Az OECD adóelkerülés elleni küzdelmének első pillére alatt bizonytalanná vált a talaj

Az Egyesült Államok pénzügyminisztere Steven Mnuchin nemrég nyílt levelében kérte a digitális adóztatásra irányuló tárgyalások felfüggesztését, az egyoldalúan bevezetendő hasonló adók esetére pedig kereskedelmi válaszcsapásokat helyezett kilátásba. Mindazonáltal, Mnuchin levelében rámutatott, hogy az Egyesült Államok támogatja az OECD programjának második pillérét, melynek koncepciója több hasonlóságot is mutat az USA által már korábban bemutatott adóalap-erodálás elleni megoldásokkal.

Az OECD új programjának második pillére, az úgynevezett globális adóalap-erodálás elleni („Global Anti-Base Erosion, GloBE”) javaslat az egyes országok belső jogainak eltéréseiből, illetve a kétoldalú adóegyezmények kedvezményeiből adódó méltánytalan adóelőny megvonását szeretné elérni egy előre meghatározott minimális adóteher előírásával.

„A javaslat értelmében, amennyiben egy bizonyos jövedelem adóterhelése nem érné el az előírt minimumot, a jövedelem további adóztatásnak lenne kitéve vagy a jövedelem szerzőjének illetősége szerinti államban, vagy a jövedelem forrásországában” – mondta Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.

A minimum adóterhelés elérését az OECD alapvetően négy módszer alkalmazásával, valamint az egyes országok által implementált módszerek koordinálásával képzeli el. Az előzetes elképzelések szerint a módszerek közül több is alkalmazásra kerülhet, vagy a módszerek egyes elemei akár kombinálhatók is.

Az OECD által javasolt módszerek a következők:

• „Income inclusion rule”: A jelenleg is széles körben elterjedt ellenőrzött külföldi társaság szabályok mintájára, a vállalkozások azon külföldi jövedelmeit, amelyek a minimumnál kisebb adóterhelésnek voltak kitéve a forrásországukban, be kellene számítani a vállalkozások belföldi adóalapjába.
• „Switch-over clause”: A külföldi jövedelmek adóegyezmények által előírt mentesítése helyett a külföldi jövedelmek után külföldön megfizetett adó beszámítására kerülne sor, amennyiben ezek a jövedelmek nem voltak kitéve a minimum adóterhelést elérő adóztatásnak a forrásországban.
• „Undertaxed payment rule”: Forrásadó kivetésével, vagy egyébként levonható kifizetések levonásának megtagadásával adna lehetőséget a minimum adóterhelés elérésére a forrásországokban.
• „Subject to tax rule”: A fenti szabály kiegészítéseként, a jövedelem szerzője csak akkor lenne jogosult a vonatkozó adóegyezmény kedvezményeire, ha az adott jövedelem adóterhelése a forrásországban elérte az előírt minimumot.

Tekintve, hogy jelenleg is folynak az egyeztetések a fenti elképzelések koncepcionális kialakításáról, egyelőre rengeteg nyitott kérdés van a szabályok alkalmazása terén.

„Egyelőre nem tisztázott a fenti módszerek összeegyeztethetősége és a többszörös adóztatás elkerülése, a minimum adószint meghatározása, illetve a tényleges adóterhelés kiszámítása céljából alkalmazott adóalapok meghatározása” – hangsúlyozta Reich András, a Deloitte adóosztályának szenior menedzsere.

Az OECD előzetesen kommunikált célkitűzése szerint szeretne mindkét pillér tekintetében konszenzusra jutni a tárgyalásban résztvevő országokkal még az idei évben. A legutóbbi fejlemények tekintetében ez inkább az Egyesült Államok támogatását is élvező második pillér esetében lehet megvalósítható. Ugyanakkor az Egyesült Államok jelezte, hogy az idén novemberben esedékes választások és a járványhelyzet következtében ezzel a kérdéssel nem kívánnak érdemben foglalkozni 2020-ban.

A konszenzusos megoldás különösen fontos lenne annak fényében is, hogy az Európai Bizottság javaslata értelmében a COVID-19 járvány okozta gazdasági válság kezelésére az EU új, saját források beszedését irányozná elő, amelyeket az OECD szintjén kidolgozott két pillér alapján vezetne be. Mindazonáltal, ahogy Paolo Gentiloni a Bizottság gazdaságért felelős biztosa többször hangsúlyozta, ha nem születik nemzetközi konszenzus még az idei évben, akkor az EU egyoldalúan fogja kimunkálni saját koncepcióját a digitális adózás és a minimum-adóztatás terén.

Utóbbi pedig a már régóta tervezett közös konszolidált társasági adóalap újragondolását is jelentheti. Ha ezt sem sikerülne belátható időn belül megvalósítani, akkor fennáll a veszélye, hogy sok ország egyedi megoldásokkal megy előre, ami kettős adóztatáshoz és kereskedelmi konfliktusokhoz vezethet.