Adózhat-e ekho szerint a végkielégítés?

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény („Ekho tv.”) 1.§ (1) bekezdése alapján „Magyarországon egyes, az e törvényben meghatározott foglalkozásnak megfelelő tevékenységet munkaviszonyban vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemély és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltató, kifizető (a továbbiakban: kifizető) – a magánszemély erre vonatkozó nyilatkozatával tett választása alapján – az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a közteherviselési kötelezettségeit e törvény szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) által teljesíti”.

A munkavállaló az ekho szerinti adózási módra jogosító tevékenységet végez. A munkáltató a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett munkabérnek a hónap első napján érvényes havi minimálbért meghaladó részére veszi figyelembe a munkavállaló ekho választására vonatkozó nyilatkozatát, mert máshonnan származó jövedelemmel nem rendelkezik. A munkavállaló jogviszonyát a munkáltató felmondással megszünteti és a felmondásra tekintettel végkielégítést fizet neki. Kérdésként merült fel, hogy a végkielégítés után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik vagy arra is alkalmazható az ekho.

A végkielégítés a munkavállalót a munkáltatónál a munka törvénykövéről szóló 2012. évi I. törvényben meghatározott hosszabb időtartamon keresztül fennálló munkaviszonyának munkáltatói rendes felmondással, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy jogviszonyváltás miatti megszűnésére tekintettel illeti meg. A végkielégítés jogi tartalma nem a munkavállaló által elvégzett munka díjazása, hanem egyfajta „bánatpénz” a jogviszony megszüntetésére/megszűnésére tekintettel, ezért a végkielégítés összegét nem lehet a tevékenység ellenértékekének tekinteni, így arra nem alkalmazható az ekho, a közterheket az általános szabályok szerint szükséges teljesíteni.