Kötelezővé teheti a munkáltató a túlórát? Van beleszólása a munkavállalónak a kötelező túlóra elrendelésébe? Megtagadhatja a munkavállaló a túlórázást vagy minden esetben köteles eleget tenni a munkáltató ilyen irányú utasításának? A kérdésekre dr. Szabó Gergely ügyvéd válaszol.
A munkaidő beosztás szabályait főszabály szerint a munkáltató állapítja meg. Ez azt jelenti, hogy a törvény adta kereteken belül a munkáltató határozza meg, hogy a munkavállaló mikor teljesítse a munkavégzési kötelezettségét. A munkaidő-beosztást a munkáltató köteles legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 168 órával korábban írásban közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
A hétköznapokban túlóraként ismert munkavégzést jogi nyelven rendkívüli munkaidőnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztásától eltérő időben, ill. munkaidőkeret esetén a munkaidőkereten felül végez munkát. Például rendkívüli munkaidő keletkezik, ha a munkavállalót a beosztás szerinti munkaidejéhez képest korábban rendelik be dolgozni vagy tovább kell dolgoznia, mint a beosztás szerinti munkaidejének vége. Ugyancsak rendkívüli munkaidő, ha a dolgozót szabadnapján, heti pihenőnapján hívják be dolgozni.
A rendkívüli munkavégzés elrendelése a munkáltató munkaidő-beosztáshoz fűződő jogához és utasítási jogához kapcsolódik. A rendkívüli munkavégzést a munkáltató egyoldalúan rendelheti el, nem szükséges hozzá a munkavállaló beleegyezése.
A túlórát nemcsak írásban, hanem szóban is elrendelheti a munkáltató. Azonban a rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni. Előfordulhat, hogy a munkavállaló nem kap sem írásban, sem szóban utasítást a rendkívüli munkaidőre, mégis a beosztástól eltérően végez munkát. Ha az elvégzett többletmunka a munkáltató érdekében szükséges és indokolt volt, a munkáltató pedig a rendkívüli munkavégzést tudomásul vette, akkor a bíróság az ilyen munkavégzést is elismeri rendkívüli munkaidőnek.
A munkáltató „túlóráztatási” jogai korántsem korlátlanok. Számos törvényi előírásra kell figyelemmel lenni, amelyek garanciális jelleggel a munkavállalók védelmét szolgálják. A rendkívüli munkaidővel szembeni korlátok egy része számszerű korlátozást jelent. Például napi 8 órás teljes munkaidő esetén, naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. A munkáltató és a munkavállaló önként vállalt túlmunkára vonatkozó megállapodása alapján a maximális túlóra időtartama naptári évenként további 150 órával emelhető, tehát összesen 400 óra lehet.
A rendkívüli munkavégzés elrendelésénél figyelemmel kell lenni a napi munkaidő leghosszabb tartamára és a napi pihenőidőre vonatkozó szabályok betartására is. A dolgozó napi munkaideje az elrendelt túlórával együtt sem haladhatja meg a törvényben foglalt maximumot. Ez főszabály szerint 12 óra. A munka befejezése és a következő napi munkakezdés között pedig túlóra esetén sem telhet el a minimális napi pihenőidőnél kevesebb idő, ami főszabály szerint 11 óra.
Léteznek olyan védett munkavállalói csoportok, akik részére rendkívüli munkaidő nem rendelhető el. Például nem rendelhető el rendkívüli munkavégzés a következő esetekben:
– A munkavállaló várandósságának megállapításától a gyermeke 3 éves koráig.
– Védelem alatt áll a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló gyermekének 3 éves koráig.
– Nem rendelhető el rendkívüli munkaidő a fiatal munkavállaló számára sem.
Munkaszüneti napokon (karácsonykor vagy olyan ünnepnapokon, mint a húsvéthétfő stb.) jelentősen korlátozott a rendkívüli munkavégzés elrendelésének lehetősége. Munkaszüneti napon olyan munkavállaló számára rendelhető el rendkívüli munkaidő, aki e napon rendes munkaidőben is foglalkoztatható. Ilyen például a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott vagy a külföldön munkát végző munkavállaló.
Nem korlátozott viszont a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében. Ilyen esetben például az éves túlóra keret is túlléphető és munkaszüneti napra is elrendelhető rendkívüli munkaidő.
A munkavállaló a munkáltató utasítását köteles teljesíteni, ezért főszabály szerint a rendkívüli munkavégzésre való utasítást sem tagadhatja meg. Ha azonban a munkáltató által elrendelt túlóra valamely törvényi korlátba ütközik, akkor a munkavállaló jogszerűen tagadhatja meg a rendkívüli munkavégzést.
A túlóra elrendelése akkor is lehet jogsértő, ha nem sért kifejezett korlátozást, de a körülmények alapján a munkavállalóra mégis aránytalan sérelemmel jár az elrendelése. Például, ha ismert a munkáltató előtt, hogy a munkavállaló másnap a 25. házassági évfordulóját ünnepelné, akkor az erre a napra elrendelt túlóra aránytalan sérelmet jelenthet a munkavállalónak. Különösen, ha a munkáltató helyette más dolgozó túlmunkáját is igénybe veheti.
Ha a munkavállaló jogszerűen tagadja meg a rendkívüli munkavégzést, akkor emiatt őt hátrányos következmény nem érheti. Így ezen okból elbocsátani sem lehet. Ha viszont alaptalanul tagadta meg a rendkívüli munkaidőre vonatkozó utasítás teljesítését, akkor ez számára hátrányokkal járhat. Végső esetben a munkaviszonyának megszüntetéséhez is vezethet. Mindkét félnek érdemes körültekintően eljárni a kötelező túlóra elrendelése és esetleges megtagadása esetén.
dr. Szabó Gergely
ügyvéd, irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.