Elsősorban elrettentésnek szánja az EU a zsarolás elleni új „eszközt”

Az eszközhöz a legvégső esetben lehet folyamodni, és akkor is a nemzetközi jog adta kereteken belül. A kényszerítő intézkedések elleni eszköz az EU és a tagállamok szuverenitását védi egy olyan geopolitikai környezetben, amelyben az idegen hatalmak egyre gyakrabban használják fegyverként a kereskedelmet és a beruházásokat – olvasható az Európai parlament közleményében.

Az eszközt létrehozó rendelet szerint akkor beszélhetünk gazdasági kényszerítésről, ha egy nem uniós ország kereskedelmi vagy beruházási intézkedésekkel, illetve ilyeneket kilátásba helyezve megpróbál nyomást gyakorolni az EU-ra vagy egy tagállamára, hogy az egy adott kérdésben meghatározott módon döntsön. Az efféle kényszer veszélyezteti az EU stratégiai autonómiáját. A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény viszont nem szabályozza konkrétan az ilyen eseteket. A WTO vitarendezési mechanizmusa nem alkalmazható a gazdasági kényszerítésre, hacsak az nem sérti a WTO más szabályát is.

A  javaslat szerint a Bizottságnak négy hónap áll majd rendelkezésére, hogy a kényszerítés gyanúját kivizsgálja, megállapításai alapján pedig a Tanácsnak nyolc-tíz hete lesz arra, hogy minősített többséggel eldöntse, valóban kényszerítésről van-e szó. Az eszköz célja elsősorban, hogy párbeszéd útján meggyőzze az érintett ország hatóságait, hagyjanak fel a kényszerítéssel. Ha azonban ez nem sikerül, az EU többféle ellenintézkedés közül választhat a helyzet rendezésére. Ha bebizonyosodik a kényszerítő szándék, és ezt a tagállamok is megerősítik, a Bizottságnak hat hónap áll rendelkezésére, hogy felvázolja a megfelelő válaszintézkedést. E folyamatnak minden szakaszáról köteles tájékoztatni a Parlamentet és a Tanácsot.

A képviselők jónak látták a bizottsági javaslathoz képest növelni az eszköz visszatartó erejét, ezért javasolták, hogy a rendelet szövegébe kerüljenek bele a lehetséges válaszlépések. Ilyenek például az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, a szellemi tulajdonjogokra és a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó korlátozások. Az EU emellett a közbeszerzési piacához és a tőkepiacához való hozzáférés korlátozásával is élhet, és engedélykötelessé teheti a piacán forgalmazni kívánt vegyi anyagokat és higiéniai termékeket. Végezetül a kényszerítést alkalmazó harmadik országot kizárhatja az uniós finanszírozású kutatási programokból.

Az új szabályok értelmében az EU „jóvátételt” követelhet a kényszerítést alkalmazó nem uniós országtól, a Bizottság pedig intézkedéseket hozhat e jóvátétel érvényesítésére.

Bernd Lange jelentéstevő, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke így nyilatkozott: „Ez az eszköz lehetővé teszi a gyors reagálást a kényszerítő intézkedésekkel, a más országok által gyakorolt nyomással szemben. Világos határidőket és egyértelmű meghatározásokat vezettünk be, hogy mi a kényszerítő intézkedés, és hogyan kell rá reagálni. Most már az ellenintézkedések széles skálája áll rendelkezésünkre, és védekező eszközökkel töltöttük fel az eszköztárunkat. Miközben ennek a kényszerítés elleni eszköznek elrettentőnek kell lennie, szükség esetén képesek leszünk fellépni az Európai Unió szuverenitásának védelme érdekében is.”

Az Európai Bizottság 2021 decemberében javasolta a mechanizmust az Európai Parlament kérésére és válaszul az USA által a Trump-adminisztráció alatt gyakorolt gazdasági nyomásra, valamint az EU és Kína közötti számos konfrontációra.  Az új eszköz az elmúlt évek során bevezetett piacvédelmi eszközöket egészíti ki. Májusban a G7-ek vezetői bejelentették, hogy a gazdasági kényszerítés elleni fellépés érdekében koordinációs platformot hoznak létre, megerősítve ezzel az uniós kezdeményezést. A Tanács – várhatóan októberben – hivatalosan is elfogadja a rendeletet, amely ezután megjelenik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és húsz napra rá hatályba is lép.