eltüntetéséhez” – tette hozzá Reich András, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.
Magyarország számára kiemelt stratégiai cél lehet a tárgyalások során a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék bevonása a figyelembe vehető adók közé. A jelenleg rendelkezésre álló értelmezések alapján ebben meglehetősen jó esélyekkel indulunk. Amennyiben ez mégsem járna sikerrel, és a minimumadóhoz kapcsolódó rendelkezések Magyarország számára hátrányosan kerülnek kialakításra, meg kell vizsgálni, hogy az új szabályrendszer hazánk adózási szempontú versenyképességére gyakorolt negatív hatását milyen lépésekkel lehet ellensúlyozni.
A fentieken túl a minimumadó szempontjából kulcskérdés az esetleges mentességek meghatározása. Amennyiben a valós gazdasági jelenlétből adódó jövedelmeket nem kellene az előírt minimum szinten adóztatni, Magyarország tőkevonzó képessége, illetve gazdasági érdekei kevésbé sérülnének a minimumadó hatására. Ennek megfelelően a tárgyalásokon a magyar képviselet másik kiemelt célja feltehetően egy minél szélesebb körű mentesség elérése a valós gazdasági tevékenységek és beruházások tekintetében.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.