A Kúria korábban már több ítéletében foglalkozott az alvállalkozói teljesítések helyi iparűzési adóból történő levonhatóságának kérdéskörével. Az elmúlt hetekben közzétett Kfv. 35.076/2024/5. számú döntésében azonban fontos megállapításokat tett a vállalkozási szerződések minősítésével és a szükséges nyilvántartások vezetésével kapcsolatban. A Kúria döntése számos olyan társaság számára nyitja meg a helyi iparűzési és innovációs járulékfizetési kötelezettségük csökkentésének lehetőségét, amelyek az eddigi joggyakorlat alapján nem élhettek ezzel. Az igénybevett szolgáltatások ellenértékének levonásával egyes cégek jelentős megtakarítást érhetnek el, ezért érdemes felülvizsgálni, hogy az új döntés miként alakítja át az eddigi gyakorlatokat.
A mostani kúriai döntés egy gépjárműalkatrész-gyártással foglalkozó társaság vonatkozásában tett megállapításokat az általa igénybe vett szolgáltatások díjának helyi iparűzési adó szempontú levonhatóságával kapcsolatban. A jogvitában a társaság egyedi megrendelések alapján, vállalkozási szerződés keretében, komplex gyártási tevékenységet (bérgyártás) végzett. A tevékenység végzéséhez a megrendelők kiszolgálása érdekében igénybe vett közreműködőkkel alvállalkozói szerződéseket kötött.
A Kúria a tényállás kapcsán a következő szempontokat nézte: (i) a bejövő és kimenő szerződések vállalkozási jellegét, valamint (ii) az alvállalkozói teljesítések megfelelő nyilvántartását. Ezeknek a kérdéseknek komoly jelentősége van, hiszen a helyi iparűzési adó szempontjából való levonhatóságnak alapvető feltétele, hogy mind az igénybevett, mind a nyújtott szolgáltatás vállalkozási szerződésnek minősüljön, valamint e kettő összekapcsolható („továbbadott”) legyen. Ezeknek éppen ezért egyrészről tartalmi szempontból kell fennállnia, másrészről pedig az ezeket alátámasztó dokumentációnak kell rendelkezésre állnia.
A szerződések vállalkozási jellege kapcsán a Kúria kiemelte, hogy a végzett tevékenység tartalmát a valós gazdasági tartalom alapján kell megítélni, melynek eredményeként – szemben az adóhatóság által adásvételnek való minősítéssel – kimondta, hogy a vizsgált szerződés tartalmában teljesíti a vállalkozási szerződésekre vonatkozó kritériumokat. Ennek keretében a szerződés tartalmának vizsgálatakor értékelni kell a megrendelővel való megállapodás egész folyamatát, különösen azt, hogy a szerződés a megrendelő által meghatározott paraméterek szerinti alkatrész gyártására, leszállítására és értékesítésére vonatkozott. A vizsgált ügyben a szerződés tartalmát tekintve egy komplex szolgáltatásra irányult, melyben alapvető jelentősége volt annak is, hogy ki az adott alkatrész gyártója. Mivel a szerződés egy meghatározott eredmény, termék elkészítésére irányult, így tartalmát tekintve elkülönítendő az adásvételtől.
A Kúria azonban a konkrét esetben a megfelelő nyilvántartások hiányára tekintettel végül megtagadta az alvállalkozói teljesítések értékének levonhatóságát, ugyanis ennek mind tartalmi, mind formai feltételei vannak. Egyrészről tartalmilag szükséges, hogy az igénybe vett és nyújtott vállalkozási szerződések összekapcsolhatósága („továbbadottsága”) megvalósuljon. Azonban ezt megfelelő nyilvántartásokkal alá is kell tudni támasztani, amit viszont a konkrét ügyben használt vállalatirányítási szoftverekből (ERP-rendszer) kinyerhető adatokkal nem teljesítettek. A megfelelő nyilvántartás hiányára tekintettel pedig a bíróság megállapította, hogy a helyi iparűzési adó alapja nem csökkenthető az alvállalkozói teljesítések értékével.
A bíróság korábbi döntéseiben további feltételként támasztotta, hogy aki a bérgyártási tevékenységet megrendeli, annál is igénybe vett szolgáltatásként kell ezt elszámolni.
Az ítéletet követően számos vállalkozás számára megnyílhat a lehetőség az általa igénybe vett alvállalkozói teljesítés értékének levonhatóságára, azonban érdemes ennek a feltételeit megfelelően értékelni és a szerződések tartalmát, illetve a nyilvántartások felülvizsgálatát elvégezni. Emiatt a magyarországi gyártócégek számára fontos áttekinteni mind az alapanyag- és szolgáltatás-beszerzéseket, mind az értékesítéseket. Egyúttal szükséges validálni azt, hogy helyi iparűzési (és innovációs járulék) adóalap szempontból megfelelően sorolták-e be az egyes tételeket, ezáltal optimalizálva a helyi iparűzési adó és innovációs járulékfizetési kötelezettségeket.
A globális értékláncok megroppanásához és teljes átszervezéséhez vezethet a vámok újabb korszakának beköszönte a világgazdaságban, azonban a beruházásösztönzésnek ebben az új helyzetben is bőven maradt mozgástere – írja friss bejegyzésében Joó István kormánybiztos, a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatója.
A kormány felmentést kért a Paks II. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által „politikai bosszúból” meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – tájékoztatott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.